Édes és egyszerű dallam csendjével simogat
Egyedül ennek talán lehet még értelme
Egy dal és egy vers most reményt tartogat
Kilépünk a sötétből és belépünk az életbe
Jelen
Cím nélküli bölcsességek
az igazi lényeg láthatatlan
az ismeret kincse bonthatatlan
a szárnyalás vágya halhatatlan
a válaszok útja járhatatlan
Budapest, 2025. február 4.
Valóban ilyen világot akarunk?
Ahol Heródes támad föl és nem Lázár?
Ahol az a bűn, ha nem árulsz el csókoddal?
Ahol megnyitják a fogadót Betlehemben?
Valóban ilyen világot akarunk?
Ahol méltatlanok ítélkeznek aranymoslék szavakkal?
Ahol az ostobaság oltárait építjük serényen?
Ahol kártevők mérgezik mindennapi kenyerünket?
Valóban ilyen világot akarunk?
Budapest, 2025. január 27.
Dicsőség és békesség
Dicsőség legyen a Mennyben.
Csak ott legyen, ott fent.
Mi nem tudunk bánni vele.
Ne legyen senkié itt lent.
Békesség legyen a Földön.
Nagyon kell, hogy jöjjön.
Angyalok szüntelenül küldjék.
Az égben soha nincs rá szükség.
Budapest, 2024. december 23.
Adventi egysoros
kikerülhetetlen
Budapest, 2024. december 18.
Az élet nem alakul, hanem alakítod
Az élet nem alakul, hanem alakítod
A kincset megtalálod, vagy eltaszítod
Ajándékod gazdaggá tesz, vagy ki sem bontod
Az élet nem alakul, hanem alakítod
A kezed összezárod, vagy kinyújtod
A szíved elhidegül, vagy lángra gyújtod
A szó megszületik, amikor kimondod
De elnémul a zene, ha végleg lehalkítod
Elapad a folyó, ha a forrást kiszárítod
Elalszik a tűz, hogyha nem táplálod
Tönkre mehet kerted, hogyha nem gyomlálod
Csodát élhetsz át, vagy örökre útját állod
Az élet nem alakul, hanem alakítod
A kincset megtalálod, vagy eltaszítod
Ajándékod gazdaggá tesz, vagy ki sem bontod
Az élet nem alakul, hanem alakítod
Budapest, 2024. november 19.
Szerelmes szeretetben
(örökké tartó változat)
Táncolunk a csendben
Egyedül vagyunk ketten
Ismert és ismeretlen
Szerelmes szeretetben
Ballagunk a csendben
Kezed a kezemben
Bandukolunk ketten
Szerelmes szeretetben
Hallgatunk a csendben
Fény csillog a szemben
Meghalva és megszületve
Szerelmes szeretetben
Elalszunk a csendben
Simogattad testem
Simogattam lelked
Szerelmes szeretetben
Álmodunk a csendben
Sosem hagylak cserben
Hozzád bújva fekszem
Szerelmes szeretetben
Tisztulunk a csendben
Poklunk már a mennyben
Dolgaink már rendben
Szerelmes szeretetben
Eltűnünk a csendben
Előttünk a minden
Lelkünk némán lebben
Szerelmes szeretetben
Budapest, 2024. október 23.
Rossz társtalan játék
úgy tűnik, hogy igazából sosem én választok játékosokat
csupán elhagynak, eldobnak, kiütnek
de leggyakrabban észre sem vesznek
így mindig csak más oszt lapot
a léleknek, szívnek és a testnek
így más nevet a végén, más ér be a célba
amíg én a start mezőn toporgok
magam leszek csaholó farkasoknak préda
Budapest, 2024. október 18.
286 nap hazafelé
lassú csoszogással lépek óriás gyermeklábnyomokba
sivár falak árnyéka hull szakadt képre és albumokra
lépcsők, ajtók, ablakok, lakatok, folyosók, rácsok
pislákol a mécses és én hófehér köpenyben fázok
minden lépés messzebb és közelebb vezet
kolduló könyörgésem nem találja kezed
hangtalanul lassan csendfátyolba bújok
elnémult lépteimmel szünetjelet húzok
tükör nélkül is kisimulnak a megsebzett ráncok
a fájdalom megszelídül, leoldanak láncok
elvárásaim csomagjai nyomtalanul tűntek el
panaszlelkű kérdésekre itt már senki nem felel
harmatként oldódnak fel jól ismert nevek és arcok
védtelenül mezítláb találnak meg legyengítő harcok
egyedül kell átmenni majd, szűk a kapu biztosan
hangtalanul surranok, itt nem szabad már hangosan
nem viszek én csomagot, eldobtam a lomokat
hamis ígéretek álmai felé nem követek nyomokat
sötét szótlan vákuum csupaszít le meztelenre
bizalommal bújnék már pihentető szent öledbe
Budapest, 2024. október 17.
Legelső
egy hatalmas tükörben
nézem, ahogyan a fák pörölnek
az őszi széllel
ezt is, csak úgy, mint mindent,
csupán egyszer tudunk először megélni
minden rácsodálkozásnak így kell nekikezdeni
nem kapjuk meg soha többször
minden ajtó megnyitása
megismételhetetlen kitárulkozás
minden ajándékba adott szó és szándék
az első születés után elszürkül
a legelső érintés karcol
a második már harcol
a harmadik megsarcol
így nézek most rád is
mintha először találkoznánk
reményholnappal
vágyhajnallal
örök egybefonódással
tisztán és illatosan
szándékmeztelenségben
kinyújtott kézzel
láncok, kötelek és bilincsek nélkül
vigyázz ránk kérlek
ne lépjünk ki ebből a legelsőből
soha