Jelen

A ránk bízott csomagokat gondatlanul és gondtalanul elveszítjük
Bénult ujjaink már nem lesnek nehéz, dohos függönyök mögé
Az éjféli szellő még ma is kérdéseket reteszel tágra nyílt ablakomra
Kicsit félek – még nem tudom, készen állunk-e
Vajon ki fog táncolni falaim közt megbújó dallamainkra

Budapest, 2018. július 8.

csendverseny és álomvirág
úttaláló térképtelen térpadok
altató óra remegő ketyegése
lázlángú sivatagban megfagyok

Budapest, 2018. július 8.

levendulafagylalt néma olvadása
téli júliusok nagylevelű feledékenysége
titokhangok szelíd vigasztalása
remegő érintésed néma karcolása

napszemű alkotóm
elhangolt altatóm
lepkeszárnyú páncélom

egyetlen szeretőm
ismeretlen teremtőm
frissen ásott temetőm

Budapest, 2018. július 8.

Van olyan vihar, amelyik fákat dönt ki
és van, ami aranyképet rajzol búzatáblákba

Bécs, 2018. június 10.

bársonymaszkjaim elkoptak vagy lemállottak
már nincs semmi kötődésem a termőföldhöz
látod… teljesen városi lélek lettem
mint fa és lombja októberi hajnalon elbúcsúztunk
most azonban már tükörszárnyalás könnyedségében játékcsoda lopakodik

lábujjhegyen rajongok simogatásaidért
ezért az emberszínű tájban csendben összehajtalak
szeretetbőröndbe csomagollak

korlátlanul rád bízom álmaim
és halk puha altatód édeskés dallamára
hópehelyként felolvadok
miközben örökre eltűnök forró tenyeredben

Budapest, 2018. május 17.

Szabad vagyok.
Te is szabad vagy.
Szabad vagy kószálni, késni, megállni, nézelődni
Megpihenni és megérkezni is.
Szabad.

Budapest, 2018. március 1.

Hamvasmályva harmóniák születnek
ahogy decemberi ráncos kezek
egy májusi dalocskát próbálnak
elhangolt és kopott zongorán
újra életre kelteni

tervek és emlékek folynak
egyetlen lomha zakatolásba
keressük azt a szót, ami még szent lehet
amit nem fed még be a szürke groteszk por

pislákoló fáklyahamu
téli földmagány szomorúsága közben
szép lassan sötét lett
s az ablakok elé egy másik világ lopakodott

észrevétlenül átsiklottunk egy másik országba
ahol már nem értjük a táblákat
és csak találgatjuk a feliratok üzeneteit

Valahol, 2018. február 19.

Volt, hogy rossz lábnyomokba léptem
és volt, amikor járni sem tudtam
Volt, hogy nem láttam a Napot
és volt, hogy azt sem tudtam, merre kellene néznem
Volt, hogy sáros volt az ösvény
és volt, hogy sokszor eltévedtem

de te a félútnál is tovább jöttél velem

Budapest, 2018. január 26.

Várok. Megyek. Nem sietek.
Négy villamost elengedek.
Egyszer hozzád becsengetek.
Napsugárban megfürdetlek.

Szállok. Alszom. Felébredek.
Hat villamost lemeszelek.
Szóösvényen eltévedek.
Csendörvényben elsüllyedek.

Budapest, 2018. január 21.

Hófehér mezőn vörös repedések.
Iránytalan folyók, félreértett címek.
Megpihenni vágysz, vagy harcolnál inkább?
Blues-t vagy altatót mormol reszkető ajkad?
Ne csak modulálj testvér!
Kezdjünk végre új éneket!

Budapest, 2018. január 15.