Jelen

Nem használni a hatalmad – ez a legnagyobb hatalom.

Nem az az igazi védelem, amikor megtörténik, amit kérsz,
hanem amikor nem is tudod, mi minden nem történt meg,
ami akár meg is történhetett volna.

Igazsággal táplálkozni a legfenségesebb lakoma.

Budapest, 2023. január 28.

Sziklák közé esett mag vagyok – tudom, hogy érted
Megvetett és elutasított leprás vagyok – tudom, hogy érted
Hazug és képmutató szolga vagyok – tudom, hogy érted

Mozgásra képtelen nyomorék vagyok – tudom, hogy érted
Önelégült és beszűkült elit vagyok – tudom, hogy érted
Parancsot teljesítő vad katona vagyok – tudom, hogy érted

Tudatlan halászember vagyok – tudom, hogy érted
Gyűlölt és korrupt vámszedő vagyok – tudom, hogy érted
Erkölcstelen és romlott vagyok – tudom, hogy érted

Éhező kalásztépegető vagyok – tudom, hogy érted
Viharos tengeren hánykolódó vagyok – tudom, hogy érted
Irigy, fukar és tisztátalan vagyok – tudom, hogy érted

Világtalan imbolygó vagyok – tudom, hogy érted
Csókokkal áruló jóbarát vagyok – tudom, hogy érted
Kételyben gyötrődő virrasztó vagyok – tudom, hogy érted

Tagadó, bizonytalan tanítvány vagyok – tudom, hogy érted
Ösztönös és indulatos vagyok – tudom, hogy érted
Tékozló, felelőtlen disznópásztor vagyok – tudom, hogy érted

Egyszerű és együgyű kereskedő vagyok – tudom, hogy érted
Zúgolódó, gyilkos bérmunkás vagyok – tudom, hogy érted
Összetört zokogó gyászoló vagyok – tudom, hogy érted

Nincstelen, hajléktalan koldus vagyok – tudom, hogy érted
Eltévedt és oktalan bárány vagyok – tudom, hogy érted
Tiszta szívű gyermek vagyok – tudom, hogy érted

Egyetlen tollpihe pilléren remeg láthatatlan hitem:
Velem vagy a világ végezetéig és tudom, hogy értesz

Budapest, 2023. január 26.

Toljuk arrébb és tegyük máshova az ágyat
Fessük ékszerdoboz falainkat bársonyvörösre
Játsszunk óvatosan új, még szelídebb dalocskákat
Álmodóknak osszuk szét nyereményeinket
Semmit és senkit nem birtokolhatunk úgysem

Budapest, 2023. január 14.

ajándékingyen kapott éjkorom árnyalatú
keménygrafit ceruzával
véletlenül karchúzott fekete vonal vagyok csupán
a fehér ajtón, a meglazult szürke kilincs felett

piros lángok
aranyhíd égők
mezőzöld örzőfalak
kék gyászfátyolselymek

minden felismert és elrejtett titkom ellenére
elmosódott kaleidoszkóp palettám zsibongása dacára
habár lehorgonyzott sanzonszőnyegeim jó illattal andalítanak
mégsem találkoznak ölelkező szavaink és szándékaink

az idők végezetének barna pecséthasadásáig
az utolsó néma foszlóecsetű skarlátnaplementéig
ez így is fog maradni
nem sikerült elvegyülni a csillogó platinasivárságban

Budapest, 2023. január 13.

Öböl csendjében üvöltő hajnali kukásautó
Kitartás helyett papírból sokszorosított hűségkártya
Jogos panaszlevelek megválaszolatlanul
Újraértelmezett kudarcálmok
Árucikké silányított kapcsolatillúziók
Meghamisított csókok elszakadt karácsonyi csomagolásban
Gyávaság és lustaság színlelt kifogásai
Hatalomról mosolyogva lemondani
Minimalizmus villogó neonrózsaszínben
Szintetikus szívdöglesztő szirupszólamok

Vigyázzunk újszülöttek!
Megtévesztő ez a csábítás.

Budapest, 2023. január 6.

Meghallom a dalt
Távolból szól kattogó lemezről harangjátékkal
A hideg átrecseg az ütemes reszketésen
Idős nénikék éneke szűrődik ki templomajtók résein
Én mégis egyedül
Élettelen freskókra bambulva
Csak a te hangod hallom
A padban hozzád bújok
Elrejtőznék -azóta elajándékozott- nagykabátodban
Angyali szoprán csilingelés
Elhívott az édes úr
téged hallgat ránk borul
Egy világgal ér fel

Budapest, 2022. december 13.

leveleket dobál arcomba a szél
piócák marják szemeim
itt semmilyen vallás nem tud válaszolni
ide hit kell
nem is kicsi

önpusztító küzdelem a búcsúzásunk
átlátszóan üres költöző madarak
refrénszerű rémzaklatás ez
ide hit kell
nem is kicsi

méregdrága csodák leárazva
várakozás gazdag koldusoknak
jégbezárt operetthazugság ez
ide hit kell
nem is kicsi

csillogó tekintet időtlenül
eltévedt ígéret idétlenül
mosolytalan tévedés zárkája ez
ide hit kell
nem is kicsi

távolság játékkönnyei üvegben
verekedésvulkán extázisa
illatünnep hirtelen elmúlása ez
ide hit kell
nem is kicsi

hátranézésünk túllépéséhez
előrelátásunk reménységéhez
jelenpillanatunk békességéhez
hit kell
nem is kicsi

Budapest, 2022. december 3.

most még tükör által, homályosan látunk
és nem csak az a baj, hogy koszos és torzít,
hanem csak töredéket mutat,
kerete, széle van
és ráadásul magamat is látom benne,
tehát fordítva, de én is benne vagyok.
most még

Budapest, 2022. november 26.

kisfiú vagyok
kisfiú szeretnék lenni
kisfiú szeretnék maradni

simogasd meg a buksim
vigyázz helyettem is rám
legyen finom és forró a leves

de mára csak annyi maradt,
hogy tudhatom: minden november
egyforma lesz ezután

kiveszem a zsebemből a kezem
amikor lefelé jövök a lépcsőn
ha valaki gonoszságból lelökne,
meg tudjam védeni arcom a horzsolásoktól

takard be e kisfiút
puszild meg verejtékes homlokát
s várd őt a kapuban,
ha egyszer majd
-szürke kalandok után-
hazaérkezik végre

Budapest, 2022. november 11.

Mekkora hit kell
csontokra ínakat húzni

mekkora remény kell
fagyos földbe magokat vetni

mekkora nagyság kell
sivatagra cserélni a kristálytengert

mekkora bizalom kell
barbár embereknek megváltást adni

mekkora béke kell
vad vihart elcsendesíteni

mekkora vágy és erő kell
az elveszettség csendjébe harmóniát hozni

mekkora bölcsesség kell
vándornak jó kapukat megnyitni

mekkora kegyelem kell
gyűlöletbe kedvességet ajándékozni

mekkora bátorság kell
lemondás helyett áldozatnak lenni

mekkora szeretet kell
romokra új csodát tervezni és építeni

mekkora öröm kell
gyászkönnyek közt angyalokkal énekelni

mekkora hit kell?

Budapest, 2022. november 7.