Jelen

Karácsonyi gyász

Mi még itt vagyunk
Tisztán várjuk az est csodáit
S nem tudjuk pontosan, hogy melyik fáj jobban;
Az hogy Te nem vagy itt, vagy az, hogy
mi még itt vagyunk

Mi még énekelünk
A kicsik angyalszárny suhogását hallgatják
Halkabb ma az ének és fontos szólamok hiányoznak
Csendesen sír az éj, de
mi még énekelünk

Mi ünnepelünk még
Bár kevesebb a tányér és a szék is
Fényképmosolyodban a reménység mennyei fényei vigasztalnak
Kételyek, kérdések és szívszaggató hiány tiltakozna, de mégis
mi ünnepelünk még

Mennyből az angyal
Mennyben az angyal
Valóban
Valóban

Sződliget, 2021. december 24.

Virágszirom

Gyöngéden kezet fog a
kiáltás és a csend
Egymásba simul a
hiány és a megbékélés

csoszogás, bizonytalan lépések
totyogás, gyermekkor és csodák
ott vannak elrejtve mind
egyetlen virágsziromban

Hálásan köszönöm.

Budapest, 2021. december 9.

Mindig van

Bármilyen alattomos és átlátszó skorpiók is támadnak
Bármilyen kegyetlen álmok és veszteségek lopakodnak feléd
Bármilyen hideg és barátságtalanul sötét az éjszaka

Van legalább egy ablak valahol,
ahol meleg van, befogadnak és pislákol a fény.
Mindig van.

Budapest, 2021. december 9.

Csak csend

csend
csak csend
szagtalan, tapinthatatlan csend
láthatatlan, dúdolhatatlan csend

októberi levélgyűjtős csend
elfogult, védelmező, áldozatos csend
átölelő, önzetlen és integető csend
ártatlannak és szépnek látó csend

elengedő, de hazaváró csend
kertészkedő és gondoskodó csend
otthont teremtő, nem panaszkodó csend
mosolygó és vajúdó csend

utazó és bolyongó csend
halhatatlan, hallhatatlan csend
tehetetlen
temethetetlen
lehelettelen
lehetetlen

csend
csak csend

Budapest, 2021. november 23.

Koncert

Muzsikálj nekem te őrült ismeretlen
Rejtélyhajnalt, zúzmaraszenvedélyt
Tekints rám te tébolyult tehetség
Kapard, simogasd, átkozd, kényeztesd a húrokat

Lépj velem angyallábnyomokba
Repüljünk virágsziromszőnyegen
Itt hirtelen idegen világok karcolják egymást
Légy hű útitársam
Nem szabad már többször eltévednem

Budapest, 2021. november 21.

Kezdeteim

kuszaságkétely
közönykiáltás
kalandkaloda
könnykönyörgés
keresztútkíváncsiság
körköröskezdeteim

Budapest, 2021. november 21.

Hajszálak

A kisfiú magasra próbál ugrani
Azt hiszi, hogy sikerül elrugaszkodnia
S egyszer talán repülni is tud majd

A rózsáról a sárga szirmok
Hangtalanul válnak el
Óvatosan, puhán érkeznek a földre

Egyetlen mozdulatban feloldódik
A gyengédség, az illat, a szívverés, a tánc

Angyali szépség vakít el
Vonz és befogad
Lebegni tanulnék, de betakarnak hatalmas
Bontatlan szárnyaim

Misztikus találkozás ez

Jelenlétben hiányban
Meztelenül ruhában
Tapsviharban magányban
Mesterben és tanítványban

… és most velem lépdelsz
a hajnali ködös folyó partján
Együtt fázunk
Egymást takarjuk be néma szeretettel

A tűz szép lassan felmelegít
Távolban harangok zúgnak
Angyalok és szentek
Békehavat szórnak

… és én már nem akarok felseperni
hátha itt marad így néhány hajszálad
amibe belekapaszkodhatok,
ha netán majd süllyedni kezdenék

Budapest, 2021. november 20.