messze van a tenger
mégis morajló hullámok hangja ébreszt
lassan vonszolja magát
az aranysárga pamacs
a házak falaira fest lomha üzenetet
néma büszke fa és cserfes madarak süllyednek
mihaszna csevegésbe
dobban a mélység
ásít a szépség
a tegnap elporladva szétmállott
minden újjászülethet a ma csodáiban
ideje szomjunkat oltani és oldani
a kiapadhatatlan örök forrásból