Jelen

Lázadó kiáltvány

Már kilógok a sorból, mert még valami belóg a képbe
És szótlanul üvöltök, hogy ne tegyetek engem félre
Most tavaszdalt gyűjtök, de elteszem gondosan télre
Hát hiába püföltök, én csodákat hozok majd létre

Már kilógunk a sorból, mert még valami belóg a képbe
És szótlanul üvöltünk, hogy ne tegyetek minket félre
Most tavaszdalt gyűjtünk, de eltesszük gondosan télre
Hát hiába püföltök, mi csodákat hozunk majd létre

Budapest, 2017. október 11.

Gitár és szerelem

Gyertyafényes kávézóban
sziklafal előtt egy fiú pengeti gitárját
egy lány énekel
hamis hangok és érdektelen közönség zuhan tejszínhabos közönybe
a fiú a lánynak muzsikál
a lány önmagának játszik
üvegbe zárt fények lobogni sem mernek

ma este itt csak a húrok rezonálnak
a gitár mosolyog a lány sír
ma csak egy zenész muzsikál
szerelmi szavakra feleszmél
de egyszer sem hibázik a hangszeres kísér(t)et

magukról maguknak – Párizsról énekeltek
-rögtön tudtam, hogy sosem jártak ott-
fehérre szürke
szürkére fekete
pislogás remegett

szelíd szerény szépség széken szuszogva
nem talált rá szorongó szerelmére

nem sikerült a találkozás
egyedül a szerelmes gitáros mosolya lángolt
álomsúlyú könnyedség
könnycseppeket karcolt koszos kávéscsészéken

két zenész
hét fő közönség
három asztalnál
egy forró ital és egy langyos

gyertyafényes kávézóban
sziklafal előtt egy fiú pengette gitárját
egy lány énekelt

Budapest, 2017. október 7.

Földrengés

árvaságtalálkozásaink
fájdalomintegetéseink
viharcsendjeink
tudatlan tévelygéseink
mind-mind csak ingatag cérnaszálakon reszket
a holnapot támadó pusztító hurrikántámadásokban

már látni az utolsó homokszemeket
elfogy az időnk

nem sejtjük – honnan is tudhatnánk – hány csepp tartalék lehet még a kegyelemgyolcsban

már hallom az utolsó homokszemeket
forduljunk meg!
siessünk haza!

Budapest, 2017. szeptember 9.

Szelfi

lehetsz bárhol és bármikor
lehetsz vidám vagy búskomor
lehetsz távol és
        – a fenébe! már megint valaki beszállt a képembe –

lehetsz akár szép, gazdag, földhöz láncolt nagyutazó
Sosem fogod tudni magad megörökíteni.

Bárhol és bármikor

 

Minden nap

Minden nap megszületsz visszautasító nyomorunkban
Minden nap menekülsz a hatalom tomboló gyűlöletétől
Minden nap gyógyítasz néma szavaiddal
Minden nap megmosod és megszárítod ragacsos lábaink
Minden nap megeteted kisminkelt áruló ajkaink
Minden nap meghalsz utálatközönyünk keresztfáján
Minden nap mégis feltámadsz hajnalcsodáidban
Minden nap -így ma is- mellém szegődsz felismerhetetlenül

Budapest, 2017. szeptember 9.

Nap-tár 2

Hétfő van. Azt javaslom, hogy álljunk meg egy kicsit.
Kedd van. Azt javaslom, hogy legyünk csendben még egy kicsit.
Szerda van. Azt javaslom, hogy üljünk le egy kicsit.
Csütörtök van. Azt javaslom, hogy pihenjünk egy kicsit.
Péntek van. Azt javaslom, hogy lóbáljuk a lábunkat egy kicsit.
Szombat van. Azt javaslom, hogy legyünk hálásak és hallgassunk egy kicsit.
Vasárnap van. Azt javaslom, hogy az égre feltekintve ünnepeljünk egy kicsit.
Hétfő van. Azt javaslom, hogy álljunk meg egy kicsit.

Budapest, 2017. július 23.

Nap-tár

Nyár van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit.
Ősz van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit.
Tél van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit.
Tavasz van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit.

Budapest, 2017. július 23.

Az első három természetes szám

tiszta ágyban
dermesztő forróságban
először értem meg igazán
a galaktikus távolságot
a nulla és az egy között

évezredek csigaszáguldásában
először hasít belém az
áthidalhatatlan szakadék
az egy és a kettő között

a kettő és három ívei
már felfoghatatlan hatalmassággal
törpülnek el a poros utca zajaiban

harmóniahajnalok
szikár számok színeiben szoronganak

a sokjegyű számoktól meg kell szabadulni
soha nem érnek fel az első három misztikumához
a dermesztő forróságban
a megvetett hófehér ágyban

Budapest, 2017. június 22.