Szavakat gurítok óvatosan eléd
Te némán suttogod: elég. Már elég.
A tűző Nap elé csoszogva állok
Perzseljenek szét az emésztő lángok
Pihenj meg árnyékkarjaimban
Merülj el kék gondolataimban
Meneküljünk el! Együtt. Még ma!
Kézen fogva érjünk majd célba
Elengedjünk fontosnak hitt bárgyú harcaink
Tiszta forrást csókolnak remegő ajkaink
Nem kell magyarázkodni. Eltűnünk csendben.
Én suttogok benned. Te dúdolsz bennem.