Jelen

Kávét iszom
Egy tegnapi emlékkel
Hang nélkül szürcsölöm
Hozzá a holnap reménységét
Képzelt habja nyomot hagy
A bizonytalanság asztalán
Művirág dekorációk között
Lassú az adatátvitel
Mikor érek már haza?

Budapest, 2021. október 14.

eltűnnek az árnyékok
minden megszépül
vonzó lesz a taszító
minden perc értékessé nemesedik

nincs már harag
nincs már megbánás
egyetlen köszöntés
az érkezés és az indulás

ilyen lehet a halál
lehet ilyen az élet is

Budapest, 2021. október 10.

Örömmel, reszketve és óvatosan
próbálom összegyűjteni mindazt,
amit át kellene menekíteni valahogy
egy szebb és szelídebb világba:

mesés csodákat bejáró rég elszakadt szandálomat
melleiden meghallgatott megnyugtató szívhangokat
megkomponált menekülést, elszakított horgonyokat
hideg télben puha tollal kibélelt fehér paplanokat

táncokat, hangokat, gyógyító dallamokat
átáztatott közösen megélt kalandokat
veszteségben megkondított nehéz harangokat
reményföldből némán nyíló csodavirágokat

tengervíztől kifaragott apró kavicsokat
csillagokra néző tágra nyitott ablakokat
bántás nélkül kimondott tiszta mondatokat
kérdés nélkül megkapott igaz válaszokat

pálmakastélyt, halk és hálát adó fohászokat
áldozattal jól megrakott megszentelt oltárokat
szárnyaló szabadságban elszakított fémláncokat
új mesékben megálmodott simogató holnapokat

összetörve elsuttogott szomorú zsoltárokat
papír havon talált idegen lábnyomokat
szerelmesen átvirrasztott ködös hajnalokat
mennyországban készülődő örök otthonomat

Budapest, 2021. október 7.

Mézet majszolgatok
Nem veszem fel a szemüvegem
Nem akarok tisztán látni

Budapest, 2021. szeptember 30.

Kopogtat. Kopog. Dörömböl. Támad az őszi eső.
Távolságod ragadozói üvöltenek álmaimba.
Üvegbúra alatt sírnak csengők és csellók.

12 fok. Celsius. Most esik. 1 új értesítés.
Duettet párbajozik kedves dallamod reménysége
a mai hajnal tátogó és átáztatott ürességével.
5:59. Felhívnálak. Hangszórók 88 %.
1 óra 35 perc múlva lesz teljesen feltöltve a reggel.
Ruhátlan főpróba ez.

Már ürítik a kemencéket. Friss illatos kenyereknek.
Már ürítik a kemencéket. Új hazahívott tetemeknek.
Reszketek. 12 fok van. 12 oldal. Most esik.
Messze vagy te is. Távol vagyok én is.
Hamarosan megcsörren a telefon.
Rólad szól majd, de nem te leszel.
A legszomorúbb operák búcsúztatnak.
Recsegő régi felvételről
felismerhetetlen ártatlanságunk suttog valami reménységfélét.

Felűről mutatják a szobát, távolodik a kamera.
Egyetlen találat sincs erre a szinonima szótárban.
Hibát találtam.
Hova kell kattintanom, hogy jelenthessem?

12 fok van. Most esik.

Budapest, 2021. szeptember 30.

gyermek – felnőtt – öreg
bennem

test – lélek – szellem
általam

reggel – dél – este
nekem

múlt – jelen – jövő
miattam

fekete – fehér – szürke
előttem

balra – középre – jobbra
velem

hit – remény – szeretet
értünk

Atya – Fiú – Vigasztaló
értem

Budapest, 2021. szeptember 21.

Voltál már kiszolgáltatott, szennyes, rút és tompa
Rossz ösvényre léptél, fetrengtél mocsokba
Bolyongtál a sárban, közben lelked hullott porba
Mégis mindig szép vagy, nekem sosem voltál ronda

Közeleg az ősz, búcsúzik a kerti fűzfa lombja
Szent mimóza mosolyod gyengéd szellő hozta
Minden hibád, hiányod már felejtésem foglya
Szeretlek és várlak, lépj be otthonodba

Budapest, 2021. szeptember 10.

Szavakat gurítok óvatosan eléd
Te némán suttogod: elég. Már elég.
A tűző Nap elé csoszogva állok
Perzseljenek szét az emésztő lángok

Pihenj meg árnyékkarjaimban
Merülj el kék gondolataimban
Meneküljünk el! Együtt. Még ma!
Kézen fogva érjünk majd célba

Elengedjünk fontosnak hitt bárgyú harcaink
Tiszta forrást csókolnak remegő ajkaink
Nem kell magyarázkodni. Eltűnünk csendben.
Én suttogok benned. Te dúdolsz bennem.

Budapest, 2021. szeptember 10.

Számomra már véget ért a verseny.
Vesztettem és pont ezért nyertem.

Budapest, 2021. szeptember 10.