Szerző: tornayandras

mérleget és csomagot itt hagyok kérdéseket és haragot lerakok csendesen és szótlanul ballagok észre sem veszitek ha meghalok Budapest, 2017. július 8.

tiszta ágyban dermesztő forróságban először értem meg igazán a galaktikus távolságot a nulla és az egy között évezredek csigaszáguldásában először hasít belém az áthidalhatatlan szakadék az egy és a kettő között a kettő és három ívei már felfoghatatlan hatalmassággal törpülnek el a poros utca zajaiban harmóniahajnalok szikár számok színeiben szoronganak a sokjegyű számoktól meg kell … Continue reading "Az első három természetes szám"

balladabalzsam és majonéz illata… hullámhegedűszó gyöngéd hazugsága… negyednapi időzónatorlódások emléke… azért fohászkodom, hogy el ne ess a hóban s szétválaszthatatlanul kapaszkodjunk mézeskalácsmuzsikákba olyanokba, amiket még születésünk előtt vajúdtak őrült csavargók sárból álmokat formáz ez az őszinte zene halvány törékeny húrokkal szigeteket köt össze reményt ad védelmező karokkal átölel bölcsőtől kopjafáig elkísér s nem hagy el … Continue reading "Egyetlen párás ablak hatalma"

szelíden durva lenni köveket mézzel enni átölelve embert ölni szép virágba mérget tenni simán lehet hegycsúcsokon völgybe vágyni mosolyokkal gödröt ásni csodában a gonoszt látni sérült szívet megalázni simán lehet suttogással ordibálni megérkezve tovább állni bólogatva átkozódni betakarva kitakarni simán lehet ígérettel cserben hagyni tisztaságba fekélyt rakni kezet fogva elfordulni szentírással gyalázkodni simán lehet ha … Continue reading "Simán lehet"

a kapuban állok  virágok néma táncát nézem  hófehér tavaszban  ismerős harcokban  félreértett szavakkal  összetört nagy lakattal  csendtitok zajokban  lángoló fagyokban  szelíd halk dalokban  mennyillatú pokolban  az ajtódnál állok  virágok gyöngéd táncát járva  magam sem tudom mióta már  de még mindig várlak téged  Budapest, 2017. február 13. „But Not For Me”

egy külvárosi padon  madarakat hallgattam ki  elbújva egy nem működő szökőkútban  mások szavaival paráználkodtam  forrósággá nemesültek süldő napsugarak  s észrevétlenül  egyetlen rövid pillanat alatt  tavasz lett  holnap valaki más fog ugyanezen a padon  ismét feltámadni Budapest, 2017. március 13.

kék illat a hófehér kádban  zöld ismeret és kedvesség az ágyban  vanília nappalok függöny és párna  narancs színű ízek dobozokba zárva  tavasszal és ősszel  bizonyos törékeny pillanatokban  ártatlan polcmuzsika találkozik  a mindenség fénysimogatásával  a kád az ágy a párna  csodatitkok néma tánca  Budapest, 2017. március 15.

egy gyermek egy érthetetlen titok egy hömpölygő kinyilatkoztatás  egy elesett egy keserű vádaskodó egy felfoghatatlan elhagyás  egy párna egy ostor egy hiányzó kézfogás  egy tőr egy sír egy észrevétlen pusztulás  kettő fél, fél kettő metszettelen halmazokban árulás  kettő a szunnyadó kettő a lázadás  kettő a csend kettő a hallgatás  kettő a koldus kettő a szúró … Continue reading "egy, 2, három"

jászolban és templomban  tóparton és városban  hegyoldalban és pusztaságban  hajnalban és éjszakában  esküvői sokaságban  emberi sivatagban  betegek közt és gabonaföldeken  szélviharban és tengereken  útközben és megérkezve  leköpve és megsebezve  kereszten és sírba téve  némaságban eltemetve  feltámadva újrakezdve  „Ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” (János 14:3b) Budapest, 2017. április 2.

This is the excerpt for your very first post.