A békesség nyugtat
Megnyugtat
A békesség tölt
Betölt
A békesség szólít
Megszólít
A békesség takar
Betakar
A szeretet gyógyít
Meggyógyít
A szeretet véd
Megvéd
A szeretet keres
Megkeres
A szeretet talál
Megtalál
Tornay András verseinek oldala
Rendszeresen új tartalommal!
A békesség nyugtat
Megnyugtat
A békesség tölt
Betölt
A békesség szólít
Megszólít
A békesség takar
Betakar
A szeretet gyógyít
Meggyógyít
A szeretet véd
Megvéd
A szeretet keres
Megkeres
A szeretet talál
Megtalál
Lihegd a fülembe:
A többi 176 cm is érdekel.
minden hang és minden válasz benne van
itt együtt lüktet a szépség és a csoda
ecset, festék, vászon … és a festő maga
Budapest, 2024. január 22.
tiéd vagyok, mégis elhagylak
igazat szólsz, mégis tagadlak
közelebb lépsz, mégis távozok
állandót kérsz, mégis változok
bántanak
támadnak
elhagynak
sérülök
mélyülök
eltörök
megérkezel
megkeresel
kézbe veszel
haza viszel
újjá teszel
bármennyiszer
Én találkozom veled – a kertben és a kerten kívül is –
szavak nélkül
Én szeretlek téged – egészben és összetörve is –
szavak nélkül
Én gyönyörködöm benned – akár szép vagy, akár nem –
szavak nélkül
Én utad vagyok – ha velem jársz, ha nem –
szavak nélkül
Te higgy bennem – szavak nélkül
Te szeress engem – szavak nélkül
Te mutass meg engem – szavak nélkül
Te képviselj engem – szavak nélkül
az első, az egyetlen sejt
a lélegzet ott bent
vízesés és naplementék
a szépség és a világoskék
a tanítás és örökség
a szent egyszerűség
az ölelés a mosolygás
a veszítés a találás
kezeid biztonsága
a folyók áradása
szavaink némasága
betegségek gyógyulása
simogatás és csókok
meg nem érdemelt bókok
alkotásod lehetek
jöhetek vagy mehetek
elmúlás vagy élet
remény vagy emlékek
benned élek csendben
titkos szeretetben
a megaláztatások után
a gyűlölet kijáratánál
az ütések, a nyilak marcangolását
és a sebek gyógyulását követően
egy teljesen váratlan – és mások számára láthatatlan –
csodapillanatban megérkezik majd
hangtalanul a simogató vigasztalás
aki pontosan a te méretedben
a legkedvesebb színeidben öltöztet majd palástba
minden sérülés csillogó tengerhomokba süpped
a kiontott vér felszárad és eltűnik
s csak ennyi jut eszedbe: hol voltál eddig?
én hol voltam és ki voltam nélküled?
gyermekarcunk lesz újra
ártatlan tekintetünk
sem fátyol, sem álarc nem takarja soha többé
új értelmet kap a rend, a kész és az érkezés
megértjük mi a fontos
aranyköveken csoszogunk
angyalszárnyak súrolják vállaink
hófehér dimenziókban,
terhek, súlyok, elvárások és szokások nélkül
tápláljuk egymást
újjászületve
feltámadva
lábunk tiszta vízbe lóbáljuk
időtlenül
végtelenül
örökkön-örökké
Nincs karácsony, van karácsony
Odaégett a kalácsom
Odaégett, nem is bánom
Összezúzták minden álmom
Akcióznak most a boltok
Eltűnnek a makacs foltok
Ha eltűnnek nekünk jó lesz
Hidegen hagy ki mit érez
Hamis árnyék karácsonyfa
Tűzveszélyes a sok gyertya
Itt egy földgömb, felmelegszik
Sok szeméttel tönkre tesszük
Kis karácsony, nagy karácsony
Van-e pénzed a számládon?
Ha nincs pénzed a számládon
Nem ér semmit a karácsony
Kezem, lábam, jaj, de fázik,
Cipőm sarka rég beázik.
Nincs már ünnep, nincs már táncom,
Múljon már el a karácsony!
hótiszta tollpihék hullanak
angyalszárnyak veszteségei
sohasem nőnek ki újra
simogatásod már elérhetetlen
nem léphetünk ártatlanul
ugyanarra az útra
hideg sötét az este
mába fagyott a tegnap
üres korsót viszek a kútra
harmóniáért könyörgök
a szuszogásod már csak egy kopott kép
hajnalaid kövültek a múltba