Tornay András verseinek oldala
Rendszeresen új tartalommal!
Én találkozom veled – a kertben és a kerten kívül is –
szavak nélkül
Én szeretlek téged – egészben és összetörve is –
szavak nélkül
Én gyönyörködöm benned – akár szép vagy, akár nem –
szavak nélkül
Én utad vagyok – ha velem jársz, ha nem –
szavak nélkül
Te higgy bennem – szavak nélkül
Te szeress engem – szavak nélkül
Te mutass meg engem – szavak nélkül
Te képviselj engem – szavak nélkül
az első, az egyetlen sejt
a lélegzet ott bent
vízesés és naplementék
a szépség és a világoskék
a tanítás és örökség
a szent egyszerűség
az ölelés a mosolygás
a veszítés a találás
kezeid biztonsága
a folyók áradása
szavaink némasága
betegségek gyógyulása
simogatás és csókok
meg nem érdemelt bókok
alkotásod lehetek
jöhetek vagy mehetek
elmúlás vagy élet
remény vagy emlékek
benned élek csendben
titkos szeretetben
a megaláztatások után
a gyűlölet kijáratánál
az ütések, a nyilak marcangolását
és a sebek gyógyulását követően
egy teljesen váratlan – és mások számára láthatatlan –
csodapillanatban megérkezik majd
hangtalanul a simogató vigasztalás
aki pontosan a te méretedben
a legkedvesebb színeidben öltöztet majd palástba
minden sérülés csillogó tengerhomokba süpped
a kiontott vér felszárad és eltűnik
s csak ennyi jut eszedbe: hol voltál eddig?
én hol voltam és ki voltam nélküled?
gyermekarcunk lesz újra
ártatlan tekintetünk
sem fátyol, sem álarc nem takarja soha többé
új értelmet kap a rend, a kész és az érkezés
megértjük mi a fontos
aranyköveken csoszogunk
angyalszárnyak súrolják vállaink
hófehér dimenziókban,
terhek, súlyok, elvárások és szokások nélkül
tápláljuk egymást
újjászületve
feltámadva
lábunk tiszta vízbe lóbáljuk
időtlenül
végtelenül
örökkön-örökké
Nincs karácsony, van karácsony
Odaégett a kalácsom
Odaégett, nem is bánom
Összezúzták minden álmom
Akcióznak most a boltok
Eltűnnek a makacs foltok
Ha eltűnnek nekünk jó lesz
Hidegen hagy ki mit érez
Hamis árnyék karácsonyfa
Tűzveszélyes a sok gyertya
Itt egy földgömb, felmelegszik
Sok szeméttel tönkre tesszük
Kis karácsony, nagy karácsony
Van-e pénzed a számládon?
Ha nincs pénzed a számládon
Nem ér semmit a karácsony
Kezem, lábam, jaj, de fázik,
Cipőm sarka rég beázik.
Nincs már ünnep, nincs már táncom,
Múljon már el a karácsony!
hótiszta tollpihék hullanak
angyalszárnyak veszteségei
sohasem nőnek ki újra
simogatásod már elérhetetlen
nem léphetünk ártatlanul
ugyanarra az útra
hideg sötét az este
mába fagyott a tegnap
üres korsót viszek a kútra
harmóniáért könyörgök
a szuszogásod már csak egy kopott kép
hajnalaid kövültek a múltba
Lassan már négyjegyű lesz
a hajnalok száma
Mégsem fárad el
a viaszgyertya lángja
Az évszakok is hűségesen
körbeértek újra
Aranysárga leveleket
gyűjt a szél az útra
A szerelmed csak egyetlen egyszer kaphatom meg
Minden más nosztalgia vagy butuska remény csupán
A teljes meztelenség pillanata csak először ajándék
Ami utána történik mindössze a valótlanság variációi
Nem marad más:
Hűséges szeretetedért
Kitartásodért és türelmedért
Könyörög reszkető szívem
Virágszirom távolságból
Szemlélem csodálatos kertedet
Hajnali harmat oltja szomjamat
Óvatosan köszöntöm
A fűben megbúvó apróságokat
Nem érdekelnek az árnyaid
A vesztes pillanatok, a mások árulásai
Csak a tiszta hangok forrása suttog
Mennyei harmónia simogat békét kérdéseimre
Miközben lassan átérek a nagy folyón túlra
Ahol kedvesen mosolyog rám jelenléted
Észrevétlenül ismét álomba merülök
Visszacsempésztük Káint az édenkertbe
A Styx sötét vizén távirányítós vitorlások versenyeznek
Csellósírásba menekítjük csalódásainkat
Karnyújtásnyira bukott világunk angyali csodáitól
Töretlenül süt a Nap
A szeretet választ
Kiválaszt
A szeretet tart
Megtart
A szeretet formál
Átformál
A szeretet enged
Elenged
