Tornay András verseinek oldala
Rendszeresen új tartalommal!
minden reggel megerőszakolom önmagam
betűk, szavak, néha mondatok vajúdnak bennem
azért kell írnom, mert ilyenkor tudhatom csak,
hogy még nem hagynak közömbösen a végletek
hányásba lépek
csupán alakzatok torz tükörképei emlékeztetnek
tökéletes szépségedre
tömjént égetek
hátha megérzem gyermekkori lélektemplomom emlékeit
menjünk haza kérlek
ez itt nem a mi otthonunk
Amikor kiálthatnék, de nem mondok ki szavakat
Amikor megtehetném, de nem építek falakat
Amikor menekülnék, de nem kergetek álmokat
Amikor nem akarom, de titokban mégis bántalak
Amikor ezüst dallal színaranyba mártalak
Amikor üres kézzel csendjeimmel áldalak
Amikor hibát hibára halmozok
Amikor értéktelen, mit eléd hozok
Akkor is, ha belehalok
Akkor is a tiéd vagyok
Semmit nem tudunk róla.
Nem látjuk, nem halljuk, nem érezzük.
Csupán morzsákban látunk hegygerincet.
Táblákban irányt. Sanzonokban álmokat.
Talán befogadni sikerül néha.
Elkapni a foszlányait a szellőben.
De viharban már a neve is homályos.
Adni pedig kicsit sem megy.
Semmit nem tudunk róla.
Semmit nem tudunk rólad.
Te mentél el és közben én lettem a hajléktalan
Nem énekelsz többé de én lettem dallamtalan
Nem vittél el semmit mégis én vagyok kirabolva
Újra kell most értelmezni szavaim a bizalomra
Te csuktad le szemeid és én lettem világtalan
Az utat már ismerem mégis minden iránytalan
Ahol azonos az egész és a fél
Ahol virágot rejt a nyár és a tél
Ahol összeér az észak és a dél
Mondd, zizzennek ott levelek?
Ott is bánt, vagy simogat a szél?
Csendzuhatag időcseppek
Dallamaim megkövültek
Szent szavaim betűk lettek
Arany kapuk tágra nyíltak
Angyalszárnyak betakartak
Vad kalandok elmaradtak
rész(é)letek apróbetűvel
Haszontalan ajándék Velencéből:
Rövid gondolatok
Boldog koldus:
Sosem fogy ki igényeiből
Szomorú mágnás:
Már régen nem tud kire költeni
Túlvilágűr
Mi még itt vagyunk
Tisztán várjuk az est csodáit
S nem tudjuk pontosan, hogy melyik fáj jobban;
Az hogy Te nem vagy itt, vagy az, hogy
mi még itt vagyunk
Mi még énekelünk
A kicsik angyalszárny suhogását hallgatják
Halkabb ma az ének és fontos szólamok hiányoznak
Csendesen sír az éj, de
mi még énekelünk
Mi ünnepelünk még
Bár kevesebb a tányér és a szék is
Fényképmosolyodban a reménység mennyei fényei vigasztalnak
Kételyek, kérdések és szívszaggató hiány tiltakozna, de mégis
mi ünnepelünk még
Mennyből az angyal
Mennyben az angyal
Valóban
Valóban
