Jelen

Egyetlen párás ablak hatalma

balladabalzsam és majonéz illata…
hullámhegedűszó gyöngéd hazugsága…
negyednapi időzónatorlódások emléke…
azért fohászkodom, hogy el ne ess a hóban
s szétválaszthatatlanul kapaszkodjunk mézeskalácsmuzsikákba
olyanokba, amiket még születésünk előtt vajúdtak őrült csavargók

sárból álmokat formáz ez az őszinte zene
halvány törékeny húrokkal szigeteket köt össze
reményt ad védelmező karokkal átölel
bölcsőtől kopjafáig elkísér s nem hagy el
sírva táncol nevetve zokog simogat kezével
árva melódiája beköti sebed elaltatva felébreszt

szent dallammal
szép szavakkal
kitárt ablakokkal
mondj igazat nekem

de remegj, ha hazudnod kell
és rettegj, ha rombolni indulsz

nekünk az egyszerűségben kellene andalogni
számokat és szabályokat száműzve csatangolni

Budapest, 2017. január 4.

Simán lehet

szelíden durva lenni
köveket mézzel enni
átölelve embert ölni
szép virágba mérget tenni
simán lehet

hegycsúcsokon völgybe vágyni
mosolyokkal gödröt ásni
csodában a gonoszt látni
sérült szívet megalázni
simán lehet

suttogással ordibálni
megérkezve tovább állni
bólogatva átkozódni
betakarva kitakarni
simán lehet

ígérettel cserben hagyni
tisztaságba fekélyt rakni
kezet fogva elfordulni
szentírással gyalázkodni
simán lehet

ha nincs bennünk szeretet

Budapest, 2017. január 17. „Mártírok”

Várlak

a kapuban állok 
virágok néma táncát nézem 

hófehér tavaszban 
ismerős harcokban 
félreértett szavakkal 
összetört nagy lakattal 
csendtitok zajokban 
lángoló fagyokban 
szelíd halk dalokban 
mennyillatú pokolban 

az ajtódnál állok 
virágok gyöngéd táncát járva 
magam sem tudom mióta már 
de még mindig várlak téged 

Budapest, 2017. február 13. „But Not For Me”

tavasz lett

egy külvárosi padon 
madarakat hallgattam ki 
elbújva egy nem működő szökőkútban 
mások szavaival paráználkodtam 

forrósággá nemesültek süldő napsugarak 
s észrevétlenül 
egyetlen rövid pillanat alatt 
tavasz lett 

holnap valaki más fog ugyanezen a padon 
ismét feltámadni

Budapest, 2017. március 13.

Otthon

kék illat a hófehér kádban 
zöld ismeret és kedvesség az ágyban 
vanília nappalok függöny és párna 
narancs színű ízek dobozokba zárva 

tavasszal és ősszel 
bizonyos törékeny pillanatokban 
ártatlan polcmuzsika találkozik 
a mindenség fénysimogatásával 

a kád az ágy a párna 
csodatitkok néma tánca 

Budapest, 2017. március 15.

egy, 2, három

egy gyermek egy érthetetlen titok egy hömpölygő kinyilatkoztatás 
egy elesett egy keserű vádaskodó egy felfoghatatlan elhagyás 
egy párna egy ostor egy hiányzó kézfogás 
egy tőr egy sír egy észrevétlen pusztulás 

kettő fél, fél kettő metszettelen halmazokban árulás 
kettő a szunnyadó kettő a lázadás 
kettő a csend kettő a hallgatás 
kettő a koldus kettő a szúró némaság 

három kereszt három nap harmathajnal ráadás 
kő nélkül ruha nélkül meztelen feltámadás 
három bocsánat három szeretlek halk rügyfakadás 
tegnap düh ma csend holnap csodás halfogás

Budapest, 2017. március 27.

Hol vagy? Merre vagy?

jászolban és templomban 
tóparton és városban 
hegyoldalban és pusztaságban 
hajnalban és éjszakában 
esküvői sokaságban 
emberi sivatagban 

betegek közt és gabonaföldeken 
szélviharban és tengereken 
útközben és megérkezve 
leköpve és megsebezve 
kereszten és sírba téve 
némaságban eltemetve 
feltámadva újrakezdve 

„Ahol én vagyok, ott legyetek ti is.”
(János 14:3b)

Budapest, 2017. április 2.