hozzád bújás
hozzám bújás
gyorshajtás
hullámzás
szélforgás
kézfogás
tisztogatás
simogatás
hamvasztás
havazás
gyászolás
tartozás
sajnálás
búcsúzás
bújás
bújás
Tornay András verseinek oldala
Rendszeresen új tartalommal!
hozzád bújás
hozzám bújás
gyorshajtás
hullámzás
szélforgás
kézfogás
tisztogatás
simogatás
hamvasztás
havazás
gyászolás
tartozás
sajnálás
búcsúzás
bújás
bújás
messze van a tenger
mégis morajló hullámok hangja ébreszt
lassan vonszolja magát
az aranysárga pamacs
a házak falaira fest lomha üzenetet
néma büszke fa és cserfes madarak süllyednek
mihaszna csevegésbe
dobban a mélység
ásít a szépség
a tegnap elporladva szétmállott
minden újjászülethet a ma csodáiban
ideje szomjunkat oltani és oldani
a kiapadhatatlan örök forrásból
bársonyfelhő
frissen szüretelt puha szamóca
glissando, amelyik félúton megpihen egy kicsit
angolgyep és gyertyalángot simogató lebbenés
illatos fuvallat takar be óvatosan
pihenj meg, szunyókálj
csillagok öltöznek
cinkos pislákolásukból
ünnepi mosolyba
szelíden nyújtott hangajándékaid
óvatosan bontjuk ki
köd, homály, hajnal
fénycsóva, lámpavas
tánclépések, koccintás
Bach, Chaplin, Brel és Jobim
szivacsbölcső
selyemlepedő
és bársonyfelhő
sajnálom, hogy máris menned kell
nagyon jó volt válladra hajtani reszketésünk
lent csend
fent bársonyfelhő
Ha számonkérsz egy szót, amely világot teremt
Ha nem látod a jót, ami most is átölel
Ha kétség támad rád, nem érted a pusztítást
Ha eltompult a vágy és a lángod kihűlt már
Mondd el bátran miért hullatsz könnyeket
Mondd el kérlek melyik útra lépjünk innen
Súgd meg halkan honnan várjuk a reményt
Sakkjátszmánkban vajon te lépsz most vagy én?
Háborút veszíthetünk, közben mély sebeket ejthetünk
Egy dal, egy tánc és szép szavak
Csak ennyit adhatunk és menni kell
Tűrünk, szenvedünk, mégis újra töltjük fegyverünk
A suttogásunk elillan, és itt marad a fájó, néma csend
Ha senkit nem találsz, aki veled játszana
Ha nem látszik a fény, a nappal is éjszaka
Ha nincs ki átölel, senki nem csókolja szád
Ha bénít, fojt a múlt és mardos még a vád
Bízzunk benne egyszer lesz még új esély
Rátalálunk az Isten tenyerén
Érkezünk és elmegyünk, egyszer elhajítjuk jelmezünk
Egy dal, egy tánc és szép szavak
Mi sokat adhatunk, csak hinnünk kell
Sírunk és nevetünk, együtt felhők felé léphetünk
Az út majd célba ér és nem lesz többé fájó, néma csend
Kell majd küzdenünk, de szebb világra ébredünk
Az út majd célba ér és nem lesz többé fájó, néma csend
Éljük az életünk, egyszer biztos hazaérkezünk
Az út majd célba ér és nem lesz többé fájó, néma csend
még égnek az éjszakai fények
de már napsugarak simogatják a háztetőket
álomból ébredek
ébredésbe álmodok
miértből egyre kevesebb támad
most e veszteségekkel járó háború vége felé
már csak a miért így harcokkal birkózóm
nyitott ablakomnál
az igazán alattomos bogarakat
nem hatja meg a szúnyogháló
törékeny és látszatharmónia ölelésében
tompa húrok visszafogott rezonanciájában
a felszínre lebegnek
évszázadok és másodpercek dallamai
még égnek az éjszakai fények
de már napsugarak simogatják a háztetőket
pizsamás gyermekkor
ártatlan játszótér
tegnap kezdődött
ma már hanyatlik
farmeres lázadás
tudattalan útkeresés
májustelek novembernyarak
szénakazal forradalmak
lassan a nyomuk is eltűnik
poros és megszürkült harapások
összetört keretek és tükrök
megrepedt, kattogó lemezek
szűkített akkordok
üres bőröndök
hangosan zokogó sérülések
Elég! – üvöltöm fájdalmasan
Elég. – suttogod bátorítva
kijelentesz?
kérdezel.
nem számítanak az írásjelek
Te magad mondod.
akár elárulsz
akár megvallsz
nem számítanak az írásjelek
pont
pont nem számít semmit egyik sem
ma különösen nem
verset sír a villamos
az üres székek nem tapsolnak
nem találnak haza az
angyalok elnémított szavai
nekem ehhez a világhoz
már semmi közöm sincsen
csak a nagyritkán rámszakadó
pillanatnyi csendet vélem érteni
az örökségünk: betűk
magán- és mássalhangzók
a lehetőségünk
vagy talán feladatunk is
környezetszennyezés nélkül
jó sorrendbe szelídíteni őket
azt hiszem tiszta a mocskos kezem már
mégis dörzsölöm a szappant tovább és újra
forróvá és újjá tesz a csobogó vízsugár
hófehér illata indít a hegycsúcsra
Forró lázban égek
Fájdalmam temérdek
Minden pont olyan
Csak Te nem vagy már itt
Átvirrasztott esték
Homlokon verejték
Minden pont olyan
Csak Te nem vagy már itt
Gennyes torkom karcol
Jó és gonosz harcol
Minden pont olyan
Csak Te nem vagy már itt
Tea íze számban
Morzsát is találtam
Minden pont olyan
Csak Te nem vagy már itt
Mese mintás bögre
Csacsi és ökröcske
Minden pont olyan
Csak Te nem vagy már itt
Hallgatnám a hangod
Édes dúdolásod
Minden pont olyan
Csak Te nem vagy már itt
Egyre jobban félek
Simogass meg kérlek
Minden pont olyan
Csak Te nem vagy már itt
Mondd, hogy holnap jobb lesz
Ápolsz, szeretsz, értesz
Minden pont olyan
Csak Te nem vagy már itt