Tornay András verseinek oldala
Rendszeresen új tartalommal!
Benned értelmet kap a veszteség
Benned közelebb jön a messzeség
Benned ott vannak a válaszok
Benned álmok nélkül álmodok
Benned felolvad a fájdalom
Benned vigasz lesz a borzalom
Benned táncot jár a szabadság
Benned igaz lesz a hazugság
Benned ugyanaz a csend és a szó
Benned tavaszt rejt a januári hó
Benned óceán és patak van
Benned nincs már hatalmam
Benned a sivatag is virágzik
Benned nem lesz soha hiánycikk
Benned minden mélység felemel
Benned minden hajnal ünnepel
átölel az emléked
múltidéző jelened
elhagylak de kereslek
ápollak és szeretlek
megszorítom kezedet
árva lesz a gyermeked
apró szárnya megreped
némaságban megreked
kiszárad és tönkremegy
ázott földünk megremeg
merre megyünk nélküled
üres marad a helyed
te ott repülsz fent
én itt vagyok lent
fényed ragyog bent
csak csendünk lesz szent
nem tudlak jól szeretni
azt sem értem
mi a jó szeretet
A csended is egy döntés
Teremtő és teremtés
A válasz titok marad
A hazaérkezéshez
Nem társulnak szavak
Az a szomorú, hogy sosem tudhatjuk, hogy
mennyit hazudtak már nekünk
Az kegyetlen, hogy ritkán láthatjuk, hogy
kik is játszottak már velünk
Az nagyszerű, hogy nem is kell értenünk, hogy
miért szeret és vigyáz ránk Istenünk
Szeret. Nem szeret.
Lehet. Nem lehet.
Megyek. Nem megyek.
Veled. Nem veled.
Felírtam falakra
Minden nap egyforma
Eldöntöm magamban
Szárnyalok magasra
Felírtam falakra:
Szeret. Nem szeret.
Minden nap egyforma.
Lehet. Nem lehet.
Eldöntöm magamban:
Megyek. Nem megyek.
Szárnyalok magasra.
Veled. Nem veled.
nem a hangok, nem a szöveg,
hanem a dal
nem a vászon, nem a festék,
hanem a kép
nem az igen, nem a nem,
hanem a válasz
nem a kerék, nem a kormány,
hanem az út
nem az én országom, nem a te országod,
hanem az ország
nem tudunk szemlélni
hályogos mindkét szemünk
s már rég nem merünk élni
taníts minket szent időtlen
a jelenben elégni
és sohasem félni
csak benne lenni
csak Benned lenni
csendben lenni
születni és eltemetni
a semmit és a mindent is
végleg elengedni
Minden arcban, hangban
mozgólépcső haladásban
vagy hálószoba maradásban
láthatom a teljességet is
vagy a hiányzó részek agóniáját
a még nem értem oda állapotát is
mély részvétem cinkos harmóniába csábít
bőrünk összeér
levegő sem bújhat közénk
türelmünk szeretkezik
álmokban kisimult gyűrődésekkel
reménybe oltott gyöngéd érintésekkel
én csupán útravalót készíthetek neked
mert az ösvényre egyedül kell rátalálnod
de rengeteg jelet hagyok majd
s minden elágazásnál megsúgom, hogy merre indulj
amíg nem lángol a sivatag
amíg a földből folyó fakad
amíg levelet kerget a szél
amíg csodákat rejt nekünk a tél
veled leszek
ne félj
a világ végezetéig
