Vihar

Van olyan vihar, amelyik fákat dönt ki és van, ami aranyképet rajzol búzatáblákba Bécs, 2018. június 10.

Átlényegülés

bársonymaszkjaim elkoptak vagy lemállottak már nincs semmi kötődésem a termőföldhöz látod… teljesen városi lélek lettem mint fa és lombja októberi hajnalon elbúcsúztunk most azonban már tükörszárnyalás könnyedségében játékcsoda lopakodik lábujjhegyen rajongok simogatásaidért ezért az emberszínű tájban csendben összehajtalak szeretetbőröndbe csomagollak korlátlanul rád bízom álmaim és halk puha altatód édeskés dallamára hópehelyként felolvadok miközben örökre eltűnök … Continue reading "Átlényegülés"

Szabadon

Szabad vagyok. Te is szabad vagy. Szabad vagy kószálni, késni, megállni, nézelődni Megpihenni és megérkezni is. Szabad. Budapest, 2018. március 1.

Vonaton február

Hamvasmályva harmóniák születnek ahogy decemberi ráncos kezek egy májusi dalocskát próbálnak elhangolt és kopott zongorán újra életre kelteni tervek és emlékek folynak egyetlen lomha zakatolásba keressük azt a szót, ami még szent lehet amit nem fed még be a szürke groteszk por pislákoló fáklyahamu téli földmagány szomorúsága közben szép lassan sötét lett s az ablakok … Continue reading "Vonaton február"

Rossz lábnyomok

Volt, hogy rossz lábnyomokba léptem és volt, amikor járni sem tudtam Volt, hogy nem láttam a Napot és volt, hogy azt sem tudtam, merre kellene néznem Volt, hogy sáros volt az ösvény és volt, hogy sokszor eltévedtem de te a félútnál is tovább jöttél velem Budapest, 2018. január 26.

Négyeshatos +álló

Várok. Megyek. Nem sietek. Négy villamost elengedek. Egyszer hozzád becsengetek. Napsugárban megfürdetlek. Szállok. Alszom. Felébredek. Hat villamost lemeszelek. Szóösvényen eltévedek. Csendörvényben elsüllyedek. Budapest, 2018. január 21.

Véres szemek

Hófehér mezőn vörös repedések. Iránytalan folyók, félreértett címek. Megpihenni vágysz, vagy harcolnál inkább? Blues-t vagy altatót mormol reszkető ajkad? Ne csak modulálj testvér! Kezdjünk végre új éneket! Budapest, 2018. január 15.

Megtalálva

tegnap kérdés, ma már válasz tegnap kétely, ma már támasz tegnap kérés, ma már hála tegnap tudás, ma már titok tegnap kaptam, ma már adok tegnap voltam, ma már vagyok tegnap még zaj, ma már csak csend tegnap még lent, ma már csak fent tegnap még fent, ma már csak lent tegnap még kint, ma … Continue reading "Megtalálva"

Itt is, ott is, amott is

néma kiáltásban száraz áradásban lassú gyógyulásban forró gyertyalángban vádló halogatásban rejtett szakadékokban szelíd megbocsátásban társas magányosságban fojtó szorításban élő meghalásban éber álmosságban dühös árvaságban a csendben, ahol az aranyhangok elhallgatnak a tóban, ahol üres hálóval csak roncsokat halásznak az úton, ahol sáros bakancsban sebesültek ballagnak ahol sohasem keresnélek, pontosan ott talállak Budapest, 2018. január 2.

Hazatalálunk

hangtalanul a bőrünkhöz simul a neved vajon mit csináltak mások május másodikán ma mégis mozaikszakadékokban csonkán harcolunk miközben modellt és szobrászt farag magából a márvány férfi, nő, fa, folyóárnyékban forog füves fövenyen hatalmas szem simogatja megbocsátott tévedéseink hazatalálunk hamuként puha novemberi hóesésben mi játékos csacska bohóctanoncok akik mindvégig hittünk a mézízű szépségben és szabadságban és … Continue reading "Hazatalálunk"