Jelen

Dúdolj és énekelj, dalolj nekem egy virágról
Suttogj spanyolul egy árva szomorú fűzfáról
Nyári szellő dallamát simogatja a hullámmoha
Merülj el bennem, ne váljunk el soha. Soha.

Fessenek freskókat gondtalan szép csodaszavaink
Őserdők harmatjában olvadjanak el vastag falaink
Érzékeny mimóza szomorúságunk eltűnik valahova
Mesélj még nekem, ne váljunk el soha. Soha.

Bársony lebegés
Könnyed nevetés
Mandarin holdvilág
Bimbózó hóvirág

Kortalan szerelem
Az időtlent keresem
Felhőtlen alkony
Gitáron és lanton

Mézédes ártatlan szenvedély
Nem kell hozzá semmilyen engedély
Hófehér homokdűnék sodródása ez
Örökkön-örökké menedékünk lesz

Legyen csak miénk e varázslatos csoda.
Maradj itt velem. Ne váljunk el soha. Soha.

Budapest, 2024. július 20.

egymást korcsosítjuk hűtlenségre
hazug egyszeri és megismételhetetlen gyengédségünkkel
egy másik ország beazonosíthatatlan hangja hívogat
a másnap hajnal józanságának magányketrecében
alamizsnát kapargatok tekintetekből és lágy mozdulatokból

haza szeretnék menni, ahol Te is otthonom vagy
laza szeretnék lenni, miként kicsivé lesz majd a nagy

simogass, kényeztess, gyógyíts érintéseiddel
osonjunk ki a tömegből, álcázva sérüléseinket, eltakarva sebeinket

akkor se, ha örök telünk enyhe
egyedül nem jutok a Mennybe

bár megengedted, hogy egy pillanatra
pancsikoljak és ránézzek kristálytengeredre
bármennyire is ez az álmom és életem terve,
de akkor sem juthatok nélkülded a Mennybe

Budapest, 2024. július 3.

Anya segíts, mert most nem hallok jól
Anya segíts, mert most nem látok jól
Anya segíts, mert most nem lépek jól
Anya segíts, mert most nem érzek jól

Anya segíts, mert sötét van itt lent
Anya segíts, mert nem fogják kezem
Anya segíts, mert a vihar közeleg
Anya segíts, mert gyakran eltévedek

Anya segíts, mert fellázad a lelkem
Anya segíts, mert elfáradt a testem
Anya segíts, mert elcsúsztam a havon
Anya segíts, mert beteg vagyok nagyon

Anya segíts, mert tompa ez a világ
Anya segíts, mert most is oldalba vág
Anya segíts, mert néma és árva vagyok
Anya segíts, mert szép lassan belehalok

Budapest, 2024. július 1.

Tudom, hogy szeretsz
de segíts ezt érezni
Ismerem a választ is
de taníts még kérdezni

Szorítom a kezed
Nem szabad elengedni
Látom az utat is
Mégis el tudok tévedni

A keskeny ösvény szikláit is
tiszta szívből köszönöm
Veszteségben, ajándékban
Tőled van az örömöm

Nekem nincs már tervem
Csak követnek a lépteim
Álarcmorzsák hamujában
Felszárítod könnyeim

Budapest, 2024. május 31.

Szemüveges szerelmesek
Keresztúton cipekednek

Néha önmagukat is szívből utálják
Néha smink nélkül szállnak a föld alá

Minden rossz döntés a bőrükre van varrva
Itt minden pillanatnak van már titkos hatalma

Itt a kedd is hétfő
Az egyenes is lépcső

Más tájakon kényeztet a természet
Itt poros és nyomasztó az enyészet

Szemüveges szerelmesek
Ólomkereszteket cipelnek

Itt a péntek is csak hétfő
De ez a harc lesz a végső

Budapest, 2024. május 23.

Választhatnánk azt is, hogy szeretünk
Dönthetnénk úgy is, hogy nevetünk
Választhatnánk azt is, hogy építünk
Dönthetnénk úgy is, hogy szépítünk

Választhatnánk, hogy kinyújtjuk a tenyerünk
Dönthetnénk, hogy betöltjük a szerepünk
Választhatnánk, hogy béke folyón evezünk
Dönthetnénk, hogy minden rosszat felejtünk

Dönthetnénk, hogy csak felfelé repülünk
Választhatnánk, hogy hamisságot széttörünk
Dönthetnénk, hogy csak virágot ültetünk
Választhatnánk, hogy nyomtalanul eltűnünk

Dönthetnénk úgy is, hogy szépítünk
Választhatnánk azt is, hogy építünk
Dönthetnénk úgy is, hogy nevetünk
Választhatnánk azt is, hogy szeretünk

Választhatjuk azt is, hogy szeretünk

Budapest, 2024. május 1.

A nyitott ablak arra késztet, hogy nézz ki rajta
A nyitott ajtó azt üzeni: lépj át határain
A nyitott szív megsimogat, majd átölel
A bárányfelhő hívogat: ülj le habjaimon

Budapest, 2024. április 18.

Felfogtad, hogy óvatosan eltaszítunk.
De a lángod nem Te adtad oda.
Mi oltottuk el.

Tudtad, hogy már nem halljuk sóhajod
De a hangod nem Te adtad oda.
Mi némítottunk el.

Értetted, hogy terhed egyedül hordozod
De a batyudat nem Te adtad oda
Mi pedig súlyt tettünk még bele

Érezted, hogy nincs mit ékesíteni már.
De a láncod nem Te adtad oda.
Hanem hazugsággal mi vettük el.

Budapest, 2024. április 16.

Egyetlen dallam vissza tud vinni
Az ártatlanságunk évszakaiba
Ahol se táblák se korlátok nem voltak

Semmit nem tudtam tenni – te mégis szerettél
Semmit nem tudtam szólni – mégis értettél
Semmit sem tudtam adni – mégis gazdag lettél

Nem láncoltál le – pedig rabod voltam
Megtaláltál – pedig elkóboroltam
Nem birtokoltál, de a tiéd voltam
Csupán azért, mert én te voltam

Édenkertek kapujában
Mosolyban és könnyekben is
Kicsi fiad voltam

Budapest, 2024. március 6.

csönd. ostor. fájdalom.
megyek. löknek. szitkozódnak.
csönd. ostor. fájdalom.

némaság. szégyen. könnyek.
tükörben Júdás. tükörben Pilátus.
némaság. szégyen. könnyek.

hallgatás. tövisek. veszteség.
egyedül. kiszolgáltatottan.
nélküled. miattad.
szerettem.
belehalok.

Budapest, 2024. március 29.