Itt vagyok

te átjársz én bejárlak te meghívsz én belaklak ha elhagysz én maradok ha nevetsz én kacagok titkaid mind megőrzöm ürességed betöltöm ha zenélsz én táncolok be beszélsz én hallgatok kincseid jól elrejtem könnyeid nem felejtem ha késel majd megvárlak ha zuhansz majd elkaplak csendedben nem dadogok nem kell félned itt vagyok  2018. augusztus 15.

MindEGY

minden tánc ugyanaz a dallam volt minden vaskos fejezet mégis csak egyetlen mondat volt Budapest, 2018. július 8.

Tomboló titkok

A ránk bízott csomagokat gondatlanul és gondtalanul elveszítjük Bénult ujjaink már nem lesnek nehéz, dohos függönyök mögé Az éjféli szellő még ma is kérdéseket reteszel tágra nyílt ablakomra Kicsit félek – még nem tudom, készen állunk-e Vajon ki fog táncolni falaim közt megbújó dallamainkra Budapest, 2018. július 8.

Nyár

csendverseny és álomvirág úttaláló térképtelen térpadok altató óra remegő ketyegése lázlángú sivatagban megfagyok Budapest, 2018. július 8.

Itt felejtettél

levendulafagylalt néma olvadása téli júliusok nagylevelű feledékenysége titokhangok szelíd vigasztalása remegő érintésed néma karcolása napszemű alkotóm elhangolt altatóm lepkeszárnyú páncélom egyetlen szeretőm ismeretlen teremtőm frissen ásott temetőm Budapest, 2018. július 8.

Vihar

Van olyan vihar, amelyik fákat dönt ki és van, ami aranyképet rajzol búzatáblákba Bécs, 2018. június 10.

Átlényegülés

bársonymaszkjaim elkoptak vagy lemállottak már nincs semmi kötődésem a termőföldhöz látod… teljesen városi lélek lettem mint fa és lombja októberi hajnalon elbúcsúztunk most azonban már tükörszárnyalás könnyedségében játékcsoda lopakodik lábujjhegyen rajongok simogatásaidért ezért az emberszínű tájban csendben összehajtalak szeretetbőröndbe csomagollak korlátlanul rád bízom álmaim és halk puha altatód édeskés dallamára hópehelyként felolvadok miközben örökre eltűnök … Continue reading "Átlényegülés"

Szabadon

Szabad vagyok. Te is szabad vagy. Szabad vagy kószálni, késni, megállni, nézelődni Megpihenni és megérkezni is. Szabad. Budapest, 2018. március 1.

Vonaton február

Hamvasmályva harmóniák születnek ahogy decemberi ráncos kezek egy májusi dalocskát próbálnak elhangolt és kopott zongorán újra életre kelteni tervek és emlékek folynak egyetlen lomha zakatolásba keressük azt a szót, ami még szent lehet amit nem fed még be a szürke groteszk por pislákoló fáklyahamu téli földmagány szomorúsága közben szép lassan sötét lett s az ablakok … Continue reading "Vonaton február"

Rossz lábnyomok

Volt, hogy rossz lábnyomokba léptem és volt, amikor járni sem tudtam Volt, hogy nem láttam a Napot és volt, hogy azt sem tudtam, merre kellene néznem Volt, hogy sáros volt az ösvény és volt, hogy sokszor eltévedtem de te a félútnál is tovább jöttél velem Budapest, 2018. január 26.