Jelen

némaságba és távolságba szakadt
a legszebb színű kékezüst tekintet
elváltak egymástól szavak és fogalmak
minden mi itt maradt anyag csupán

bűntudatunk lassú körmenete
ünnepli a túlélést és romokat
Vajon hány követ vagy sziklát
tudtunk volna még elmozdítani

nem lesz azért sem önsajnálat
mert minden csoda és ajándék volt
húszezer-százhetvenhat
egyszerre megélt hajnal

itt remeghet a föld, vagy ömölhet a láva
hiszen te már tudod: a lakat nincs is zárva
köszönök mindent, jól csináltad végig
a dalt mit dúdoltál, most viheted az égig

Budapest, 2021. november 13.

Most már érthetsz és megérthetnek
Mostantól hibátlan a muzsika

Most találkozhatsz testvéreiddel
Mekkora öleléseket kaphatsz

Micsoda virágok közt léphetsz
Most jönnek csak igazán az ízek
Most még szebb lesz a paletta
Bársonyszirmos simogató sárga rózsa

Nem szárad el az őszi levél sem
Nincs mellé ütés a zongorán

Hibátlan a kórus, megmosolyogtat
a dráma, a kor, a sok-sok hiábavalóság

Fiatal vagy, hibátlan és gyönyörű
Teljes és tökéletesen szabad

Most van jól
Most jól van

Budapest, 2021. november 13.

megbüntettek mert nem megfelelő helyen parkoltam
rácsodálkoztam hidakra és ártatlan gyermektekintetre
némaságot és csendet kerestem hatalmas zajokban
legkedvesebb dalaid hallgattam
soha nem értem haza ennyire lassan
szellőztettem lehúzott, kitárt és kinyitott ablakokkal
készült rólam egy fénykép, ahol egy angyal mellett állok
lement a nap, lehűlt a levegő, gyönyörű volt a köd
kisimult és hirtelen kifakult a takaró
holnapi dátumot írtam egy papírdarabra

vadmenta illatú gyertyát égetek,
a címkéjén egyszerű felirat: LOVE
meg sem mozdul a láng
Firenzére gondolok, az utolsó simogatásra
végső szavaimra, amiket neked mondtam: „Ne félj!”
egy kicsit még viszem tovább a véred,
aztán megpihenek majd én is

bocsáss meg, ha rosszul csináltuk

szinonimákat keresek
most pedig ki fogom mosni a szennyeseim

Budapest, 2021. november 13.

Egy első ködös novemberi éjszakán
Pesten vagy talán Óbudán
Egy társasház társtalan oldalán

A körfolyosó tárlatán
Belepillantok a tudattalanul
feltárulkozó valótlanságokba

Egy fiú éppen lazacot süt
fekete főzőlapon arany kincsek kontrasztja
sejtelmesen világítja be hangulatos szobácskáját

Egy másik emeleten a saroklakásban
valaki üresen bámulja a plafont
Fiatalon, kisgatyában, pulóverben, egyedül

Vajon milyen idő lehet nála?
Valami titokzatos erő
Lehalkította a körút forgalmát

Egy másik lakásban, egy Amerikából érkezett nő
Posztmodern fényképeket próbál értelmezni
Mások itt az időzónák, megmozdul a mozdulatlan

Távoli otthonában rágcsálók menekülnek rémülten
Megbízott vándorok most szerelik a tetőre a
Karácsonyi fénydekorációt

Egy első ködös novemberi éjszakán
Pesten vagy talán Óbudán
A második emelet frissen festett kék falán

Sorsok és történetek keverednek
háborúkkal, magánnyal
szeneslapátokkal, lakatokkal

bátorsággal, szabadsággal
teli és üres polcokkal
szagokkal és illatokkal

mind más és más perspektíva
lehet lassan mosolyogni
hamarosan exponálok

Budapest, 2021. november 11. és 13.

Kereslek. Találj meg.
Előbújok. Kezet nyújtok.
Gyere te is közelebb.
Legyünk ketten együtt magányosak.

Budapest, 2021. november 13.

Gyávaságból elég már
Tisztaság és béke vár
Ráülünk a tepsire
Vigyen át a semmibe

Budapest, 2021. november 10.

Ha nem értenéd már kimondott szavaim
és ajkad sóhajai nekem sem üzennének
nem lenne baj

Ha nem néznél már könnyes szemeimbe
és pilláid redőnyei előlem is eltakarnák
forrástiszta tekinteted
nem lenne baj

Ha nem hívnál már csendes sétákra
és nem tudnánk tudatosan eltévedni
nem lenne baj

Ha nem teremtene soha többé zenét ujjad
és én sem ajándékozhatnék csodatáncot
szépségre rezonáló lelked húrjaira
nem lenne baj

mindet el tudnék engedni

emlékeket, reménységet
hétfőket és péntekeket
süteményillatot és gyengéd ölelést
tiszta ruhát, ápolást, büntetést
nevetést, vádakat
elvetélő álmokat

csak még egyszer megsimogatnád
öregedő csecsemőkezeim
az nem lenne baj
nem lenne baj

Budapest, 2021. november 8.

bent csend, kint zaj
bent csoda, kint őrület
bent őrület, kint őrület
bent más csend
kint ugyanaz a némaság

Budapest, 2021. november 2.

te sírsz, de az én szememből folynak a könnyek
te nem tudsz járni, de az én lábam van bedagadva
leforrasztott szemhéjadon át én látom a láthatatlant
a fájdalom távolság
a jelen az első októberi fagyok
a szavak értelmetlen csonkok csupán
égbenéző talajtalan kiszáradt fantomgyökerek
0 fok van
tiszta az égbolt, nyitva van
vegyünk csendet és békességet

Budapest, 2021. október 26.

minden színben ott vagy
most éppen az aranyban vagy a bíborban
vagy lehet, hogy már sötétszürkében
nem tudom
minden csoda
bársonypiros – selyemfehér
a belépés és a kilépés is
nehéz és gyakran hosszú
veszteség a csend és
veszteség az a zaj is
lehet, hogy lángoló zöld vagy égő azúr
nem tudom
nem is látom már jól
egy biztos csak:
minden színben ott vagy

Budapest, 2021. október 25.