Jelen

Mi elengedtük a kezed
Te elengedtél már mindent
Mit is adhatnánk Neked
Mit is adhatnánk még Neked

Csodát kérünk tündérektől
Csúszdát régi játszótérről
Kismackót a gyerekpolcról
Pajzsot erős angyaloktól

Békességet éjszakától
Ölelést a virágoktól
Habfürdőt a fellegektől
Muzsikát a cinegéktől

Simogasson tavaszi szél
Karoljon át hajnali dér
Csillagremény adjon álmot
Bezártságod távolságot

az embertelenségből
egy másik embertelen dallam szólít
szemeid már szokják
a kristálytenger színeit

Lomtalaníts nyugodtan
Picit sem kell sietned
De ha mégis elindulnál
Köszönjük, hogy velünk voltál

Miskolc, 2021. március 25. (A)

Milyen színű a Mennyország?
Üresen, csupaszon és kortalanul lépünk be majd?
Mikor indulunk? Mikor érkezünk?
Elkísértek, ugye?

Lassú már nekem ez a sávszélesség
Nehézkesen töltődnek a képek és a dallamok
A szavak és a szándékok is kuszák
Már nem érdekelnek a földi csodák
Csak annyit súgj meg, hogy
Milyen színű a Mennyország

Budapest, 2021. március 14. (A)

magam vagyok
magammal vagyok
az apám vagyok az anyám vagyok
a társam vagyok a gyermekem vagyok

éjszaka és nappal ugyanaz
távol és közel nem számít már
a végetnemérőmost emészt
felöltözöm vagy levetkőzöm
elindulok vagy megérkezem
senki sem érti mi történik
senki

megszületik a dallam majd hirtelen eltűnik
szavak nélküli imádságba költözik a csend
nem segít a remény
nem táplál az emlék
csak nyugtass meg, hogy
van értelme még ennek

Budapest, 2021. március 14. (A)

Hosszú szenvedés után elhunyt
Hosszú szenvedés előtt elhunyt
Hosszú szenvedés közben elhunyt
Hosszú szenvedés miatt elhunyt
Hosszú szenvedés helyett elhunyt

Mint a vízforraló hangja
Egyre hangosabb, ahogy átjárja a hő
Aztán hirtelen egyetlen pillanatra
Elcsendesül

Hosszú hevítés után
A víz is szinte lángol
Némán. Csendbe faragva.

Azután vége az egyetlen pillanatnak.

Budapest, 2021. március 2.

Nem értem. A poklot sem.
A mennyországot sem.
Sőt, ha jobban belegondolok,
Közöttük sem semmit.

Budapest, 2021. március 2.

–       Bejöhetek?
–       Gyere!

… és csak szótlanul ülünk a csendben
két jól nevelt neveletlen

–       Bejöhetek?
–       Bújj be!

… és megpihenhetsz némán az ölemben
érdemtelen szeretetben

–       Bejöhetek?
–       Már bent vagy.

… és hirtelen miénk lett a semmi és a minden
a jelen és a lehetetlen

–       Induljunk?
–       Maradjunk!

Budapest, 2021. március 2.

Már nem írok, nincs is kinek írni
Már nem sírok, nincs is kiért sírni
Nem kacagok, nincs kivel nevetni
Itt maradok, nincs hova elmenni

Már nem írok, nem is tudnék írni
Nem is sírok, ki lehet ezt bírni

Nincs több kérdés, minden csak tévedés
Elmúlt az emlék is, teljes lett a feledés
Nincs már vágyam, nincs bennem ölelés
Üres az ágyam, nem kell több ébredés

Budapest, 2021. március 2. (A)

eltűntem a nevemből
már semmi sem igaz benne
ne keress
nem tudok édeset hazudni többé
eldobtál
értéktelen vagyok

Budapest, 2021. március 2. (A)

a víz és a csend
a kint és a bent
a lent és a fent
mindez egy mind egy
minden mindegy

a szó a tánc
a madár és a lánc
a sima és a ránc
mindez egy mind egy
minden mindegy

Budapest, 2021. február 23.
(Jelentés Grecónak 131-133 oldalak)

A szeretethez fel kell nőni
A csodálkozáshoz nem szabad felnőni

Az örömhöz meg kell elégedni
A kalandhoz nem szabad megelégedni

Az igazsághoz oda kell találni
A békességhez meg kell bocsátani

A halálhoz meg kell érkezni

Budapest, 2021. február 10. (A)