megbüntettek mert nem megfelelő helyen parkoltam
rácsodálkoztam hidakra és ártatlan gyermektekintetre
némaságot és csendet kerestem hatalmas zajokban
legkedvesebb dalaid hallgattam
soha nem értem haza ennyire lassan
szellőztettem lehúzott, kitárt és kinyitott ablakokkal
készült rólam egy fénykép, ahol egy angyal mellett állok
lement a nap, lehűlt a levegő, gyönyörű volt a köd
kisimult és hirtelen kifakult a takaró
holnapi dátumot írtam egy papírdarabra
vadmenta illatú gyertyát égetek,
a címkéjén egyszerű felirat: LOVE
meg sem mozdul a láng
Firenzére gondolok, az utolsó simogatásra
végső szavaimra, amiket neked mondtam: „Ne félj!”
egy kicsit még viszem tovább a véred,
aztán megpihenek majd én is
bocsáss meg, ha rosszul csináltuk
szinonimákat keresek
most pedig ki fogom mosni a szennyeseim