Egy békés őszi délután megkérdeztem egy 84 éves embert:
– Te hány éves vagy?
– Kettő.
Válaszolta halkan.
Igazat mondott.
Majd óvatosan hozzátette:
Lassan készülök már hazafelé.
Jelen
Hármasok harca
gyermek – felnőtt – öreg
bennem
test – lélek – szellem
általam
reggel – dél – este
nekem
múlt – jelen – jövő
miattam
fekete – fehér – szürke
előttem
balra – középre – jobbra
velem
hit – remény – szeretet
értünk
Atya – Fiú – Vigasztaló
értem
Budapest, 2021. szeptember 21.
Szépnek látlak
Voltál már kiszolgáltatott, szennyes, rút és tompa
Rossz ösvényre léptél, fetrengtél mocsokba
Bolyongtál a sárban, közben lelked hullott porba
Mégis mindig szép vagy, nekem sosem voltál ronda
Közeleg az ősz, búcsúzik a kerti fűzfa lombja
Szent mimóza mosolyod gyengéd szellő hozta
Minden hibád, hiányod már felejtésem foglya
Szeretlek és várlak, lépj be otthonodba
Budapest, 2021. szeptember 10.
Meneküljünk el! Együtt. Még ma!
Szavakat gurítok óvatosan eléd
Te némán suttogod: elég. Már elég.
A tűző Nap elé csoszogva állok
Perzseljenek szét az emésztő lángok
Pihenj meg árnyékkarjaimban
Merülj el kék gondolataimban
Meneküljünk el! Együtt. Még ma!
Kézen fogva érjünk majd célba
Elengedjünk fontosnak hitt bárgyú harcaink
Tiszta forrást csókolnak remegő ajkaink
Nem kell magyarázkodni. Eltűnünk csendben.
Én suttogok benned. Te dúdolsz bennem.
Budapest, 2021. szeptember 10.
Vesztesen
Számomra már véget ért a verseny.
Vesztettem és pont ezért nyertem.
Budapest, 2021. szeptember 10.
Árvák és öregek dala
Hiába beszéltek, már nem értjük
Hiába siettek, már nem tartjuk a lépést veletek
Hiába süt a nap, mi reszketünk
Hiába vigasztaltok, nem vagyunk szomorúak
Már befelé és felfelé nézünk
Mindegy, hogy merről nyílik az ajtó
Egyetlen dolog fontos nekünk csak:
Szeressetek minket.
Budapest, 2021. szeptember 5.
Egyetlen cipőm sem
egyetlen cipőm sem jó a lábamra
az egyik összeszorítja az ujjaim
a másik kényelmetlen a bokámnál
a harmadiknak csúszik a talpa az esőben
a következő feltöri a sarkam
van amelyik jó lenne, de szűk
van amelyik szép, de megnyomorít
van amelyik nem szellőzik jól
van, amit csak betéttel tudnék hordani
van hivalkodó és van, ami már szánalmas
van, ami kényes és gyorsan koszos lesz
van túl kopott és van, ami túlságosan magas
a másik meg túlságosan ünnepélyes
van olyan, amelyik elsőre nagyszerűnek tűnt,
de hamar kiderült hitványsága
van, ami túl nyitott és fázom benne
van, ami zárt és megfojt
van, aminek túl lazák a pántjai
van puha és kemény
a legtöbbnek egyszerre több hibája is akad
mit hordjak?
mit viseljek a kavicsos, köves és sziklás úton?
egyetlen cipőm sem jó
Budapest, 2021. szeptember 4.
Helyzetkép
A szamaritánusok aranyat halmoznak fel
Hazudnak a hírvivők, remegnek a fák
Éppen búcsúzni készül, vagy már el is ment
Az egyetlen, ki mindig szépnek lát
Már nincsenek betűk, elfogytak a szavak
Besurran az őszi köd a küszöböm alatt
A mindig és soha már csupán véletlen
Mesék és dalok tartanak még életben
Hétmérföldes hazatérő tündérszárnyú lábnyom
Ártatlanságra, tisztaságra és kezdetekre vágyom
Budapest, 2021. augusztus 30.
Aranyrozsdás pompa
jól szervezett hanyatlás
gazdagon díszített enyészet
fuvola és hárfakísérettel
ám mégis szerethető
mert az állványok mögött
remények és álmok vajúdnak
apró dolgok csodáiban
szétmálló nosztalgiára rezegnek a húrok
aranyrozsdás pompa ez
vajon meddig még?
Párizs, 2021. augusztus 13.
MÉG
enyészet helyett – tavaszt – MÉG
rombolás helyett – szépséget – MÉG
távolság helyett – érintést – MÉG
pusztulás helyett – életet – MÉG
hanyatlás helyett – gyógyulást – MÉG
vigasztalást, áldást
csodákat és lámpást
ízeket, illatokat
emléket és múltat
harmóniát, békességet
csendet és szelídséget
játékot és teljességet
táncokat és fényességet
simogatást, ölelést
angyalhangot, érkezést
MÉG
MÉG
MÉG