Üvöltő altatókban Robbantás és káosz Megtépázott világunkba A kis Jézuska milyen fát hoz? Milyen lesz a színe? Mekkora a csúcsa? Lesz-e vajon illata? Ég-e gyertya rajta? Előkerülnek lassan díszeink is: Kapzsiság gömb, hamis angyal Önzőség háború, butaság tankkal Kényszermosoly, fáradt remény Friss édesség, mégis kemény De van igazi ünnep. Tőlünk messze, nagyon távol. Ahol hangtalan …
Continue reading "Igazi ünnep"
A teremtő Isten emberekre bízta önmagát. Mekkora bizalom, micsoda szeretet. Végtelen erő és tehetetlen kiszolgáltatottság. Mekkora kérdőjel, micsoda felelet. Budapest, 2020. december 8.
Egyre hosszabbak az ölelések búcsúzáskor Egyre több őzet veszek észre Az autóút melletti szántóföldön Álomzenék dúdolnak csodákat Még mindig csak zsugorodnak a nappali percek Szavaink mélyebbek lesznek Csendjeink alkonyba kapaszkodnak Angyalhangok bátorítanak Legyünk kitartóak a várakozásban is Porcukor hull skarlátfájdalmak emlékeire Induljak? Maradjak? Ártatlan álmokba takarlak Lassítsak? Szaladjak? Így döntöttem: felismerlek Koldusban és barátban Meztelen …
Continue reading "Hosszú ölelések"
Szólnom kellene Gyógyító bölcset és tisztát De most csak a csendben vacogás hallható Háború van Ma nem találsz itt mást csak kriptát Ilyenkor csupán reménység és fény adható Budapest, 2020. december 2.