Jelen

Most megégetnek szavaid
Megkarcol a szeretet
Pont amikor érkezel
Én ködbe lépve elmegyek

Mondá az Úr:
Én vagyok a Te Istened
Enyém vagy. Én nagyon szeretlek
Érted alkottam a világot
A bolygókat és a hóvirágot
Légy óvatos. Tisztán őrizd törékeny lényed
Mert sárból vagy, így megkeményít téged
A dermesztő jég és a forró napsugár
Vigyázz arra ki melléd és melletted áll

És felelé az ember:
Ki vagyok én? És te ki vagy?
Test vagyok? Szív vagyok? Vagy agy?
Reszketek és nem értem én a világot
Most például azt sem tudom, mit csinálok
Korcs vagyok, ám mégis csiszolatlan csoda
Ide lépsz-e hozzám, vagy én indulok oda?
Nem tudok szeretni. Legyőz saját önzőségem.
Nem látok mást, csak megalázott szürkeségem.

Mondta az Úr:
Én vagyok a Te Istened
Enyém vagy. Én nagyon szeretlek
Érted alkottam a világot
A bolygókat és a sok virágot
Légy óvatos. Tisztán őrizd törékeny lényed
Mert sárból vagy, így megkeményít téged
A dermesztő jég és a forró napsugár
Vigyázz arra ki melléd és melletted áll

Így felelt az ember:
Ki vagyok én? És te ki vagy?
Test vagyok? Szív vagyok? Vagy agy?
Reszketek és nem értem én a világot
Most például azt sem tudom, mit csinálok
Korcs vagyok, ám mégis csiszolatlan csoda
Ide lépsz-e hozzám, vagy én indulok oda?
Nem tudok szeretni. Legyőz saját önzőségem.
Nem látok mást, csak megalázott szürkeségem.

Ismét mondja az Úr
És újra válaszol az ember 
Megint mondja az Úr
És megint válaszol az ember

Végül mondja az Úr:
We all live in a yellow submarine, yellow submarine, yellow submarine

Budapest, 2021. január 18.

Van olyan szeretet, amiben minden fél megsérül.
Van olyan épület, amely lerombolva felépül.
Van olyan kijárat, mit nem nyithatsz ki egymagad.
De van olyan béke is, mely értelmeket meghalad.

Budapest, 2021. január 7.

Te hamarabb indultál el
Én később csatlakoztam hozzád
Te hamarabb érsz haza
Én egyedül megyek tovább
Még egy darabig

Már csak néhány lépés van
Előre vagy hátra
(attól függ, hogy merről nézzük)
Egyedül megyek majd tovább
Árván és zokogva
A hosszú téltől az örök tavaszig

Budapest, 2021. január 5.

Üvöltő altatókban
Robbantás és káosz
Megtépázott világunkba
A kis Jézuska milyen fát hoz?

Milyen lesz a színe?
Mekkora a csúcsa?
Lesz-e vajon illata?
Ég-e gyertya rajta?

Előkerülnek lassan díszeink is:
Kapzsiság gömb, hamis angyal
Önzőség háború, butaság tankkal
Kényszermosoly, fáradt remény
Friss édesség, mégis kemény

De van igazi ünnep.
Tőlünk messze, nagyon távol.
Ahol hangtalan dallamokra
A lélek csak önfeledten táncol.
Megtalált elveszettek és
Bebocsátott kegyvesztettek
Szenvedtek és szeretettek.
Itt voltak, de hazamentek.

Dicsőség a magasságban Istennek!
Kegyelem és jóakarat
A sárban kúszó embereknek!

Budapest, 2020. december 13.

A teremtő Isten emberekre bízta önmagát.
Mekkora bizalom, micsoda szeretet.
Végtelen erő és tehetetlen kiszolgáltatottság.
Mekkora kérdőjel, micsoda felelet.

Budapest, 2020. december 8.

Egyre hosszabbak az ölelések búcsúzáskor
Egyre több őzet veszek észre
Az autóút melletti szántóföldön
Álomzenék dúdolnak csodákat
Még mindig csak zsugorodnak a nappali percek
Szavaink mélyebbek lesznek
Csendjeink alkonyba kapaszkodnak
Angyalhangok bátorítanak
Legyünk kitartóak a várakozásban is
Porcukor hull skarlátfájdalmak emlékeire

Induljak? Maradjak?
Ártatlan álmokba takarlak
Lassítsak? Szaladjak?

Így döntöttem: felismerlek
Koldusban és barátban
Meztelen vagy kabátban
Meglátlak a gyertyákban
Fáradok a játékban
És egyre hosszabbak búcsúzáskor az ölelések

Budapest, 2020. december 6.

Szólnom kellene
Gyógyító bölcset és tisztát
De most csak a csendben vacogás hallható
Háború van
Ma nem találsz itt mást csak kriptát
Ilyenkor csupán reménység és fény adható

Budapest, 2020. december 2.

Hallom, amit láthatok
Látom, amit hallhatok
Egyre jobban hiszek
Halk csodáidban
Muszáj hinnem
Különben meghalok

Budapest, 2020. november 20.

Igen. Ott van.
A csendben.
A fájdalomban.
A szenvedésben.
A rettegésben.
A hideg magányban.
A kimondhatatlan szavakban.
A bezárt ajtók mögött.
A bezárt ajtók előtt.
Igen. Ott van.
Ott is ott van.

Budapest, 2020. november 13.