Eljön egyszer az a rút pillanat
ami egyetlen egy perc alatt
szelíd szentből csinál gusztustalan koszos sarat
Létezik az erdei tisztás is
ahol virágok közt észrevétlen álruhában
gonosz tőről gyilkos gyom is fakad
Csörgedezik csodaforrás
hol elcsüggedve megfáradtan szomjad oltanád
ám az áldás mégis máshol s másnál marad
De mindig jön egy őszi vihar
mi hangos égi csatamezőn
villámmal és jégesővel
elmossa a bolond nyarat
Megszólít egy mennyei hang
melytől kudarc és némaság
hiány és hamisság
mérföldekre menekülve szalad
Tűszúrások rabságából
csúf félelmek fogságából
most születő árva ének
harsány dalra fakad
Saját meg nem értettségünk
elhanyagolt gyermekségünk
felnéz végre a keresztre
és általa lesz végleg szabad