Minden nap megszületsz visszautasító nyomorunkban Minden nap menekülsz a hatalom tomboló gyűlöletétől Minden nap gyógyítasz néma szavaiddal Minden nap megmosod és megszárítod ragacsos lábaink Minden nap megeteted kisminkelt áruló ajkaink Minden nap meghalsz utálatközönyünk keresztfáján Minden nap mégis feltámadsz hajnalcsodáidban Minden nap -így ma is- mellém szegődsz felismerhetetlenül Budapest, 2017. szeptember 9.
Hétfő van. Azt javaslom, hogy álljunk meg egy kicsit. Kedd van. Azt javaslom, hogy legyünk csendben még egy kicsit. Szerda van. Azt javaslom, hogy üljünk le egy kicsit. Csütörtök van. Azt javaslom, hogy pihenjünk egy kicsit. Péntek van. Azt javaslom, hogy lóbáljuk a lábunkat egy kicsit. Szombat van. Azt javaslom, hogy legyünk hálásak és hallgassunk …
Continue reading "Nap-tár 2"
Nyár van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit. Ősz van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit. Tél van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit. Tavasz van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit. Budapest, 2017. július 23.
mérleget és csomagot itt hagyok kérdéseket és haragot lerakok csendesen és szótlanul ballagok észre sem veszitek ha meghalok Budapest, 2017. július 8.
tiszta ágyban dermesztő forróságban először értem meg igazán a galaktikus távolságot a nulla és az egy között évezredek csigaszáguldásában először hasít belém az áthidalhatatlan szakadék az egy és a kettő között a kettő és három ívei már felfoghatatlan hatalmassággal törpülnek el a poros utca zajaiban harmóniahajnalok szikár számok színeiben szoronganak a sokjegyű számoktól meg kell …
Continue reading "Az első három természetes szám"
balladabalzsam és majonéz illata… hullámhegedűszó gyöngéd hazugsága… negyednapi időzónatorlódások emléke… azért fohászkodom, hogy el ne ess a hóban s szétválaszthatatlanul kapaszkodjunk mézeskalácsmuzsikákba olyanokba, amiket még születésünk előtt vajúdtak őrült csavargók sárból álmokat formáz ez az őszinte zene halvány törékeny húrokkal szigeteket köt össze reményt ad védelmező karokkal átölel bölcsőtől kopjafáig elkísér s nem hagy el …
Continue reading "Egyetlen párás ablak hatalma"
szelíden durva lenni köveket mézzel enni átölelve embert ölni szép virágba mérget tenni simán lehet hegycsúcsokon völgybe vágyni mosolyokkal gödröt ásni csodában a gonoszt látni sérült szívet megalázni simán lehet suttogással ordibálni megérkezve tovább állni bólogatva átkozódni betakarva kitakarni simán lehet ígérettel cserben hagyni tisztaságba fekélyt rakni kezet fogva elfordulni szentírással gyalázkodni simán lehet ha …
Continue reading "Simán lehet"
a kapuban állok virágok néma táncát nézem hófehér tavaszban ismerős harcokban félreértett szavakkal összetört nagy lakattal csendtitok zajokban lángoló fagyokban szelíd halk dalokban mennyillatú pokolban az ajtódnál állok virágok gyöngéd táncát járva magam sem tudom mióta már de még mindig várlak téged Budapest, 2017. február 13. „But Not For Me”
egy külvárosi padon madarakat hallgattam ki elbújva egy nem működő szökőkútban mások szavaival paráználkodtam forrósággá nemesültek süldő napsugarak s észrevétlenül egyetlen rövid pillanat alatt tavasz lett holnap valaki más fog ugyanezen a padon ismét feltámadni Budapest, 2017. március 13.
kék illat a hófehér kádban zöld ismeret és kedvesség az ágyban vanília nappalok függöny és párna narancs színű ízek dobozokba zárva tavasszal és ősszel bizonyos törékeny pillanatokban ártatlan polcmuzsika találkozik a mindenség fénysimogatásával a kád az ágy a párna csodatitkok néma tánca Budapest, 2017. március 15.
