Jelen

Lerázhatsz, ellökve eltaszíthatsz
Megbánthatsz, átszúrva megvakíthatsz
Hazudhatsz, gonoszul elgáncsolhatsz
Használhatsz, konokul megvádolhatsz

Nevethetsz, megvethetsz, de élek
Gyűlölhetsz, szerethetsz, nem félek

Budapest, 2019 február 12.

Azt álmodtam, hogy átalszom a világvége előtti közvetlen pánikot. Amikor felébredek majd, már csak annyi időm van, hogy belenézzek a káosz vajúdásába s ezt mondjam: -mert már csak Te leszel ott akkor- hogy mindent köszönök!

Budapest, 2019. január 30.

fekete zongora ravatalánál zokogni
január utolsó napjaiban, amikor
az idei naptárakat már mind leértékelték
s fázik a lábunk
nem látjuk szépnek a telet egy picit sem
miközben sóvárogjuk a társas szemlélődő csendet
a hangtalan simogatást
a hazatérés illatát

keservesen nyílnak az ajtók
miközben a semmi kapuin dörömböl sérült öklünk

bújj hozzám – imádkozzunk együtt
melegíts fel
alig látom a hajnalt
álomszünet van

nem szeretem idők ezek
túlélések háborús időzónái

és már hallom az ördög lábnyomának surranását

ne késlekedj tavasz napja
a gyűlölet eltakarva
mutasd gyámoltalan virágaid
temetésre készülő árváidnak

Budapest, 2019. január 29.

Engedd meg, hogy a vihar ne haragot,
hanem megtisztulást jelentsen
Engedd meg, hogy elmúlásban romok között
a kezdeteket keressem
Engedd meg, hogy semmi más,
csak tisztaság és őszinteség vezessen
Engedd meg, hogy megértsem a sérülést
és a hibákat is szeressem

Budapest, 2019. január 17.

csend. hó. gumiabroncs sercegés
kontinensek egymásra hajolnak
hull a csend. hallgat a hó.
hála hullámzik hangtalan pihék házikóiban.
csendkánon ismétli néma simításaid
csend. hó. minden megcsúszik, ami gyors
minden megtelepszik és tapad, ami nem akar gyors lenni
csend. hó. csend hó.
benned lenni csudajó.
lábnyomod titokropogó.
imádságunk szótlan, csak toporgó.
csend. hó. vászontakaró.
pelyhekkel fest nyugalmat és békét
a titokzatos égi alkotó.

Budapest, 2019. január 8.

zsák-zsák teli zsák
zsákutcánkban nincs irány

hiába szól BACH csomó pontjában a tiszta muzsika
itt csak a krémszarvasok orra vöröslik

a felváltót barna szalma jászolba csomagolják
kevés bölcs jár mostanában errefelé
újramelegített gesztenye fanyar illata
falja fel mosolyainkat

zsák-zsák teli zsák
tilos alma fanyar mák
zsák-zsák üres zsák
zsákutcában nincs irány

pedig a holtágon túl, ahol már nem találsz lábnyomokat
hógyapotfák és hógyapotbokrok ajándékcsodái várnak
fehér pelyhek halk megérkezése beavat a titkos csendbe
hattyúszárnyalások hívnak egyszerűen Betlehembe

segíts nekünk te is kedves Attila és Sándor
rakjuk meg végre azt a tüzet
a tíz lépcső maradék korhadt deszkájából

Budapest, 2018. december 18.

Örülj, ha van -és tudsz- még miért sírni
Lázadj most, mert a sötét völgyön túl már nem lesz miről írni
Szenvedj ma és ünnepeld a könnyed
Mert az utolsó hegyen túl a nehéz is már könnyed

Köszöntsük hálával a tüskét, a kórt és a kort
Táncoljunk a hiánnyal, hisz ez is csak a teljességünk volt

Halál! Hol a te fullánkod?
Mosolyvirágpor pallosod?

Nevessünk, kacagjunk, hahotázzunk harsányan
Végtelen biztonság átölel e közösségi magányban

Készüljünk mi megfáradtak
A panaszfolyók kiszáradtak
Gyertek öregek és ti is gyertek betegek
Csonkák és bonkák mert egésszé lesz feletek

Ne is nézzünk hátra, áldás vagy a gyászban
Királyunk kulcsai már bent vannak a zárban
Átszögelt karjai szélesre kitárva
Nagyon halkan mennydörög vigaszsuttogása:
„Szeretlek és hidd el, sosem leszel árva
semmi sem volt hiba és nem voltál hiába.”

Budapest, 2018. november 13.

Megharcoltam tegnapod.
Megvédem majd holnapod.
Tiéd az én örök lelkem.
És te mégsem bízol bennem?

Budapest, 2018. október 3.

a kézfogás, mit nem kaptál meg
a forró kedves ölelések
a szárnyalás, mely nem repített
a tiszta hangú álom ének
a soha nem volt lassú táncok
a szétszakított álomláncok
a tanulás, mely nem épített
a barátság, mely nem védett meg

mind-mind nálam vannak
összegyűjtve csak rád várnak

Budapest, 2018. október 3.

kevesen olvasnak, kevesen értenek
mindig csak indulnak, sohasem érkeznek

tűz a nap mi mégis fázunk
táncolhatnánk de csak állunk

Budapest, 2018. szeptember 26.