Jelen

eltűntem a nevemből
már semmi sem igaz benne
ne keress
nem tudok édeset hazudni többé
eldobtál
értéktelen vagyok

Budapest, 2021. március 2. (A)

a víz és a csend
a kint és a bent
a lent és a fent
mindez egy mind egy
minden mindegy

a szó a tánc
a madár és a lánc
a sima és a ránc
mindez egy mind egy
minden mindegy

Budapest, 2021. február 23.
(Jelentés Grecónak 131-133 oldalak)

A szeretethez fel kell nőni
A csodálkozáshoz nem szabad felnőni

Az örömhöz meg kell elégedni
A kalandhoz nem szabad megelégedni

Az igazsághoz oda kell találni
A békességhez meg kell bocsátani

A halálhoz meg kell érkezni

Budapest, 2021. február 10. (A)

szeress, ha veled vagyok
szeress, ha kapok, ha adok
szeress, ha hangos vagyok
szeress, ha csendem dadog

szeress, ha jönnek a bajok
szeress, ha játszom és csalok
szeress, ha szemeim már vakok
szeress, ha fényem már nem ragyog

szeress, mert ha nem szeretsz
könnyeimbe fulladok
észrevétlen megfagyok
és minden percben meghalok

Budapest, 2021. február 8. (A)

A télben ott a tavasz, a nyár és az ősz is
A tavaszban ott a nyár, az ősz és a tél is
A nyárban ott az ősz és a tél
A télre készülő ősz emlékezik a nyárra,
S békésen elfogadja a decembert

Az állatban ott van az ember
Az emberben ott van az állat és föld is
Mező, dombok, sasok és őzek
A jelenről tanítanak
Felfoghatatlan ajándék és csoda, hogy
Élhetünk, érezhetünk és táncolhatunk

Az ég nekünk kék
A fák felfelé növekednek
Minden fűszál üzen
A szépség körtánca ez
S bár még csak tanuljuk
Próbáljuk ellesni a lépéseket

Hatalmas öröm
Minden apró mozdulat

Ünnep van. Ma is. Most is.
Állandóan. Örökre.

Mélység és magasság tapsikol
Magához ölel, megsimogat a Teremtő

Miskolc, 2021. január 30.

karcosan tiszta ma az éjszaka
mégis összeolvadnak fogalmaink
egybesűrűsödik az otthon és az itthon
megszelídül közöttünk minden távolság
édes de nehéz masszává lett a valóság
igyekszünk a legszebben szeretni
mégis pótcselekvések mögé menekülünk

ízetlen fűszereket rágcsálunk
éppen valamilyen versenyt sugároz a tévé
folyik a víz
zajosan kattan a zár
ebben a házban
minden kulcsot eldugtunk már

felhőemeletről bámulunk lefelé
integetünk miközben nekünk is integetnek
fulladozva menekülünk saját barbárságunk elől
menedékbarlangokban ápoljuk sérüléseink

világtalálkozókról kiszivárgó néma beszámolók
megfagyott de hullámzó víztükör
a védtelen és ártatlan szabadság felismerése

az elengedést nem tudtuk begyakorolni
légy ezért előfutár
vagy új hazát felderítő álruhás kém

szerintem mi is megyünk hamarosan
találj és készíts nekünk is szép helyet

a kristálytenger partján
aranysárga virágok közt

találkozunk még
viszontlátásra

Budapest, 2021. február 1.

állat és tündér ír ismeretlen verseket
harmónia hangok támadnak hátba
mintha egyezségben állapodtunk volna meg
egyikünk sem meséli el bűneit

apró színes üvegbe fagyott a mező
hullámzik a jég és minden ölelés célt téveszt
megvetemedett a nehéz kapu
érkezésünk indulásra kész

Budapest, 2021. február 1.

Ha a Te országod nem ebből a világból való, akkor
Törvényszerű a szenvedés és a tövis
Törvényszerű a támadás és az álomgyilkosság
Törvényszerű a konfliktus és a könnyek
Törvényszerű a közöny és a szurony
Törvényszerű a meg nem értettség és a homály
Törvényszerű a némaság a hangzavarban
Törvényszerű megsebesülni és elbukni
Törvényszerű megfeszülni és belehalni
Törvényszerű a törvény és a törvénytelenség is

Egyedül a kegyelmed nem törvényszerű

Budapest, 2021. január 27.

Most megégetnek szavaid
Megkarcol a szeretet
Pont amikor érkezel
Én ködbe lépve elmegyek

Mondá az Úr:
Én vagyok a Te Istened
Enyém vagy. Én nagyon szeretlek
Érted alkottam a világot
A bolygókat és a hóvirágot
Légy óvatos. Tisztán őrizd törékeny lényed
Mert sárból vagy, így megkeményít téged
A dermesztő jég és a forró napsugár
Vigyázz arra ki melléd és melletted áll

És felelé az ember:
Ki vagyok én? És te ki vagy?
Test vagyok? Szív vagyok? Vagy agy?
Reszketek és nem értem én a világot
Most például azt sem tudom, mit csinálok
Korcs vagyok, ám mégis csiszolatlan csoda
Ide lépsz-e hozzám, vagy én indulok oda?
Nem tudok szeretni. Legyőz saját önzőségem.
Nem látok mást, csak megalázott szürkeségem.

Mondta az Úr:
Én vagyok a Te Istened
Enyém vagy. Én nagyon szeretlek
Érted alkottam a világot
A bolygókat és a sok virágot
Légy óvatos. Tisztán őrizd törékeny lényed
Mert sárból vagy, így megkeményít téged
A dermesztő jég és a forró napsugár
Vigyázz arra ki melléd és melletted áll

Így felelt az ember:
Ki vagyok én? És te ki vagy?
Test vagyok? Szív vagyok? Vagy agy?
Reszketek és nem értem én a világot
Most például azt sem tudom, mit csinálok
Korcs vagyok, ám mégis csiszolatlan csoda
Ide lépsz-e hozzám, vagy én indulok oda?
Nem tudok szeretni. Legyőz saját önzőségem.
Nem látok mást, csak megalázott szürkeségem.

Ismét mondja az Úr
És újra válaszol az ember 
Megint mondja az Úr
És megint válaszol az ember

Végül mondja az Úr:
We all live in a yellow submarine, yellow submarine, yellow submarine

Budapest, 2021. január 18.