Tornay András verseinek oldala
Rendszeresen új tartalommal!
Túl vagy már a próbán
Elpusztult a sárkány
A fele királyság ígéretével
Mit fogsz tenni most?
Hősi ének zendült, majd
Zaj helyére csend ült
De vajon megtalálod-e
A féltve őrzött kincset
Sikerül jól választani?
Szűk ösvényen tovább lépni?
Milyen csillag vezet tovább?
Milyen csodát rejt a világ?
A kívánságok teljesítve
Aranyhalad ki van sütve
A varázslat ha szünetel
Milyen magot ültetsz el?
bölcsesség vagy lustaság
fatalizmus vagy tapasztalat
hagyni kell
a test megtalálja a gyógyulását
a lélek megtalálja szabadságát
az alkony rátalál a napkeltére
a folyó odaér a tengerébe
hagyni kell
nem tudom elérni, hogy megszeress
nem tudom megkérni, hogy értékelj
bizalmad és gyöngédséged nem árucikk
te döntesz, hogy kellenek-e kincseim
kiCSODA lehetek szemedben
hagyni kell
megtanultam már veszíteni
hagyni kell
mást jelentenek már szavaink
menni kell
csak egyetlen élményre tudok
egyetlen fájdalomra vagyok képes
egyszerre összpontosítani
minden mást
hagyni kell
Még csak szavakkal sem szerettél
Amikor elestem, mindig csak nevettél
Remegtem és féltem, de nem segítettél
Még csak szavakkal sem szerettél
Még csak szavakkal sem szerettél
Kételyrácsba zártál és ott felejtettél
Bántottak mások, de semmit nem tettél
Még csak szavakkal sem szerettél
Még csak szavakkal sem szerettél
Amikor hiába vártalak, nem jöttél
Felfelé vágytam, de a mélybe löktél
Még csak szavakkal sem szerettél
Még csak szavakkal sem szerettél
Bilincsbe vertél és durván megkötöztél
Dalaim elhalkultak mert némává tettél
Most mégis hogyan is tudnánk egymást megszólítani?
Dúdolj és énekelj, dalolj nekem egy virágról
Suttogj spanyolul egy árva szomorú fűzfáról
Nyári szellő dallamát simogatja a hullámmoha
Merülj el bennem, ne váljunk el soha. Soha.
Fessenek freskókat gondtalan szép csodaszavaink
Őserdők harmatjában olvadjanak el vastag falaink
Érzékeny mimóza szomorúságunk eltűnik valahova
Mesélj még nekem, ne váljunk el soha. Soha.
Bársony lebegés
Könnyed nevetés
Mandarin holdvilág
Bimbózó hóvirág
Kortalan szerelem
Az időtlent keresem
Felhőtlen alkony
Gitáron és lanton
Mézédes ártatlan szenvedély
Nem kell hozzá semmilyen engedély
Hófehér homokdűnék sodródása ez
Örökkön-örökké menedékünk lesz
Legyen csak miénk e varázslatos csoda.
Maradj itt velem. Ne váljunk el soha. Soha.
egymást korcsosítjuk hűtlenségre
hazug egyszeri és megismételhetetlen gyengédségünkkel
egy másik ország beazonosíthatatlan hangja hívogat
a másnap hajnal józanságának magányketrecében
alamizsnát kapargatok tekintetekből és lágy mozdulatokból
haza szeretnék menni, ahol Te is otthonom vagy
laza szeretnék lenni, miként kicsivé lesz majd a nagy
simogass, kényeztess, gyógyíts érintéseiddel
osonjunk ki a tömegből, álcázva sérüléseinket, eltakarva sebeinket
akkor se, ha örök telünk enyhe
egyedül nem jutok a Mennybe
bár megengedted, hogy egy pillanatra
pancsikoljak és ránézzek kristálytengeredre
bármennyire is ez az álmom és életem terve,
de akkor sem juthatok nélkülded a Mennybe
Anya segíts, mert most nem hallok jól
Anya segíts, mert most nem látok jól
Anya segíts, mert most nem lépek jól
Anya segíts, mert most nem érzek jól
Anya segíts, mert sötét van itt lent
Anya segíts, mert nem fogják kezem
Anya segíts, mert a vihar közeleg
Anya segíts, mert gyakran eltévedek
Anya segíts, mert fellázad a lelkem
Anya segíts, mert elfáradt a testem
Anya segíts, mert elcsúsztam a havon
Anya segíts, mert beteg vagyok nagyon
Anya segíts, mert tompa ez a világ
Anya segíts, mert most is oldalba vág
Anya segíts, mert néma és árva vagyok
Anya segíts, mert szép lassan belehalok
Tudom, hogy szeretsz
de segíts ezt érezni
Ismerem a választ is
de taníts még kérdezni
Szorítom a kezed
Nem szabad elengedni
Látom az utat is
Mégis el tudok tévedni
A keskeny ösvény szikláit is
tiszta szívből köszönöm
Veszteségben, ajándékban
Tőled van az örömöm
Nekem nincs már tervem
Csak követnek a lépteim
Álarcmorzsák hamujában
Felszárítod könnyeim
Szemüveges szerelmesek
Keresztúton cipekednek
Néha önmagukat is szívből utálják
Néha smink nélkül szállnak a föld alá
Minden rossz döntés a bőrükre van varrva
Itt minden pillanatnak van már titkos hatalma
Itt a kedd is hétfő
Az egyenes is lépcső
Más tájakon kényeztet a természet
Itt poros és nyomasztó az enyészet
Szemüveges szerelmesek
Ólomkereszteket cipelnek
Itt a péntek is csak hétfő
De ez a harc lesz a végső
Választhatnánk azt is, hogy szeretünk
Dönthetnénk úgy is, hogy nevetünk
Választhatnánk azt is, hogy építünk
Dönthetnénk úgy is, hogy szépítünk
Választhatnánk, hogy kinyújtjuk a tenyerünk
Dönthetnénk, hogy betöltjük a szerepünk
Választhatnánk, hogy béke folyón evezünk
Dönthetnénk, hogy minden rosszat felejtünk
Dönthetnénk, hogy csak felfelé repülünk
Választhatnánk, hogy hamisságot széttörünk
Dönthetnénk, hogy csak virágot ültetünk
Választhatnánk, hogy nyomtalanul eltűnünk
Dönthetnénk úgy is, hogy szépítünk
Választhatnánk azt is, hogy építünk
Dönthetnénk úgy is, hogy nevetünk
Választhatnánk azt is, hogy szeretünk
Választhatjuk azt is, hogy szeretünk
A nyitott ablak arra késztet, hogy nézz ki rajta
A nyitott ajtó azt üzeni: lépj át határain
A nyitott szív megsimogat, majd átölel
A bárányfelhő hívogat: ülj le habjaimon
