csend. hó. gumiabroncs sercegés
kontinensek egymásra hajolnak
hull a csend. hallgat a hó.
hála hullámzik hangtalan pihék házikóiban.
csendkánon ismétli néma simításaid
csend. hó. minden megcsúszik, ami gyors
minden megtelepszik és tapad, ami nem akar gyors lenni
csend. hó. csend hó.
benned lenni csudajó.
lábnyomod titokropogó.
imádságunk szótlan, csak toporgó.
csend. hó. vászontakaró.
pelyhekkel fest nyugalmat és békét
a titokzatos égi alkotó.
Jelen
Magyar téli csoda (2018)
zsák-zsák teli zsák
zsákutcánkban nincs irány
hiába szól BACH csomó pontjában a tiszta muzsika
itt csak a krémszarvasok orra vöröslik
a felváltót barna szalma jászolba csomagolják
kevés bölcs jár mostanában errefelé
újramelegített gesztenye fanyar illata
falja fel mosolyainkat
zsák-zsák teli zsák
tilos alma fanyar mák
zsák-zsák üres zsák
zsákutcában nincs irány
pedig a holtágon túl, ahol már nem találsz lábnyomokat
hógyapotfák és hógyapotbokrok ajándékcsodái várnak
fehér pelyhek halk megérkezése beavat a titkos csendbe
hattyúszárnyalások hívnak egyszerűen Betlehembe
segíts nekünk te is kedves Attila és Sándor
rakjuk meg végre azt a tüzet
a tíz lépcső maradék korhadt deszkájából
Budapest, 2018. december 18.
Örülj, ha van még miért sírni
Örülj, ha van -és tudsz- még miért sírni
Lázadj most, mert a sötét völgyön túl már nem lesz miről írni
Szenvedj ma és ünnepeld a könnyed
Mert az utolsó hegyen túl a nehéz is már könnyed
Köszöntsük hálával a tüskét, a kórt és a kort
Táncoljunk a hiánnyal, hisz ez is csak a teljességünk volt
Halál! Hol a te fullánkod?
Mosolyvirágpor pallosod?
Nevessünk, kacagjunk, hahotázzunk harsányan
Végtelen biztonság átölel e közösségi magányban
Készüljünk mi megfáradtak
A panaszfolyók kiszáradtak
Gyertek öregek és ti is gyertek betegek
Csonkák és bonkák mert egésszé lesz feletek
Ne is nézzünk hátra, áldás vagy a gyászban
Királyunk kulcsai már bent vannak a zárban
Átszögelt karjai szélesre kitárva
Nagyon halkan mennydörög vigaszsuttogása:
„Szeretlek és hidd el, sosem leszel árva
semmi sem volt hiba és nem voltál hiába.”
Budapest, 2018. november 13.
És te mégsem?
Megharcoltam tegnapod.
Megvédem majd holnapod.
Tiéd az én örök lelkem.
És te mégsem bízol bennem?
Budapest, 2018. október 3.
Mind-mind
a kézfogás, mit nem kaptál meg
a forró kedves ölelések
a szárnyalás, mely nem repített
a tiszta hangú álom ének
a soha nem volt lassú táncok
a szétszakított álomláncok
a tanulás, mely nem épített
a barátság, mely nem védett meg
mind-mind nálam vannak
összegyűjtve csak rád várnak
Budapest, 2018. október 3.
Kétsorosok
kevesen olvasnak, kevesen értenek
mindig csak indulnak, sohasem érkeznek
tűz a nap mi mégis fázunk
táncolhatnánk de csak állunk
Budapest, 2018. szeptember 26.
Egy sivár advent
kopott szomorú szürke olcsó motelszobákban
ablakréseken és titokban
karácsony szökik dohos gyűrött párnákra
messze és távol
illat és szag
fény és sötét
felhő és hab
nagyváros és tanya egyben
engedjetek haza mennem
Budapest, 2018. szeptember 24.
Kétszavasok
Susogó ellenállás
Megvakított látványosság
Agyagbeton menedék
Megtépázott hajnal
Elegáns nihil
Budapest, 2018. szeptember 24.
Felhő felhő felé szalad
felhő felhő felé szalad
sötétszürke égbolt alatt
vasbeton pancsolás
viharháló szakadás
szándékaink szegénysége
szenteste reménysége
szentségtelen hajnalon
kételyeim vallatom
miként akácmézet csepegtetek csöndben illatos teába
úgy várom békédet e kisiklottan eláztatott világba
Budapest, 2018. szeptember 24.
Itt vagyok
te átjársz én bejárlak
te meghívsz én belaklak
ha elhagysz én maradok
ha nevetsz én kacagok
titkaid mind megőrzöm
ürességed betöltöm
ha zenélsz én táncolok
ha beszélsz én hallgatok
kincseid jól elrejtem
könnyeid nem felejtem
ha késel majd megvárlak
ha zuhansz majd elkaplak
csendedben nem dadogok
nem kell félned itt vagyok