Tornay András verseinek oldala
Rendszeresen új tartalommal!
szeress, ha veled vagyok
szeress, ha kapok, ha adok
szeress, ha hangos vagyok
szeress, ha csendem dadog
szeress, ha jönnek a bajok
szeress, ha játszom és csalok
szeress, ha szemeim már vakok
szeress, ha fényem már nem ragyog
szeress, mert ha nem szeretsz
könnyeimbe fulladok
észrevétlen megfagyok
és minden percben meghalok
A télben ott a tavasz, a nyár és az ősz is
A tavaszban ott a nyár, az ősz és a tél is
A nyárban ott az ősz és a tél
A télre készülő ősz emlékezik a nyárra,
S békésen elfogadja a decembert
Az állatban ott van az ember
Az emberben ott van az állat és föld is
Mező, dombok, sasok és őzek
A jelenről tanítanak
Felfoghatatlan ajándék és csoda, hogy
Élhetünk, érezhetünk és táncolhatunk
Az ég nekünk kék
A fák felfelé növekednek
Minden fűszál üzen
A szépség körtánca ez
S bár még csak tanuljuk
Próbáljuk ellesni a lépéseket
Hatalmas öröm
Minden apró mozdulat
Ünnep van. Ma is. Most is.
Állandóan. Örökre.
Mélység és magasság tapsikol
Magához ölel, megsimogat a Teremtő
karcosan tiszta ma az éjszaka
mégis összeolvadnak fogalmaink
egybesűrűsödik az otthon és az itthon
megszelídül közöttünk minden távolság
édes de nehéz masszává lett a valóság
igyekszünk a legszebben szeretni
mégis pótcselekvések mögé menekülünk
ízetlen fűszereket rágcsálunk
éppen valamilyen versenyt sugároz a tévé
folyik a víz
zajosan kattan a zár
ebben a házban
minden kulcsot eldugtunk már
felhőemeletről bámulunk lefelé
integetünk miközben nekünk is integetnek
fulladozva menekülünk saját barbárságunk elől
menedékbarlangokban ápoljuk sérüléseink
világtalálkozókról kiszivárgó néma beszámolók
megfagyott de hullámzó víztükör
a védtelen és ártatlan szabadság felismerése
az elengedést nem tudtuk begyakorolni
légy ezért előfutár
vagy új hazát felderítő álruhás kém
szerintem mi is megyünk hamarosan
találj és készíts nekünk is szép helyet
a kristálytenger partján
aranysárga virágok közt
találkozunk még
viszontlátásra
állat és tündér ír ismeretlen verseket
harmónia hangok támadnak hátba
mintha egyezségben állapodtunk volna meg
egyikünk sem meséli el bűneit
apró színes üvegbe fagyott a mező
hullámzik a jég és minden ölelés célt téveszt
megvetemedett a nehéz kapu
érkezésünk indulásra kész
Ha a Te országod nem ebből a világból való, akkor
Törvényszerű a szenvedés és a tövis
Törvényszerű a támadás és az álomgyilkosság
Törvényszerű a konfliktus és a könnyek
Törvényszerű a közöny és a szurony
Törvényszerű a meg nem értettség és a homály
Törvényszerű a némaság a hangzavarban
Törvényszerű megsebesülni és elbukni
Törvényszerű megfeszülni és belehalni
Törvényszerű a törvény és a törvénytelenség is
Egyedül a kegyelmed nem törvényszerű
Most megégetnek szavaid
Megkarcol a szeretet
Pont amikor érkezel
Én ködbe lépve elmegyek
Mondá az Úr:
Én vagyok a Te Istened
Enyém vagy. Én nagyon szeretlek
Érted alkottam a világot
A bolygókat és a hóvirágot
Légy óvatos. Tisztán őrizd törékeny lényed
Mert sárból vagy, így megkeményít téged
A dermesztő jég és a forró napsugár
Vigyázz arra ki melléd és melletted áll
És felelé az ember:
Ki vagyok én? És te ki vagy?
Test vagyok? Szív vagyok? Vagy agy?
Reszketek és nem értem én a világot
Most például azt sem tudom, mit csinálok
Korcs vagyok, ám mégis csiszolatlan csoda
Ide lépsz-e hozzám, vagy én indulok oda?
Nem tudok szeretni. Legyőz saját önzőségem.
Nem látok mást, csak megalázott szürkeségem.
Mondta az Úr:
Én vagyok a Te Istened
Enyém vagy. Én nagyon szeretlek
Érted alkottam a világot
A bolygókat és a sok virágot
Légy óvatos. Tisztán őrizd törékeny lényed
Mert sárból vagy, így megkeményít téged
A dermesztő jég és a forró napsugár
Vigyázz arra ki melléd és melletted áll
Így felelt az ember:
Ki vagyok én? És te ki vagy?
Test vagyok? Szív vagyok? Vagy agy?
Reszketek és nem értem én a világot
Most például azt sem tudom, mit csinálok
Korcs vagyok, ám mégis csiszolatlan csoda
Ide lépsz-e hozzám, vagy én indulok oda?
Nem tudok szeretni. Legyőz saját önzőségem.
Nem látok mást, csak megalázott szürkeségem.
Ismét mondja az Úr
És újra válaszol az ember
Megint mondja az Úr
És megint válaszol az ember
Végül mondja az Úr:
We all live in a yellow submarine, yellow submarine, yellow submarine
Van olyan szeretet, amiben minden fél megsérül.
Van olyan épület, amely lerombolva felépül.
Van olyan kijárat, mit nem nyithatsz ki egymagad.
De van olyan béke is, mely értelmeket meghalad.
Te hamarabb indultál el
Én később csatlakoztam hozzád
Te hamarabb érsz haza
Én egyedül megyek tovább
Még egy darabig
Már csak néhány lépés van
Előre vagy hátra
(attól függ, hogy merről nézzük)
Egyedül megyek majd tovább
Árván és zokogva
A hosszú téltől az örök tavaszig
Üvöltő altatókban
Robbantás és káosz
Megtépázott világunkba
A kis Jézuska milyen fát hoz?
Milyen lesz a színe?
Mekkora a csúcsa?
Lesz-e vajon illata?
Ég-e gyertya rajta?
Előkerülnek lassan díszeink is:
Kapzsiság gömb, hamis angyal
Önzőség háború, butaság tankkal
Kényszermosoly, fáradt remény
Friss édesség, mégis kemény
De van igazi ünnep.
Tőlünk messze, nagyon távol.
Ahol hangtalan dallamokra
A lélek csak önfeledten táncol.
Megtalált elveszettek és
Bebocsátott kegyvesztettek
Szenvedtek és szeretettek.
Itt voltak, de hazamentek.
Dicsőség a magasságban Istennek!
Kegyelem és jóakarat
A sárban kúszó embereknek!
