érthetetlen csend és megmagyarázhatatlan titok
itt vagyok és ott vagyok
virágzó sivatagok és kiszáradt oázisok
kint vagyok és bent vagyok
közeli távolságok és céltalan szárnyalások
lent vagyok és fent vagyok
gyönyörkoplalás és ölelő karok
ez vagyok és az vagyok
Jelen
Ajándékpillanatok
Minden szerep, minden helyzet
– de csak ott és csak akkor-
megismételhetetlen csoda és ajándék
éppen mostot nem pótolhat
reményálom sóvárgás
vagy szépvoltemlék lehetőség
Budapest, 2021. június 7.
Mennék már
Nincs ehhez a helyhez már
Nekem semmi közöm
A sor végére állítottak
Senki rám sem köszön
Csomag vagyok, szinte üres
Nincs már bennem öröm
Papírvékony valóságom:
Fáradtság és közöny
Hangok nélkül, szavak nélkül
Nem szólal meg dalom
Megtépázott kusza imám
Csendben abbahagyom
Testet, lelket, horgonyt, szárnyat
Mindet oda adom
Nyílj meg kapu, indulj angyal!
Mennék én már nagyon.
Budapest, 2021. június 7.
Lebegek
mesterséges medencémben megkötözve
lebegek
körülöttem minden sivár, kopott és átáztatott
én mégis szépnek látom
néha arcomba csap egy-egy hullám
néha, mintha valami mélység húzna lentről
néha ellepi arcom a víz
néha megsimogat a szellő
lebegek
nem tudom meddig még, de
lebegek
egyetlenen dolgot tudok biztosan:
csak felfelé nézek
Miskolc, 2021. május 23.
Emberfogyatkozás
először elfogynak a fontosnak hitt feladatok
utána csonkák lesznek a harsány ünnepnapok
később elvesztik jelentőségüket a helyek
elfáradnak a lábak és lankadnak a kezek
majd eltűnik az öröm és a vidámság
kibékül a szegénység és gazdagság
aztán megszürkülnek dallamok
tovaszállnak ízek és az illatok
irányok, színek, kapcsolatok keverednek
megkopnak sziklák, szavak és szép szerelmek
üres lesz az ágy, a vágy
lehull a lepel és a máz
megtorpan a rácsodálkozás
falhoz ér a hátha mégsem reménykoldulás
vakon, némán
egyedül és bénán
élve, mégis holtan
magára hagyatottan
eltűnik az ember
az ember eltűnik
eltűnik
az ember
tűnik
ember
el
az
Budapest, 2021. május 20.
Neurotikus advent
Átvirrasztott hajnal
Mennyekből az angyal
Lejött hozzátok
Őrült barbárok
Marjátok
Faljátok
Budapest, 2021. május 20.
Most hol vagy?
hajnalodik
pengetések közti csend
fiatal fiú első hite a csodákban
bátortalan merészség
alkonyodik
Budapest, 2021. május 10.
Cynthia
kerítések tánctalan hullámzása
csöndek harmóniája
virágok szundikálása
majd hirtelen ébredése
nyitva van az arany gyöngykapu
nincs már árnyék
impresszionista festményben
aranypikkelyekben ragyogunk
folyópartillatokban
lassan összeér a kezünk
ilyennek álmodom a találkozást
Budapest, 2021. május 10.
Nem jó játék
Társasjátéknak indult
Rendben – tudom, hogy nem értettük
s talán nem is voltak szabályok
De már nem szeretem ezt játszani
Rossz irányba forgunk
Elszakadtak a lapok
Csalásra is gyanakszom
Többször is kimaradok
Te dobsz és én lépek
Nem jó ez a játék
Társasjátéknak indult, hogy nyerjünk
Mégis társtalanként kell veszítenem
Budapest, 2021. május 10.
Pár sor
Ez a pár sor
az egyetlen kéz, amit még ki tudok nyújtani
ami titkot és kiáltást rejt
egy másik világ hangja ez
néha én sem hallom már