Jelen

Egy sivár advent

kopott szomorú szürke olcsó motelszobákban
ablakréseken és titokban
karácsony szökik dohos gyűrött párnákra
messze és távol
illat és szag
fény és sötét
felhő és hab
nagyváros és tanya egyben
engedjetek haza mennem

Budapest, 2018. szeptember 24.

Felhő felhő felé szalad

felhő felhő felé szalad
sötétszürke égbolt alatt

vasbeton pancsolás
viharháló szakadás

szándékaink szegénysége
szenteste reménysége

szentségtelen hajnalon
kételyeim vallatom

miként akácmézet csepegtetek csöndben illatos teába
úgy várom békédet e kisiklottan eláztatott világba

Budapest, 2018. szeptember 24.

Itt vagyok

te átjársz én bejárlak
te meghívsz én belaklak

ha elhagysz én maradok
ha nevetsz én kacagok

titkaid mind megőrzöm
ürességed betöltöm

ha zenélsz én táncolok
ha beszélsz én hallgatok

kincseid jól elrejtem
könnyeid nem felejtem

ha késel majd megvárlak
ha zuhansz majd elkaplak

csendedben nem dadogok
nem kell félned itt vagyok

 Budapest, 2018. augusztus 15.

Tomboló titkok

A ránk bízott csomagokat gondatlanul és gondtalanul elveszítjük
Bénult ujjaink már nem lesnek nehéz, dohos függönyök mögé
Az éjféli szellő még ma is kérdéseket reteszel tágra nyílt ablakomra
Kicsit félek – még nem tudom, készen állunk-e
Vajon ki fog táncolni falaim közt megbújó dallamainkra

Budapest, 2018. július 8.

Nyár

csendverseny és álomvirág
úttaláló térképtelen térpadok
altató óra remegő ketyegése
lázlángú sivatagban megfagyok

Budapest, 2018. július 8.

Itt felejtettél

levendulafagylalt néma olvadása
téli júliusok nagylevelű feledékenysége
titokhangok szelíd vigasztalása
remegő érintésed néma karcolása

napszemű alkotóm
elhangolt altatóm
lepkeszárnyú páncélom

egyetlen szeretőm
ismeretlen teremtőm
frissen ásott temetőm

Budapest, 2018. július 8.

Átlényegülés

bársonymaszkjaim elkoptak vagy lemállottak
már nincs semmi kötődésem a termőföldhöz
látod… teljesen városi lélek lettem
mint fa és lombja októberi hajnalon elbúcsúztunk
most azonban már tükörszárnyalás könnyedségében játékcsoda lopakodik

lábujjhegyen rajongok simogatásaidért
ezért az emberszínű tájban csendben összehajtalak
szeretetbőröndbe csomagollak

korlátlanul rád bízom álmaim
és halk puha altatód édeskés dallamára
hópehelyként felolvadok
miközben örökre eltűnök forró tenyeredben

Budapest, 2018. május 17.