Jelen

Hármasok harca

gyermek – felnőtt – öreg
bennem

test – lélek – szellem
általam

reggel – dél – este
nekem

múlt – jelen – jövő
miattam

fekete – fehér – szürke
előttem

balra – középre – jobbra
velem

hit – remény – szeretet
értünk

Atya – Fiú – Vigasztaló
értem

Budapest, 2021. szeptember 21.

Szépnek látlak

Voltál már kiszolgáltatott, szennyes, rút és tompa
Rossz ösvényre léptél, fetrengtél mocsokba
Bolyongtál a sárban, közben lelked hullott porba
Mégis mindig szép vagy, nekem sosem voltál ronda

Közeleg az ősz, búcsúzik a kerti fűzfa lombja
Szent mimóza mosolyod gyengéd szellő hozta
Minden hibád, hiányod már felejtésem foglya
Szeretlek és várlak, lépj be otthonodba

Budapest, 2021. szeptember 10.

Meneküljünk el! Együtt. Még ma!

Szavakat gurítok óvatosan eléd
Te némán suttogod: elég. Már elég.
A tűző Nap elé csoszogva állok
Perzseljenek szét az emésztő lángok

Pihenj meg árnyékkarjaimban
Merülj el kék gondolataimban
Meneküljünk el! Együtt. Még ma!
Kézen fogva érjünk majd célba

Elengedjünk fontosnak hitt bárgyú harcaink
Tiszta forrást csókolnak remegő ajkaink
Nem kell magyarázkodni. Eltűnünk csendben.
Én suttogok benned. Te dúdolsz bennem.

Budapest, 2021. szeptember 10.

Árvák és öregek dala

Hiába beszéltek, már nem értjük
Hiába siettek, már nem tartjuk a lépést veletek
Hiába süt a nap, mi reszketünk
Hiába vigasztaltok, nem vagyunk szomorúak

Már befelé és felfelé nézünk
Mindegy, hogy merről nyílik az ajtó
Egyetlen dolog fontos nekünk csak:
Szeressetek minket.

Budapest, 2021. szeptember 5.

Egyetlen cipőm sem

egyetlen cipőm sem jó a lábamra
az egyik összeszorítja az ujjaim
a másik kényelmetlen a bokámnál
a harmadiknak csúszik a talpa az esőben
a következő feltöri a sarkam

van amelyik jó lenne, de szűk
van amelyik szép, de megnyomorít
van amelyik nem szellőzik jól
van, amit csak betéttel tudnék hordani

van hivalkodó és van, ami már szánalmas
van, ami kényes és gyorsan koszos lesz
van túl kopott és van, ami túlságosan magas
a másik meg túlságosan ünnepélyes

van olyan, amelyik elsőre nagyszerűnek tűnt,
de hamar kiderült hitványsága
van, ami túl nyitott és fázom benne
van, ami zárt és megfojt

van, aminek túl lazák a pántjai
van puha és kemény
a legtöbbnek egyszerre több hibája is akad

mit hordjak?
mit viseljek a kavicsos, köves és sziklás úton?
egyetlen cipőm sem jó

Budapest, 2021. szeptember 4.

Helyzetkép

A szamaritánusok aranyat halmoznak fel
Hazudnak a hírvivők, remegnek a fák
Éppen búcsúzni készül, vagy már el is ment
Az egyetlen, ki mindig szépnek lát

Már nincsenek betűk, elfogytak a szavak
Besurran az őszi köd a küszöböm alatt
A mindig és soha már csupán véletlen
Mesék és dalok tartanak még életben

Hétmérföldes hazatérő tündérszárnyú lábnyom
Ártatlanságra, tisztaságra és kezdetekre vágyom

Budapest, 2021. augusztus 30.

Aranyrozsdás pompa

jól szervezett hanyatlás
gazdagon díszített enyészet
fuvola és hárfakísérettel
ám mégis szerethető

mert az állványok mögött
remények és álmok vajúdnak
apró dolgok csodáiban
szétmálló nosztalgiára rezegnek a húrok

aranyrozsdás pompa ez
vajon meddig még?

Párizs, 2021. augusztus 13.

MÉG

enyészet helyett – tavaszt – MÉG
rombolás helyett – szépséget – MÉG
távolság helyett – érintést – MÉG
pusztulás helyett – életet – MÉG
hanyatlás helyett – gyógyulást – MÉG

vigasztalást, áldást
csodákat és lámpást

ízeket, illatokat
emléket és múltat

harmóniát, békességet
csendet és szelídséget

játékot és teljességet
táncokat és fényességet

simogatást, ölelést
angyalhangot, érkezést

MÉG
MÉG
MÉG

Párizs, 2021. augusztus 10.

1921-2021

minden száz évben átélem ugyanazt
hajnalreménység
gyógyulástavasz
virtuóz szabadság
ártatlan játék
virágzó mérföldkövek
szebb holnap álmai

Párizs, 2021. július 31.