Lassan már négyjegyű lesz
a hajnalok száma
Mégsem fárad el
a viaszgyertya lángja
Az évszakok is hűségesen
körbeértek újra
Aranysárga leveleket
gyűjt a szél az útra
Tornay András verseinek oldala
Rendszeresen új tartalommal!
Lassan már négyjegyű lesz
a hajnalok száma
Mégsem fárad el
a viaszgyertya lángja
Az évszakok is hűségesen
körbeértek újra
Aranysárga leveleket
gyűjt a szél az útra
A szerelmed csak egyetlen egyszer kaphatom meg
Minden más nosztalgia vagy butuska remény csupán
A teljes meztelenség pillanata csak először ajándék
Ami utána történik mindössze a valótlanság variációi
Nem marad más:
Hűséges szeretetedért
Kitartásodért és türelmedért
Könyörög reszkető szívem
Virágszirom távolságból
Szemlélem csodálatos kertedet
Hajnali harmat oltja szomjamat
Óvatosan köszöntöm
A fűben megbúvó apróságokat
Nem érdekelnek az árnyaid
A vesztes pillanatok, a mások árulásai
Csak a tiszta hangok forrása suttog
Mennyei harmónia simogat békét kérdéseimre
Miközben lassan átérek a nagy folyón túlra
Ahol kedvesen mosolyog rám jelenléted
Észrevétlenül ismét álomba merülök
Visszacsempésztük Káint az édenkertbe
A Styx sötét vizén távirányítós vitorlások versenyeznek
Csellósírásba menekítjük csalódásainkat
Karnyújtásnyira bukott világunk angyali csodáitól
Töretlenül süt a Nap
A szeretet választ
Kiválaszt
A szeretet tart
Megtart
A szeretet formál
Átformál
A szeretet enged
Elenged
Ne rejtőzködj kérlek
Annyira szeretnélek
Eszmék romjain túl
Képek színein túl
Épületek díszein túl
Gondolatok sutaságán túl
Szavak kopottságán túl
Zenék harmóniáin túl
Tömjén illatán túl
Székek kényelmén túl
Fájdalmak tövisein túl
Gyász könnyein túl
Rám kövült hazugságokon túl
Hamis reményen túl
Gazdag szegénységen túl
Szépen és csúnyán túl
Moslékon és hűtlenségen túl
Szentségen és bűnön túl
Szeretnék rád találni
Ismét először
gyere és hallgassuk együtt az őszt
a hullámtöréseken lassan közeledőt
a vízesésben megbúvó üldözött menekülőt
egy pár nap csak és ismét rövidülnek a hajnalok
egy pár perc csak és ismét megjelennek az angyalok
lefolyt a mocsok
lomtár kiürítve
egy pár lépés csak még és ködös csöndben ballagok
egy pár szó és szándék, aztán mindent végleg itt hagyok
gyere és fessük le együtt a hervadó harangvirág álmát
a gesztenyét gurító szelíd simogató semmik ágát
a lejáró hanglemez utolsó sikoltó kattogását
a széna a sercegés és a hazaérkezés méltóságát
csak egy pár nap – bár azt is mindet bátran kihagynám
csak egy pár perc – egyenként az összeset vasbetonba falaznám
csak egy pár lépés – átáztatott réteken aranyszínű borostyán
csak egy pár szó – melyeket elnémítva fülkagylódba suttognám
segíts, hogy tudjuk szépnek látni az elmúlást
gyere és hallgassuk együtt az őszt
morbid verseny
barbár, névtelen húspiac
elfogyok a fogyasztásban
se társam, se dalom sincs a társadalomban
monitormagány
elvesztegetett idő
megosztatlan szeretet
viszonzatlan mosoly
érinthetetlen sivárság
hazug önmegvalósítás
felfedezetlen szépség
mellőzött egyszerűség
önvádló súlytalanságom
kopár műveletlenségem
igaznak hitt hazugságaim
hazugnak vélt igazságaim
üvöltő csend
elvakított szemlélődés
halljátok vajon
párnába fojtott könnyeim
elkeseredett dörömbölését?
Magaddal vitted a nyarat, az éjszakát és a decembert
Csended kopácsol a ködben
Néma ösvények simogatnak
Végtelen prérik és misztikus erdők várják
Lépteid süppedését
Köszönjük bársonycsodáid
Jó utat!
Nem vagyok fontos
– Valóban nem
Nem tudok semmit
– Igazad van
Kicsinek érzem magam
– Kicsi vagy
Szürke az életem
– Nálad vannak a festékek
Nem értek semmit
– Nem is kell értened
Csúnya vagyok
– Én gyönyörűnek látlak
Gyenge vagyok
– Gyenge vagy
Átlagos vagyok
– Csodálatos és egyedi vagy
Szegény vagyok
– Nem tudod, hogy mit beszélsz
Felesleges vagyok
– Nekem nem
Képtelen vagyok szeretni
– Képes vagy
Magányos vagyok
– Veled vagyok minden nap
… ja és minden hiábavalóság
– Majdnem minden