Jelen

minden száz évben átélem ugyanazt
hajnalreménység
gyógyulástavasz
virtuóz szabadság
ártatlan játék
virágzó mérföldkövek
szebb holnap álmai

Párizs, 2021. július 31.

felhők felett
távolodni az érthetetlen szenvedéstől
harmóniavédelem csendjében
hálás vagyok

hárfareménység íze van számban
annyira hiányzott már valami
földöntúli, angyalléptékű szimfónia
ahol eltűnnek a hangszerek határai
s egyetlen dallamfolyam mossa át
nevetéssel az agóniát

gyógyulok, zsugorodik a fájdalom
tánc és kacagás hívogat
régi új ösvényekre

tiszta öröm
habos csoda
emberfeletti szépség és erő
szárnyalok
repülök
felhők felett

Budapest és Párizs között, 2021. július 31.
AF 1295 járat – felhők felett

Félek nézni, mert nem tudom mit látok
Félek lépni, mert nem tudom hol járok
Segíts nézni, hogy tudjam, hogy mit látok
Segíts lépni, hogy tudjam, hogy hol járok

Mert az autók sem olyan színesek már
és én egyfolytában mindenhol csak fázom

Budapest, 2021. július 11.

Számolni még tudok
az még megy
egy, kettő, három, négy, öt
hat, hét, nyolc, kilenc, tíz,
tizenegy, tizenkettő, tizenhárom,
tizennégy, tizenöt, tizenhat,
tizennyolc, húsz, huszonegy,
huszonnégy, huszönt, hanrincs,
hanrincseny, harminchét,
harmincnyolc, harminckilenc,
negyvenegy, neggyenhét, hatvanegy,
hettenkép, nyolccannégy

Látod… számolni még jól tudok kicsim.
Nagyon fázom. Takarj be.
Énekelj nekem.
Jó éjszakát, aludj jól.

Miskolc, 2021. július 11.

kis kacsa vagyok
fürdök a fekete tóban
minden mozdulatnál
egyre sötétebb lesz a víz
én mégis megtisztulok

a nap szépen csendben aludni tér
megjelenik lassan az aranyhíd
és készülök arra,
hogy megtanuljak
végre szabadon lebegni

Budapest, 2021. június 28.

érthetetlen csend és megmagyarázhatatlan titok
itt vagyok és ott vagyok
virágzó sivatagok és kiszáradt oázisok
kint vagyok és bent vagyok
közeli távolságok és céltalan szárnyalások
lent vagyok és fent vagyok
gyönyörkoplalás és ölelő karok
ez vagyok és az vagyok

Budapest, 2021. június 21.

Minden szerep, minden helyzet
– de csak ott és csak akkor-
megismételhetetlen csoda és ajándék

éppen mostot nem pótolhat
reményálom sóvárgás
vagy szépvoltemlék lehetőség

Budapest, 2021. június 7.

Nincs ehhez a helyhez már
Nekem semmi közöm
A sor végére állítottak
Senki rám sem köszön
Csomag vagyok, szinte üres
Nincs már bennem öröm
Papírvékony valóságom:
Fáradtság és közöny

Hangok nélkül, szavak nélkül
Nem szólal meg dalom
Megtépázott kusza imám
Csendben abbahagyom
Testet, lelket, horgonyt, szárnyat
Mindet oda adom
Nyílj meg kapu, indulj angyal!
Mennék én már nagyon.

Budapest, 2021. június 7.

mesterséges medencémben megkötözve
lebegek
körülöttem minden sivár, kopott és átáztatott
én mégis szépnek látom

néha arcomba csap egy-egy hullám
néha, mintha valami mélység húzna lentről
néha ellepi arcom a víz
néha megsimogat a szellő

lebegek

nem tudom meddig még, de

lebegek 

egyetlenen dolgot tudok biztosan:
csak felfelé nézek

Miskolc, 2021. május 23.

először elfogynak a fontosnak hitt feladatok
utána csonkák lesznek a harsány ünnepnapok
később elvesztik jelentőségüket a helyek
elfáradnak a lábak és lankadnak a kezek
majd eltűnik az öröm és a vidámság
kibékül a szegénység és gazdagság
aztán megszürkülnek dallamok
tovaszállnak ízek és az illatok
irányok, színek, kapcsolatok keverednek
megkopnak sziklák, szavak és szép szerelmek

üres lesz az ágy, a vágy
lehull a lepel és a máz
megtorpan a rácsodálkozás
falhoz ér a hátha mégsem reménykoldulás

vakon, némán
egyedül és bénán
élve, mégis holtan
magára hagyatottan
eltűnik az ember
az ember eltűnik
eltűnik
az ember
tűnik
ember
el
az 

Budapest, 2021. május 20.