Gyertyafényes kávézóban
sziklafal előtt egy fiú pengeti gitárját
egy lány énekel
hamis hangok és érdektelen közönség zuhan tejszínhabos közönybe
a fiú a lánynak muzsikál
a lány önmagának játszik
üvegbe zárt fények lobogni sem mernek
ma este itt csak a húrok rezonálnak
a gitár mosolyog a lány sír
ma csak egy zenész muzsikál
szerelmi szavakra feleszmél
de egyszer sem hibázik a hangszeres kísér(t)et
magukról maguknak – Párizsról énekeltek
-rögtön tudtam, hogy sosem jártak ott-
fehérre szürke
szürkére fekete
pislogás remegett
szelíd szerény szépség széken szuszogva
nem talált rá szorongó szerelmére
nem sikerült a találkozás
egyedül a szerelmes gitáros mosolya lángolt
álomsúlyú könnyedség
könnycseppeket karcolt koszos kávéscsészéken
két zenész
hét fő közönség
három asztalnál
egy forró ital és egy langyos
gyertyafényes kávézóban
sziklafal előtt egy fiú pengette gitárját
egy lány énekelt