kijelentesz?
kérdezel.
nem számítanak az írásjelek
Te magad mondod.
akár elárulsz
akár megvallsz
nem számítanak az írásjelek
pont
pont nem számít semmit egyik sem
ma különösen nem
Tornay András verseinek oldala
Rendszeresen új tartalommal!
kijelentesz?
kérdezel.
nem számítanak az írásjelek
Te magad mondod.
akár elárulsz
akár megvallsz
nem számítanak az írásjelek
pont
pont nem számít semmit egyik sem
ma különösen nem
verset sír a villamos
az üres székek nem tapsolnak
nem találnak haza az
angyalok elnémított szavai
nekem ehhez a világhoz
már semmi közöm sincsen
csak a nagyritkán rámszakadó
pillanatnyi csendet vélem érteni
az örökségünk: betűk
magán- és mássalhangzók
a lehetőségünk
vagy talán feladatunk is
környezetszennyezés nélkül
jó sorrendbe szelídíteni őket
azt hiszem tiszta a mocskos kezem már
mégis dörzsölöm a szappant tovább és újra
forróvá és újjá tesz a csobogó vízsugár
hófehér illata indít a hegycsúcsra
Forró lázban égek
Fájdalmam temérdek
Minden pont olyan
Csak Te nem vagy már itt
Átvirrasztott esték
Homlokon verejték
Minden pont olyan
Csak Te nem vagy már itt
Gennyes torkom karcol
Jó és gonosz harcol
Minden pont olyan
Csak Te nem vagy már itt
Tea íze számban
Morzsát is találtam
Minden pont olyan
Csak Te nem vagy már itt
Mese mintás bögre
Csacsi és ökröcske
Minden pont olyan
Csak Te nem vagy már itt
Hallgatnám a hangod
Édes dúdolásod
Minden pont olyan
Csak Te nem vagy már itt
Egyre jobban félek
Simogass meg kérlek
Minden pont olyan
Csak Te nem vagy már itt
Mondd, hogy holnap jobb lesz
Ápolsz, szeretsz, értesz
Minden pont olyan
Csak Te nem vagy már itt
nevető tündér és
halottak feltámadása ez is
nagykabátban nyáron
hallgatom az esőt
nem találsz jó szavakat
sem égben, sem könyvekben
sem szájban, sem hirdetőoszlopon
sem tócsában
sem sáros lábnyomokban
az első halott, akit láttam
egy partra fektetett vízbefúlt volt
lila ajkaiból csöpögött a tó
gyermekként elszaladtam
megszöktem akkor
és ma semmit sem tesz hozzá a művirág
és én sem kérnék egyetlen órát sem
ha most hirtelen
bekopogna a semmi
az emléktolvaj, a sötétség
a mozdulatlan áruló
a törések mentén csillog az üveg
kékcsodákat varázsol
ünneptelen évszakokba
sózott tortát majszolok
amíg várnom kell
minden mentes
meztelenség mindez
Lelketlen világban lelkesedj, lelkesíts!
sanzonhúsvét
kabarészenvedés
amit mi teremtettünk
áldozatnélküli oltárunkon
Egy válaszom van minden kételykérdésedre
amikor kegyetlenséget és pusztulást kérsz számon
van új élet
van feltámadás
van végleg eltűnt
tisztavásznas újrarajzolás
Bennem nincsen árnyék, nem változik fényem
ami benned vonal, vagy jobb esetben betű
az bennem több kötetes családregény nagyívű
amit te kérdezel azt is én csempésztem értelmedbe
s egyszer majd egy másik lapon, másik napon
aranyvárosokban megérted a pocsolyákat is
Jönnek majd a szörnyek
Minket szörnyen összetörnek
A sereg már felfegyverkezett
Hamarosan elindulnak és
Jönnek majd a szörnyek
De ne félj, nem bántanak majd
Addigra már mi is szörnyekké változunk
kell nekem egy nagy süppedő karosszék
puhára koptatott megállóhely
nekitámasztva kerubok könyveivel
pislákoló ihletek integetnének
tömjénillatú párnácskája hozzám simulna
mesélne, vigasztalna, dúdolna
hátam lenyomata, hajszálaim ösvényei
legédesebb parfümöm
és egy fehér zsebkendő maradna benne csupán
ha hang nélkül, színtelen
eltűnnék hirtelen