Jelen

emberléptékű zaj
Istenléptékű csend
angyalléptékű dicsőség
pásztorléptékű imádat
bölcsléptékű ajándékok
jászolléptékű egyszerűség

hiába a Heródesléptékű gyűlölet

Budapest, 2019. december 13.

Önérzetes fröcsögő médiagrófok
Plasztikázott divatbábok szelfikorcsok
Mit gondoltok arról, hogy
pár nap és itt a december
és egyszer sem fáztunk még az idén

De úgy látom, hogy nincs itt pánik
nem kell még behúzni a kéziféket
Vegyünk inkább gyorsan akciósan
egy még nagyobb hűtőgépet

Budapest, 2019. november 27.

Ma nem jól érez a világ
Ma nem érzem jól a világot
Ma nem érzem magam
Ma nem érzem jól magam a világban
Ma nem jó ez a világ
Érzem

Itt minden csak dísz
Itt minden csupán díszharmónia
Itt minden kizárólag díszlet
Micsoda dísznóság itt minden
Diszkrét disszonancia díszkeretben
This is sad.

Budapest, 2019. november 26.

Bátorság kell? Könnyek? Harag? Teljes összeomlás?
Hogy legyen itt legalább valami mellékhatás.
Érintetlen gyógyszerek érintetlen sebekre.
Feloldás és megoldás nem került a receptre.

Nem írtad fel. Nem váltottam ki.
Azt sem mertem beismerni, hogy fáj.
Nem sírtam el. Nem mondhattam ki.
Cinkos némaságunk új szavakra vár.

Budapest, 2019. november 14.

Velence veszélyben és vizek alatt vérzik.
Lentről és fentről. Kintről és bentről ázik.
Szennyvíz alatt vérzik. Veszélyben van Velence.
Egy napon az emléke is el lesz majd felejtve.

Budapest, 2019. november 14.

Minden ünnep és évszak keveredik bennünk
Banális és áttetsző már minden apró végletünk
Egyszerre távozunk, érkezünk, integetünk
Percenként elalszunk, majd újra ébredünk.

Könnyparázsban térdelek
Csendhúrokat tépkedek
Altatókra ébredek
Szeretlek és féltelek

Budapest, 2019. 08. 15.

Megrágtam. Megettem.
Kihánytam. Lenyeltem.
Neveltek. Neveltem.
Vezettek. Vezettem.

Színházban. Szerepben.
Felálltam. Elestem.
Rombolok. Teremtek.
Jöhetek. Mehetek.
(Önmagam. Lehetek.)

Eladtak. Megvettek.
Bűnhődtem. Büntettek.
Zajokban. Csendekben.
Kérdeztek. Feleltem.

Magányban. Tömegben.
Találtam. Kerestem.
Eláztam. Nevettem.
Törődtem. Szerettem.

Budapest, 2019. május 8.

Látnunk kell a földi poklot, hogy felfogjuk
milyen szánalmas a földi mennyországban panaszkodni.

Budapest, 2019. április 17. 

Az első lapon ideadtad a világot
Most a mese vége felé
Lassan kicsúszik kezünkből a könyv
Már nem értem a szavakat
Szándékok és emlékek is elrejtőznek
Hallani vélem halk dúdolásod
De akárhogyan is szeretném, nem ismerem fel a melódiát
Mégis értelek.

Te most ismét gyermek lehetsz
Minden illat, íz és csoda
Hol volt, hol nem volt
S újra félelmetes szörny a játszótéri mászóka

Félek én is
Már az elsőt sem tudom kiismerni, s
vajon lesz e helyem a második világban?

Budapest, 2019. április 9.

a megkezdett mozdulat folytatódik
hiába álltunk meg
a ki nem mondott szavak
ott rügyeznek némaságainkban

megkötözve is tudunk táncolni
undorodva is lehet ámulni

A magban szuszog egy egész kert.
Ott a talán. Az igen és nem.
Nincs szabadság, nincs itt semmi.
Nincs szerelem, nincs mit tenni.

nincs út
nincs kút
titok burkol mindent
a fent szenved bennünk itt lent

Budapest, 2019 február 17.