Tornay András verseinek oldala
Rendszeresen új tartalommal!
tegnap kérdés, ma már válasz
tegnap kétely, ma már támasz
tegnap kérés, ma már hála
tegnap tudás, ma már titok
tegnap kaptam, ma már adok
tegnap voltam, ma már vagyok
tegnap még zaj, ma már csak csend
tegnap még lent, ma már csak fent
tegnap még fent, ma már csak lent
tegnap még kint, ma már itt bent
néma kiáltásban
száraz áradásban
lassú gyógyulásban
forró gyertyalángban
vádló halogatásban
rejtett szakadékokban
szelíd megbocsátásban
társas magányosságban
fojtó szorításban
élő meghalásban
éber álmosságban
dühös árvaságban
a csendben, ahol az aranyhangok elhallgatnak
a tóban, ahol üres hálóval csak roncsokat halásznak
az úton, ahol sáros bakancsban sebesültek ballagnak
ahol sohasem keresnélek, pontosan ott talállak
hangtalanul a bőrünkhöz simul a neved
vajon mit csináltak mások május másodikán
ma mégis mozaikszakadékokban csonkán harcolunk
miközben modellt és szobrászt farag magából a márvány
férfi, nő, fa, folyóárnyékban forog füves fövenyen
hatalmas szem simogatja megbocsátott tévedéseink
hazatalálunk
hamuként puha novemberi hóesésben
mi játékos csacska bohóctanoncok
akik mindvégig hittünk a mézízű szépségben és szabadságban
és már majdnem feladjuk
amikor nagyon halkan fülünkbe suttogod mélységes szeretettel:
“Itt vagyok. Ne féljetek!”
Már kilógok a sorból, mert még valami belóg a képbe
És szótlanul üvöltök, hogy ne tegyetek engem félre
Most tavaszdalt gyűjtök, de elteszem gondosan télre
Hát hiába püföltök, én csodákat hozok majd létre
Már kilógunk a sorból, mert még valami belóg a képbe
És szótlanul üvöltünk, hogy ne tegyetek minket félre
Most tavaszdalt gyűjtünk, de eltesszük gondosan télre
Hát hiába püföltök, mi csodákat hozunk majd létre
Gyertyafényes kávézóban
sziklafal előtt egy fiú pengeti gitárját
egy lány énekel
hamis hangok és érdektelen közönség zuhan tejszínhabos közönybe
a fiú a lánynak muzsikál
a lány önmagának játszik
üvegbe zárt fények lobogni sem mernek
ma este itt csak a húrok rezonálnak
a gitár mosolyog a lány sír
ma csak egy zenész muzsikál
szerelmi szavakra feleszmél
de egyszer sem hibázik a hangszeres kísér(t)et
magukról maguknak – Párizsról énekeltek
-rögtön tudtam, hogy sosem jártak ott-
fehérre szürke
szürkére fekete
pislogás remegett
szelíd szerény szépség széken szuszogva
nem talált rá szorongó szerelmére
nem sikerült a találkozás
egyedül a szerelmes gitáros mosolya lángolt
álomsúlyú könnyedség
könnycseppeket karcolt koszos kávéscsészéken
két zenész
hét fő közönség
három asztalnál
egy forró ital és egy langyos
gyertyafényes kávézóban
sziklafal előtt egy fiú pengette gitárját
egy lány énekelt
túl sokszor integettünk már
és remegő kézzel állunk ma is
óvatos szavakat próbálunk
gyantás fiókokból elővenni
egyet kívánok csak az előtted álló útra:
Ne legyen olyan,
amit gyávaságod miatt nem teszel meg!
… de ezt te már tudod is.
árvaságtalálkozásaink
fájdalomintegetéseink
viharcsendjeink
tudatlan tévelygéseink
mind-mind csak ingatag cérnaszálakon reszket
a holnapot támadó pusztító hurrikántámadásokban
már látni az utolsó homokszemeket
elfogy az időnk
nem sejtjük – honnan is tudhatnánk – hány csepp tartalék lehet még a kegyelemgyolcsban
már hallom az utolsó homokszemeket
forduljunk meg!
siessünk haza!
lehetsz bárhol és bármikor
lehetsz vidám vagy búskomor
lehetsz távol és
– a fenébe! már megint valaki beszállt a képembe –
lehetsz akár szép, gazdag, földhöz láncolt nagyutazó
Sosem fogod tudni magad megörökíteni.
Minden nap megszületsz visszautasító nyomorunkban
Minden nap menekülsz a hatalom tomboló gyűlöletétől
Minden nap gyógyítasz néma szavaiddal
Minden nap megmosod és megszárítod ragacsos lábaink
Minden nap megeteted kisminkelt áruló ajkaink
Minden nap meghalsz utálatközönyünk keresztfáján
Minden nap mégis feltámadsz hajnalcsodáidban
Minden nap -így ma is- mellém szegődsz felismerhetetlenül
Hétfő van. Azt javaslom, hogy álljunk meg egy kicsit.
Kedd van. Azt javaslom, hogy legyünk csendben még egy kicsit.
Szerda van. Azt javaslom, hogy üljünk le egy kicsit.
Csütörtök van. Azt javaslom, hogy pihenjünk egy kicsit.
Péntek van. Azt javaslom, hogy lóbáljuk a lábunkat egy kicsit.
Szombat van. Azt javaslom, hogy legyünk hálásak és hallgassunk egy kicsit.
Vasárnap van. Azt javaslom, hogy az égre feltekintve ünnepeljünk egy kicsit.
Hétfő van. Azt javaslom, hogy álljunk meg egy kicsit.
