Szerző: tornayandras

Dúdolj és énekelj, dalolj nekem egy virágról Suttogj spanyolul egy árva szomorú fűzfáról Nyári szellő dallamát simogatja a hullámmoha Merülj el bennem, ne váljunk el soha. Soha. Fessenek freskókat gondtalan szép csodaszavaink Őserdők harmatjában olvadjanak el vastag falaink Érzékeny mimóza szomorúságunk eltűnik valahova Mesélj még nekem, ne váljunk el soha. Soha. Bársony lebegés Könnyed nevetés … Continue reading "Ne váljunk el soha"

egymást korcsosítjuk hűtlenségre hazug egyszeri és megismételhetetlen gyengédségünkkel egy másik ország beazonosíthatatlan hangja hívogat a másnap hajnal józanságának magányketrecében alamizsnát kapargatok tekintetekből és lágy mozdulatokból haza szeretnék menni, ahol Te is otthonom vagy laza szeretnék lenni, miként kicsivé lesz majd a nagy simogass, kényeztess, gyógyíts érintéseiddel osonjunk ki a tömegből, álcázva sérüléseinket, eltakarva sebeinket akkor … Continue reading "Szeretnék verset írni a Mennyországról"

Anya segíts, mert most nem hallok jól Anya segíts, mert most nem látok jól Anya segíts, mert most nem lépek jól Anya segíts, mert most nem érzek jól Anya segíts, mert sötét van itt lent Anya segíts, mert nem fogják kezem Anya segíts, mert a vihar közeleg Anya segíts, mert gyakran eltévedek Anya segíts, mert … Continue reading "Anya, segíts!"

Tudom, hogy szeretsz de segíts ezt érezni Ismerem a választ is de taníts még kérdezni Szorítom a kezed Nem szabad elengedni Látom az utat is Mégis el tudok tévedni A keskeny ösvény szikláit is tiszta szívből köszönöm Veszteségben, ajándékban Tőled van az örömöm Nekem nincs már tervem Csak követnek a lépteim Álarcmorzsák hamujában Felszárítod könnyeim … Continue reading "Tudom, hogy szeretsz"

Szemüveges szerelmesek Keresztúton cipekednek Néha önmagukat is szívből utálják Néha smink nélkül szállnak a föld alá Minden rossz döntés a bőrükre van varrva Itt minden pillanatnak van már titkos hatalma Itt a kedd is hétfő Az egyenes is lépcső Más tájakon kényeztet a természet Itt poros és nyomasztó az enyészet Szemüveges szerelmesek Ólomkereszteket cipelnek Itt a péntek … Continue reading "Városkép"

Választhatnánk azt is, hogy szeretünk Dönthetnénk úgy is, hogy nevetünk Választhatnánk azt is, hogy építünk Dönthetnénk úgy is, hogy szépítünk Választhatnánk, hogy kinyújtjuk a tenyerünk Dönthetnénk, hogy betöltjük a szerepünk Választhatnánk, hogy béke folyón evezünk Dönthetnénk, hogy minden rosszat felejtünk Dönthetnénk, hogy csak felfelé repülünk Választhatnánk, hogy hamisságot széttörünk Dönthetnénk, hogy csak virágot ültetünk Választhatnánk, … Continue reading "Választhatnánk azt is"

A nyitott ablak arra késztet, hogy nézz ki rajta A nyitott ajtó azt üzeni: lépj át határain A nyitott szív megsimogat, majd átölel A bárányfelhő hívogat: ülj le habjaimon Budapest, 2024. április 18.

Felfogtad, hogy óvatosan eltaszítunk. De a lángod nem Te adtad oda. Mi oltottuk el. Tudtad, hogy már nem halljuk sóhajod De a hangod nem Te adtad oda. Mi némítottunk el. Értetted, hogy terhed egyedül hordozod De a batyudat nem Te adtad oda Mi pedig súlyt tettünk még bele Érezted, hogy nincs mit ékesíteni már. De … Continue reading "Lánc vers"

Egyetlen dallam vissza tud vinni Az ártatlanságunk évszakaiba Ahol se táblák se korlátok nem voltak Semmit nem tudtam tenni – te mégis szerettél Semmit nem tudtam szólni – mégis értettél Semmit sem tudtam adni – mégis gazdag lettél Nem láncoltál le – pedig rabod voltam Megtaláltál – pedig elkóboroltam Nem birtokoltál, de a tiéd voltam … Continue reading "Egyetlen dallam"

csönd. ostor. fájdalom. megyek. löknek. szitkozódnak. csönd. ostor. fájdalom. némaság. szégyen. könnyek. tükörben Júdás. tükörben Pilátus. némaság. szégyen. könnyek. hallgatás. tövisek. veszteség. egyedül. kiszolgáltatottan. nélküled. miattad. szerettem. belehalok. Budapest, 2024. március 29.