Tornay András verseinek oldala
Rendszeresen új tartalommal!
kenyér, ágy, hajnalok
hajó, vágy, városok
tenger, híd, csillagok
emlék, dal és illatok
képek, szó, mondatok
festék, fal, ablakok
szobrok, tánc, alkonyok
székek, ház és asztalok
hárfa, lant, vízcseppek
gyertya, láng, hópelyhek
barát, méz, reggelek
játék, arc és gyermekek
föld, út, búcsúzás, hála
már eltompult a lárma
ne keress a rideg csendben
Hazaértem. Minden rendben.
Együtt lépünk.
Egy nyomban illeszkednek döntéseink.
Én kilépek. Félre lépek.
Két nyomban kuszálódnak döntéseink.
Én visszalépek. Hozzád érek.
Egy nyomban illeszkednek emlékeink.
Együtt lépünk.
Panasz keserűsége: Éppen csak örülök, hogy élek.
Hála köszönete: Éppen csak örülök, hogy élek.
Francis, Edvard, Arthur, Vincent
A Mennyben ördögök ők,
De a Pokolban mind szent.
Mindenki őrült itt mellettem
Elmúltam és még csak meg sem születtem
Kiált a csend, most üvölt a néma
Kint van a bent és táncol a béna
Egyetlen szerem a közép
Lefelé nem vezet lépcső
Mű fajhoz tartozom csak
Kezdő állomásom a végső
Csak kérdés van
Válasz semmi
Mű vész vagyok
Nekem ennyi.
Bátorság kell a harmadik úthoz.
Az első kettő már ki van taposva.
Nehéz jó szívvel adakozni annak a koldusnak,
aki válogat, reklamál, majd szemétbe dobja ajándékaid.
testemben ne keresd vágyaim
keresd a tűzben
szememben ne keresd álmaim
keresd az éjben
lelkemben ne keresd titkaim
keresd a földben
arcomon ne keresd könnyeim
keresd a vízben
papíron ne keresd szavaim
keresd a szélben
ajkamon ne keresd dalaim
keresd az égben
bandukol a nagybőgő
sikoltva zokog a klarinét
és csak szól halkan a jazz
eláztat minden szirmot az eső
gyertyafény pislákol a kisszobában
és csak szól halkan a jazz
emlékek támadnak és kötöznek be
füst és paradicsom illata verseng
a remegő tompított trombita szerenádjával
bizonyos mondatok mindig befejezetlenek maradnak
és közben csak szól halkan a jazz
Adj nekünk békét
Add nekünk békéd
Adj nekünk kévét
Hadd legyünk mércék
Majd te küldj T.B.-t
Hadd vegyünk tévét
Hagyj nekünk békét
egyben – mert egy(ben) vagyok
kisbetűvel – mert csak kicsinységem sajátom
ékezetek nélkül – mert nincs szükségem díszekre
pont – mert így (lesz) kerek a történet
hu – mert magyarul alszom el és magyarul hallgatom
a Teremtő suttogásait
egyben, kisbetűvel, ékezetek nélkül
lezárva, magyarul
(jelentsen ez áldást vagy átkot egyaránt)
tornayandras.hu
Eljön egyszer az a rút pillanat
ami egyetlen egy perc alatt
szelíd szentből csinál gusztustalan koszos sarat
Létezik az erdei tisztás is
ahol virágok közt észrevétlen álruhában
gonosz tőről gyilkos gyom is fakad
Csörgedezik csodaforrás
hol elcsüggedve megfáradtan szomjad oltanád
ám az áldás mégis máshol s másnál marad
De mindig jön egy őszi vihar
mi hangos égi csatamezőn
villámmal és jégesővel
elmossa a bolond nyarat
Megszólít egy mennyei hang
melytől kudarc és némaság
hiány és hamisság
mérföldekre menekülve szalad
Tűszúrások rabságából
csúf félelmek fogságából
most születő árva ének
harsány dalra fakad
Saját meg nem értettségünk
elhanyagolt gyermekségünk
felnéz végre a keresztre
és általa lesz végleg szabad
