befogadlak
elfogadlak
beengedlek
elengedlek
nem talál
rám talál
megtalál
eltalál
felismerlek
megismerlek
elismerlek
nem ismerlek
Tornay András verseinek oldala
Rendszeresen új tartalommal!
befogadlak
elfogadlak
beengedlek
elengedlek
nem talál
rám talál
megtalál
eltalál
felismerlek
megismerlek
elismerlek
nem ismerlek
túl sok a betű de kevés a szó
túl nagy a gonosz és kicsi a jó
túl sok a lárma már magas a fal
túl halk a zene itt kevés a dal
túl sok a beton és kevés a zöld
túl nagy a szemét most beteg a föld
túl sok a törvény és nehéz a lánc
túl mély a kátyú így fáradt a tánc
túl sok a tegnap és kevés a ma
túl nagy a gyökér de kicsi a fa
túl sok a kérdés itt majdnem a tény
túl sok a sötét ránk fér a fény
Kór vers
én hol vagyok
és te ki vagy
jártunk már itt
az agyam kihagy
Kor vers
Én? Hol? Vagyok?
És Te? Ki vagy?
Jártunk már itt?
Az agyunk kihagy.
Erdők sejtelmes árnyai mentén megyek
egyre beljebb az sáros csapás úton
Harmatos levelek, majd egyre vastagabb ágak
csapódnak arcomba
Észrevétlenül kezdenek fájni
karcolások, sebek, kérdések
Most súgd fülembe kérlek, hogy „Ne félj, nem tévedtél el.
Igen, ez az az ösvény, vércseppjeim mint népmesei nyomok vezetnek.
Jó irányba haladsz.
Az utolsó sziklán túl ott lesz a hajnal.”
Soha semmit nem szereztem
Hisz mindent Tőled kaptam
Zajban szent békét kerestem
És halálomat csendben adtam
A szeretet fáj
Rettegek a felismeréstől:
Nagyon nehezen bírom a fájdalmat
Benned értelmet kap a veszteség
Benned közelebb jön a messzeség
Benned ott vannak a válaszok
Benned álmok nélkül álmodok
Benned felolvad a fájdalom
Benned vigasz lesz a borzalom
Benned táncot jár a szabadság
Benned igaz lesz a hazugság
Benned ugyanaz a csend és a szó
Benned tavaszt rejt a januári hó
Benned óceán és patak van
Benned nincs már hatalmam
Benned a sivatag is virágzik
Benned nem lesz soha hiánycikk
Benned minden mélység felemel
Benned minden hajnal ünnepel
átölel az emléked
múltidéző jelened
elhagylak de kereslek
ápollak és szeretlek
megszorítom kezedet
árva lesz a gyermeked
apró szárnya megreped
némaságban megreked
kiszárad és tönkremegy
ázott földünk megremeg
merre megyünk nélküled
üres marad a helyed
te ott repülsz fent
én itt vagyok lent
fényed ragyog bent
csak csendünk lesz szent
nem tudlak jól szeretni
azt sem értem
mi a jó szeretet