árvaságtalálkozásaink
fájdalomintegetéseink
viharcsendjeink
tudatlan tévelygéseink
mind-mind csak ingatag cérnaszálakon reszket
a holnapot támadó pusztító hurrikántámadásokban
már látni az utolsó homokszemeket
elfogy az időnk
nem sejtjük – honnan is tudhatnánk – hány csepp tartalék lehet még a kegyelemgyolcsban
már hallom az utolsó homokszemeket
forduljunk meg!
siessünk haza!