Jönnek majd a szörnyek
Minket szörnyen összetörnek
A sereg már felfegyverkezett
Hamarosan elindulnak és
Jönnek majd a szörnyek
De ne félj, nem bántanak majd
Addigra már mi is szörnyekké változunk
Tornay András verseinek oldala
Rendszeresen új tartalommal!
Jönnek majd a szörnyek
Minket szörnyen összetörnek
A sereg már felfegyverkezett
Hamarosan elindulnak és
Jönnek majd a szörnyek
De ne félj, nem bántanak majd
Addigra már mi is szörnyekké változunk
kell nekem egy nagy süppedő karosszék
puhára koptatott megállóhely
nekitámasztva kerubok könyveivel
pislákoló ihletek integetnének
tömjénillatú párnácskája hozzám simulna
mesélne, vigasztalna, dúdolna
hátam lenyomata, hajszálaim ösvényei
legédesebb parfümöm
és egy fehér zsebkendő maradna benne csupán
ha hang nélkül, színtelen
eltűnnék hirtelen
Azon gondolkodom,
hogy miért is érdekelne téged egy jelentéktelen apró vadvirág.
Hirtelen rádöbbenek,
hogy neked még a virágszirmon szundikáló harmatcsepp is fontos.
X. szoba
X. kápolna
gránit lap
szemmagasságból
szívmélységbe
egyszerre nézem, olvasom, látom, hallom
érzem a neved
sosem szólítottalak így
kisimulnak lassan a ráncok
az anyagok elmúlnak
megrepedt porcelánemlékek
lábnyomok nélküli selyemrét
képzeld, átépítik a ház előtt az utat
máshol találkozik most a kereszteződés
az egyik irányban zsákutca lett
melléd ülök
recseg és csikorog a szék
gránit
szavak, jegyzetek, dallamok melegítenek
de az ablakban lévő virágaid sem élték túl
ezt a nyomorúságos telet
a legrosszabb az egészben az,
hogy semmit sem tudunk biztosan
Táncoljatok Gil!
Zongorázz George!
Ne hagyjátok abba!
Ki tudja meddig lehet még?
belépni a nincsből a vanba
kilépni a vanból egy másik vanba
egyformán Isteni és csoda
Amikor sárba lépünk
lábnyomainkban
pocsolyákat teremtünk
induljunk el egyszerre
egyidőben, egyhelyről, egyfelől egyfelé
és nem baj, ha majd hegyek állnak közénk
nem gond, ha zátonyok és folyók szorítanak
jelen leszek mindig
álomban, valóságban
emlékben és reménységben
hidat építünk a legmélyebb szakadék felett
együtt te és én
csendviharban, zajok agóniájában
lepkeszárnyak zsongásában
óriás léptekkel
harmatcseppekben csoszogva
a legnagyobb szeretet ölelésében
kezdjük nevükön nevezni a teremtő
gyönyörű alkotásait
Ez a kérdés. Válasszatok.
El kell indulni.
Mindkét irányból egymás felé.
Lánc híd vagy Szabadság híd?
Ott van benne a tenger
A töltény nélküli fegyver
A választalan kérdés
Az érdemtelen féltés
Benne van a harcod
A könnytől torzult arcod
A bölcsőtől a sírig
A miért és a meddig