Jelen

kihullanak ragadozó fogaim
ártatlanná és sebezhetővé válok
átlátszó falakon túl
nézem a felfelé emelkedő szárnyalást
fekete voltam, most fehér vagyok
fehér voltam, most színes vagyok
mindent itt hagyok
mindent itt hagyok

angyalének támogat
kristálygömb zárja magába a mindent
szinte nem is ér a lábam a földhöz
táncol és ünnepel a fátyolcsend
nem leszek szomorú
mindent itt hagyok
mindent itt hagyok

virágszirmok a homlokomon
gyermekjátékokba feledkezve
óvatosan de szabadon lépkedem
drágaköveim szétszórtam már
meztelenül ruhátlanul
gyönyörűen hibátlanul
mindent itt hagyok
mindent itt hagyok

s végül a hatalmas körtáncban
egyszer csak egymás mellé sodor majd
minket egy tökéletes muzsika
te rám találsz és csodát látsz
én rád találok és csodát látok
miért is vártunk ennyit

bejelentkezem mennyei lakosztályomba
és a bejáratnál a többi csomag mellett
mindent ott hagyok
mindent ott hagyok

Budapest, 2025. augusztus 29.

Azt játszom, hogy újra elkezdjük
De most végre minden másképp lesz

Biztonságban, megértő szeretetben
Lélekölelésben, testvédelemben
Szellemi épségben és tisztaságban
Természetesen szent szabadságban
Hibák, könnyek és tévedések nélkül
Egy másik, egy sokkal szebb kertben

Lábunk sosem lesz poros vagy megsebzett
Kézen fogva, angyalharangokkal
Virágzó aranyösvények felett
Repülünk

Beljebb
Feljebb
Közelebb

Tudom, hogy majd újra elkezdjük
És ígérem, hogy minden másképp lesz

Szeretlek.

Édesanyád

Budapest, 2025. augusztus 28.

Nagyon vártad – nem jött el –
hidd el, hogy védelem volt
Nagyon akartad – nem kaptad meg –
hidd el, hogy bölcsesség volt
Nagyon kérted – nem valósult meg –
hidd el, hogy ajándék volt
Nagyon vágytad – nem sikerült –
hidd el, hogy józanság volt
Nagyon szeretted volna – ő nem szeretett –
hidd el, hogy törődés volt

Budapest, 2025. július 21.

Kevésbé bölcs döntéseink
mint életre kelt cipőfűzők válnak
alattomos viperákká
Nem segít a kedvességgel megharcolt
ártatlanság sem
Káosz van itt, nem is kicsi

Nagyon kellene tisztaságod illata
Tengerpartod forró fövenye
Simogató jelenléted szellője
ami felszárítja a tévedések záporait
ami felszabadítja a beragadt billentyűket
ami életre hívja a ki nem mondott imáinkat

Jöhetnél már

Budapest, 2025. július 15.

A hajnal előtti csend
A hófehér, a szent
A lentben rejlő fent

A polcokon a rend
A bocsánat itt bent
A gitárhúr, mi peng

Színezni a színtelent
Érezni a szenvtelent
Ünnepelni döntetlent

Meglátni a végtelent
Szeretni a védtelent
Átölelni az idegent

Megérteni a hitetlent
Javítani, mi félrement
Elrejtőzni most idebent

A harcos, aki megpihen
A kérdés, ami kijelent
A válasz, ami rádöbbent

Tervezni a véletlent
Megtalálni az egyetlent
Elhinni, hogy végbement

Budapest, 2025. május 10.

tömegmagányban
vérző tövisek közt
keresem a tekinteted

a köves homokba írós
a sötét kertben sírós
a bénát meggyógyítós
a hibát megbocsátós
a Lázárt feltámasztós
a kenyér és hal megosztós

szelíd tekintetet

szavak, törvények, intézmények,
szabályok, szolgák és uralkodók nélküli
vihart lecsendesítő
békességet teremtő pillantást
amelyik felismer

Budapest, 2025. április 18.

Édes és egyszerű dallam csendjével simogat
Egyedül ennek talán lehet még értelme
Egy dal és egy vers most reményt tartogat
Kilépünk a sötétből és belépünk az életbe

Budapest, 2025. március 30.

az igazi lényeg láthatatlan
az ismeret kincse bonthatatlan
a szárnyalás vágya halhatatlan
a válaszok útja járhatatlan

Budapest, 2025. február 4.

Ahol Heródes támad föl és nem Lázár?
Ahol az a bűn, ha nem árulsz el csókoddal?
Ahol megnyitják a fogadót Betlehemben?

Valóban ilyen világot akarunk?

Ahol méltatlanok ítélkeznek aranymoslék szavakkal?
Ahol az ostobaság oltárait építjük serényen?
Ahol kártevők mérgezik mindennapi kenyerünket?

Valóban ilyen világot akarunk?

Budapest, 2025. január 27.

Dicsőség legyen a Mennyben.
Csak ott legyen, ott fent.
Mi nem tudunk bánni vele.
Ne legyen senkié itt lent.

Békesség legyen a Földön.
Nagyon kell, hogy jöjjön.
Angyalok szüntelenül küldjék.
Az égben soha nincs rá szükség.

Budapest, 2024. december 23.