Gyöngéden kezet fog a
kiáltás és a csend
Egymásba simul a
hiány és a megbékélés
csoszogás, bizonytalan lépések
totyogás, gyermekkor és csodák
ott vannak elrejtve mind
egyetlen virágsziromban
Hálásan köszönöm.
Jelen
Mindig van
Bármilyen alattomos és átlátszó skorpiók is támadnak
Bármilyen kegyetlen álmok és veszteségek lopakodnak feléd
Bármilyen hideg és barátságtalanul sötét az éjszaka
Van legalább egy ablak valahol,
ahol meleg van, befogadnak és pislákol a fény.
Mindig van.
Budapest, 2021. december 9.
Életút
Isten hozott.
Isten éltessen!
Isten veled.
Isten nyugosztaljon!
Budapest, 2021. november 29.
Csak csend
csend
csak csend
szagtalan, tapinthatatlan csend
láthatatlan, dúdolhatatlan csend
októberi levélgyűjtős csend
elfogult, védelmező, áldozatos csend
átölelő, önzetlen és integető csend
ártatlannak és szépnek látó csend
elengedő, de hazaváró csend
kertészkedő és gondoskodó csend
otthont teremtő, nem panaszkodó csend
mosolygó és vajúdó csend
utazó és bolyongó csend
halhatatlan, hallhatatlan csend
tehetetlen
temethetetlen
lehelettelen
lehetetlen
csend
csak csend
Budapest, 2021. november 23.
Üzenet
Üzenet érkezett: „Tartozás jóváírva.”
Isteni a szolgáltatás!
Budapest, 2021. november 21.
Koncert
Muzsikálj nekem te őrült ismeretlen
Rejtélyhajnalt, zúzmaraszenvedélyt
Tekints rám te tébolyult tehetség
Kapard, simogasd, átkozd, kényeztesd a húrokat
Lépj velem angyallábnyomokba
Repüljünk virágsziromszőnyegen
Itt hirtelen idegen világok karcolják egymást
Légy hű útitársam
Nem szabad már többször eltévednem
Budapest, 2021. november 21.
Kezdeteim
kuszaságkétely
közönykiáltás
kalandkaloda
könnykönyörgés
keresztútkíváncsiság
körköröskezdeteim
Budapest, 2021. november 21.
Hajszálak
A kisfiú magasra próbál ugrani
Azt hiszi, hogy sikerül elrugaszkodnia
S egyszer talán repülni is tud majd
A rózsáról a sárga szirmok
Hangtalanul válnak el
Óvatosan, puhán érkeznek a földre
Egyetlen mozdulatban feloldódik
A gyengédség, az illat, a szívverés, a tánc
Angyali szépség vakít el
Vonz és befogad
Lebegni tanulnék, de betakarnak hatalmas
Bontatlan szárnyaim
Misztikus találkozás ez
Jelenlétben hiányban
Meztelenül ruhában
Tapsviharban magányban
Mesterben és tanítványban
… és most velem lépdelsz
a hajnali ködös folyó partján
Együtt fázunk
Egymást takarjuk be néma szeretettel
A tűz szép lassan felmelegít
Távolban harangok zúgnak
Angyalok és szentek
Békehavat szórnak
… és én már nem akarok felseperni
hátha itt marad így néhány hajszálad
amibe belekapaszkodhatok,
ha netán majd süllyedni kezdenék
Budapest, 2021. november 20.
Ima
Tudom, hogy már nem lehet
Mégis gyermekként könyörgöm:
Valahogy próbálj engem még szeretni.
Budapest, 2021. november 15.
Csendek
Kopogtatnak súlyos dühös csendek.
Örök titkokat őrző sziszegő percek.
Most társad lettem némaságodban.