Altatókra ébredek

Minden ünnep és évszak keveredik bennünk Banális és áttetsző már minden apró végletünk Egyszerre távozunk, érkezünk, integetünk Percenként elalszunk, majd újra ébredünk. Könnyparázsban térdelek Csendhúrokat tépkedek Altatókra ébredek Szeretlek és féltelek Budapest, 2019. 08. 15.

és/vagy életrajz

Megrágtam. Megettem. Kihánytam. Lenyeltem. Neveltek. Neveltem. Vezettek. Vezettem. Színházban. Szerepben. Felálltam. Elestem. Rombolok. Teremtek. Jöhetek. Mehetek. (Önmagam. Lehetek.) Eladtak. Megvettek. Bűnhődtem. Büntettek. Zajokban. Csendekben. Kérdeztek. Feleltem. Magányban. Tömegben. Találtam. Kerestem. Eláztam. Nevettem. Törődtem. Szerettem. Budapest, 2019. május 8.

Látni kell

Látnunk kell a földi poklot, hogy felfogjuk milyen szánalmas a földi mennyországban panaszkodni. Budapest, 2019. április 17. 

A második világ hajnala

Az első lapon ideadtad a világot Most a mese vége felé Lassan kicsúszik kezünkből a könyv Már nem értem a szavakat Szándékok és emlékek is elrejtőznek Hallani vélem halk dúdolásod De akárhogyan is szeretném, nem ismerem fel a melódiát Mégis értelek. Te most ismét gyermek lehetsz Minden illat, íz és csoda Hol volt, hol nem … Continue reading "A második világ hajnala"

Balett

a megkezdett mozdulat folytatódik hiába álltunk meg a ki nem mondott szavak ott rügyeznek némaságainkban megkötözve is tudunk táncolni undorodva is lehet ámulni A magban szuszog egy egész kert. Ott a talán. Az igen és nem. Nincs szabadság, nincs itt semmi. Nincs szerelem, nincs mit tenni. nincs út nincs kút titok burkol mindent a fent … Continue reading "Balett"

Nem félek

Lerázhatsz, ellökve eltaszíthatsz Megbánthatsz, átszúrva megvakíthatsz Hazudhatsz, gonoszul elgáncsolhatsz Használhatsz, konokul megvádolhatsz Nevethetsz, megvethetsz, de élek Gyűlölhetsz, szerethetsz, nem félek Budapest, 2019 február 12.

A világvége előtti közvetlen pánik

Azt álmodtam, hogy átalszom a világvége előtti közvetlen pánikot. Amikor felébredek majd, már csak annyi időm van, hogy belenézzek a káosz vajúdásába s ezt mondjam: -mert már csak Te leszel ott akkor- hogy mindent köszönök! Budapest, 2019. január 30.

Álomszünet

fekete zongora ravatalánál zokogni január utolsó napjaiban, amikor az idei naptárakat már mind leértékelték s fázik a lábunk nem látjuk szépnek a telet egy picit sem miközben sóvárogjuk a társas szemlélődő csendet a hangtalan simogatást a hazatérés illatát keservesen nyílnak az ajtók miközben a semmi kapuin dörömböl sérült öklünk bújj hozzám – imádkozzunk együtt melegíts … Continue reading "Álomszünet"

Engedd meg

Engedd meg, hogy a vihar ne haragot, hanem megtisztulást jelentsen Engedd meg, hogy elmúlásban romok között a kezdeteket keressem Engedd meg, hogy semmi más, csak tisztaság és őszinteség vezessen Engedd meg, hogy megértsem a sérülést és a hibákat is szeressem Budapest, 2019. január 17.  

január 8.

csend. hó. gumiabroncs sercegés kontinensek egymásra hajolnak hull a csend. hallgat a hó. hála hullámzik hangtalan pihék házikóiban. csendkánon ismétli néma simításaid csend. hó. minden megcsúszik, ami gyors minden megtelepszik és tapad, ami nem akar gyors lenni csend. hó. csend hó. benned lenni csudajó. lábnyomod titokropogó. imádságunk szótlan, csak toporgó. csend. hó. vászontakaró. pelyhekkel fest … Continue reading "január 8."