Jelen

június 29. 4.41

az ablak nyikorog
a hajnal csikorog
és szárad a törülköző

eltűnik a nyugalom
beindul a forgalom
még szárad a törülköző

sorvadnak a nappalok
elfogynak a szappanok
de szárad a törülköző

őrt állnak a könyvek
csepegnek a könnyek
bár szárad a törülköző

egy rövid percig csend lett
szélfuvallat lengett
megszáradt a törülköző

Budapest, 2022. június 29. 4:41

folyamAT

hozzád bújás
hozzám bújás

gyorshajtás
hullámzás

szélforgás
kézfogás

tisztogatás
simogatás

hamvasztás
havazás

gyászolás
tartozás

sajnálás
búcsúzás

bújás
bújás

Zamárdi, 2022. június 26.

Nyári hajnal

messze van a tenger
mégis morajló hullámok hangja ébreszt
lassan vonszolja magát
az aranysárga pamacs
a házak falaira fest lomha üzenetet
néma büszke fa és cserfes madarak süllyednek
mihaszna csevegésbe

dobban a mélység
ásít a szépség
a tegnap elporladva szétmállott
minden újjászülethet a ma csodáiban

ideje szomjunkat oltani és oldani
a kiapadhatatlan örök forrásból

Budapest, 2022. június 2.

S.K. – Bársonyfelhő

bársonyfelhő
frissen szüretelt puha szamóca
glissando, amelyik félúton megpihen egy kicsit
angolgyep és gyertyalángot simogató lebbenés
illatos fuvallat takar be óvatosan

pihenj meg, szunyókálj
csillagok öltöznek
cinkos pislákolásukból
ünnepi mosolyba

szelíden nyújtott hangajándékaid
óvatosan bontjuk ki

köd, homály, hajnal
fénycsóva, lámpavas
tánclépések, koccintás
Bach, Chaplin, Brel és Jobim
szivacsbölcső
selyemlepedő
és bársonyfelhő

sajnálom, hogy máris menned kell
nagyon jó volt válladra hajtani reszketésünk
lent csend
fent bársonyfelhő

Budapest, 2022. május 23.

Sikertelen dalszöveg – Fájó, néma csend

Ha számonkérsz egy szót, amely világot teremt
Ha nem látod a jót, ami most is átölel
Ha kétség támad rád, nem érted a pusztítást
Ha eltompult a vágy és a lángod kihűlt már

Mondd el bátran miért hullatsz könnyeket
Mondd el kérlek melyik útra lépjünk innen
Súgd meg halkan honnan várjuk a reményt
Sakkjátszmánkban vajon te lépsz most vagy én?

Háborút veszíthetünk, közben mély sebeket ejthetünk
Egy dal, egy tánc és szép szavak
Csak ennyit adhatunk és menni kell
Tűrünk, szenvedünk, mégis újra töltjük fegyverünk
A suttogásunk elillan, és itt marad a fájó, néma csend

Ha senkit nem találsz, aki veled játszana
Ha nem látszik a fény, a nappal is éjszaka
Ha nincs ki átölel, senki nem csókolja szád
Ha bénít, fojt a múlt és mardos még a vád

Bízzunk benne egyszer lesz még új esély
Rátalálunk az Isten tenyerén

Érkezünk és elmegyünk, egyszer elhajítjuk jelmezünk
Egy dal, egy tánc és szép szavak
Mi sokat adhatunk, csak hinnünk kell
Sírunk és nevetünk, együtt felhők felé léphetünk
Az út majd célba ér és nem lesz többé fájó, néma csend

Kell majd küzdenünk, de szebb világra ébredünk
Az út majd célba ér és nem lesz többé fájó, néma csend
Éljük az életünk, egyszer biztos hazaérkezünk
Az út majd célba ér és nem lesz többé fájó, néma csend

Budapest, 2022. május 6.

Szúnyogháló

még égnek az éjszakai fények
de már napsugarak simogatják a háztetőket
álomból ébredek
ébredésbe álmodok

miértből egyre kevesebb támad
most e veszteségekkel járó háború vége felé
már csak a miért így harcokkal birkózóm

nyitott ablakomnál
az igazán alattomos bogarakat
nem hatja meg a szúnyogháló

törékeny és látszatharmónia ölelésében
tompa húrok visszafogott rezonanciájában
a felszínre lebegnek
évszázadok és másodpercek dallamai

még égnek az éjszakai fények
de már napsugarak simogatják a háztetőket

Budapest, 2022. május 19.

Elég

pizsamás gyermekkor
ártatlan játszótér
tegnap kezdődött
ma már hanyatlik

farmeres lázadás
tudattalan útkeresés
májustelek novembernyarak
szénakazal forradalmak
lassan a nyomuk is eltűnik

poros és megszürkült harapások
összetört keretek és tükrök
megrepedt, kattogó lemezek
szűkített akkordok
üres bőröndök
hangosan zokogó sérülések

Elég! – üvöltöm fájdalmasan
Elég. – suttogod bátorítva

Budapest, 2022. május 2.

Írásjelek

kijelentesz?
kérdezel.

nem számítanak az írásjelek
Te magad mondod.

akár elárulsz
akár megvallsz

nem számítanak az írásjelek
pont

pont nem számít semmit egyik sem
ma különösen nem

Budapest, 2022. április 14.

Az ösvényed hangja – 0411 (Szelektív szemét)

verset sír a villamos
az üres székek nem tapsolnak
nem találnak haza az
angyalok elnémított szavai
nekem ehhez a világhoz
már semmi közöm sincsen

csak a nagyritkán rámszakadó
pillanatnyi csendet vélem érteni

az örökségünk: betűk
magán- és mássalhangzók
a lehetőségünk
vagy talán feladatunk is

környezetszennyezés nélkül
jó sorrendbe szelídíteni őket

Budapest, 2022. április 11.