Jelen

lehetsz bárhol és bármikor
lehetsz vidám vagy búskomor
lehetsz távol és
        – a fenébe! már megint valaki beszállt a képembe –

lehetsz akár szép, gazdag, földhöz láncolt nagyutazó
Sosem fogod tudni magad megörökíteni.

Bárhol és bármikor

Minden nap megszületsz visszautasító nyomorunkban
Minden nap menekülsz a hatalom tomboló gyűlöletétől
Minden nap gyógyítasz néma szavaiddal
Minden nap megmosod és megszárítod ragacsos lábaink
Minden nap megeteted kisminkelt áruló ajkaink
Minden nap meghalsz utálatközönyünk keresztfáján
Minden nap mégis feltámadsz hajnalcsodáidban
Minden nap -így ma is- mellém szegődsz felismerhetetlenül

Budapest, 2017. szeptember 9.

Hétfő van. Azt javaslom, hogy álljunk meg egy kicsit.
Kedd van. Azt javaslom, hogy legyünk csendben még egy kicsit.
Szerda van. Azt javaslom, hogy üljünk le egy kicsit.
Csütörtök van. Azt javaslom, hogy pihenjünk egy kicsit.
Péntek van. Azt javaslom, hogy lóbáljuk a lábunkat egy kicsit.
Szombat van. Azt javaslom, hogy legyünk hálásak és hallgassunk egy kicsit.
Vasárnap van. Azt javaslom, hogy az égre feltekintve ünnepeljünk egy kicsit.
Hétfő van. Azt javaslom, hogy álljunk meg egy kicsit.

Budapest, 2017. július 23.

Nyár van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit.
Ősz van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit.
Tél van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit.
Tavasz van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit.

Budapest, 2017. július 23.

mérleget és csomagot itt hagyok
kérdéseket és haragot lerakok
csendesen és szótlanul ballagok
észre sem veszitek ha meghalok

Budapest, 2017. július 8.

tiszta ágyban
dermesztő forróságban
először értem meg igazán
a galaktikus távolságot
a nulla és az egy között

évezredek csigaszáguldásában
először hasít belém az
áthidalhatatlan szakadék
az egy és a kettő között

a kettő és három ívei
már felfoghatatlan hatalmassággal
törpülnek el a poros utca zajaiban

harmóniahajnalok
szikár számok színeiben szoronganak

a sokjegyű számoktól meg kell szabadulni
soha nem érnek fel az első három misztikumához
a dermesztő forróságban
a megvetett hófehér ágyban

Budapest, 2017. június 22.

balladabalzsam és majonéz illata…
hullámhegedűszó gyöngéd hazugsága…
negyednapi időzónatorlódások emléke…
azért fohászkodom, hogy el ne ess a hóban
s szétválaszthatatlanul kapaszkodjunk mézeskalácsmuzsikákba
olyanokba, amiket még születésünk előtt vajúdtak őrült csavargók

sárból álmokat formáz ez az őszinte zene
halvány törékeny húrokkal szigeteket köt össze
reményt ad védelmező karokkal átölel
bölcsőtől kopjafáig elkísér s nem hagy el
sírva táncol nevetve zokog simogat kezével
árva melódiája beköti sebed elaltatva felébreszt

szent dallammal
szép szavakkal
kitárt ablakokkal
mondj igazat nekem

de remegj, ha hazudnod kell
és rettegj, ha rombolni indulsz

nekünk az egyszerűségben kellene andalogni
számokat és szabályokat száműzve csatangolni

Budapest, 2017. január 4.

szelíden durva lenni
köveket mézzel enni
átölelve embert ölni
szép virágba mérget tenni
simán lehet

hegycsúcsokon völgybe vágyni
mosolyokkal gödröt ásni
csodában a gonoszt látni
sérült szívet megalázni
simán lehet

suttogással ordibálni
megérkezve tovább állni
bólogatva átkozódni
betakarva kitakarni
simán lehet

ígérettel cserben hagyni
tisztaságba fekélyt rakni
kezet fogva elfordulni
szentírással gyalázkodni
simán lehet

ha nincs bennünk szeretet

Budapest, 2017. január 17. „Mártírok”

a kapuban állok 
virágok néma táncát nézem 

hófehér tavaszban 
ismerős harcokban 
félreértett szavakkal 
összetört nagy lakattal 
csendtitok zajokban 
lángoló fagyokban 
szelíd halk dalokban 
mennyillatú pokolban 

az ajtódnál állok 
virágok gyöngéd táncát járva 
magam sem tudom mióta már 
de még mindig várlak téged 

Budapest, 2017. február 13. „But Not For Me”

egy külvárosi padon 
madarakat hallgattam ki 
elbújva egy nem működő szökőkútban 
mások szavaival paráználkodtam 

forrósággá nemesültek süldő napsugarak 
s észrevétlenül 
egyetlen rövid pillanat alatt 
tavasz lett 

holnap valaki más fog ugyanezen a padon 
ismét feltámadni

Budapest, 2017. március 13.