Kinyitott az égbolt

te sírsz, de az én szememből folynak a könnyek te nem tudsz járni, de az én lábam van bedagadva leforrasztott szemhéjadon át én látom a láthatatlant a fájdalom távolság a jelen az első októberi fagyok a szavak értelmetlen csonkok csupán égbenéző talajtalan kiszáradt fantomgyökerek 0 fok van tiszta az égbolt, nyitva van vegyünk csendet és … Continue reading "Kinyitott az égbolt"

Minden színben ott vagy

minden színben ott vagy most éppen az aranyban vagy a bíborban vagy lehet, hogy már sötétszürkében nem tudom minden csoda bársonypiros – selyemfehér a belépés és a kilépés is nehéz és gyakran hosszú veszteség a csend és veszteség az a zaj is lehet, hogy lángoló zöld vagy égő azúr nem tudom nem is látom már … Continue reading "Minden színben ott vagy"

Mikor érek haza?

Kávét iszom Egy tegnapi emlékkel Hang nélkül szürcsölöm Hozzá a holnap reménységét Képzelt habja nyomot hagy A bizonytalanság asztalán Művirág dekorációk között Lassú az adatátvitel Mikor érek már haza? Budapest, 2021. október 14.

Ilyen

eltűnnek az árnyékok minden megszépül vonzó lesz a taszító minden perc értékessé nemesedik nincs már harag nincs már megbánás egyetlen köszöntés az érkezés és az indulás ilyen lehet a halál lehet ilyen az élet is Budapest, 2021. október 10.

Át kellene menekíteni valahogy

Örömmel, reszketve és óvatosan próbálom összegyűjteni mindazt, amit át kellene menekíteni valahogy egy szebb és szelídebb világba: mesés csodákat bejáró rég elszakadt szandálomat melleiden meghallgatott megnyugtató szívhangokat megkomponált menekülést, elszakított horgonyokat hideg télben puha tollal kibélelt fehér paplanokat táncokat, hangokat, gyógyító dallamokat átáztatott közösen megélt kalandokat veszteségben megkondított nehéz harangokat reményföldből némán nyíló csodavirágokat tengervíztől … Continue reading "Át kellene menekíteni valahogy"

Ide kellene egy kis hárfa

Mézet majszolgatok Nem veszem fel a szemüvegem Nem akarok tisztán látni Budapest, 2021. szeptember 30.

5:59 – 1 új értesítés

Kopogtat. Kopog. Dörömböl. Támad az őszi eső. Távolságod ragadozói üvöltenek álmaimba. Üvegbúra alatt sírnak csengők és csellók. 12 fok. Celsius. Most esik. 1 új értesítés. Duettet párbajozik kedves dallamod reménysége a mai hajnal tátogó és átáztatott ürességével. 5:59. Felhívnálak. Hangszórók 88 %. 1 óra 35 perc múlva lesz teljesen feltöltve a reggel. Ruhátlan főpróba ez. … Continue reading "5:59 – 1 új értesítés"

Igaza volt

Egy békés őszi délután megkérdeztem egy 84 éves embert: – Te hány éves vagy? – Kettő. Válaszolta halkan. Igazat mondott. Majd óvatosan hozzátette: Lassan készülök már hazafelé. Budapest, 2021. szeptember 27.

Hármasok harca

gyermek – felnőtt – öreg bennem test – lélek – szellem általam reggel – dél – este nekem múlt – jelen – jövő miattam fekete – fehér – szürke előttem balra – középre – jobbra velem hit – remény – szeretet értünk Atya – Fiú – Vigasztaló értem Budapest, 2021. szeptember 21.

Szépnek látlak

Voltál már kiszolgáltatott, szennyes, rút és tompa Rossz ösvényre léptél, fetrengtél mocsokba Bolyongtál a sárban, közben lelked hullott porba Mégis mindig szép vagy, nekem sosem voltál ronda Közeleg az ősz, búcsúzik a kerti fűzfa lombja Szent mimóza mosolyod gyengéd szellő hozta Minden hibád, hiányod már felejtésem foglya Szeretlek és várlak, lépj be otthonodba Budapest, 2021. … Continue reading "Szépnek látlak"