Minden nap

Minden nap megszületsz visszautasító nyomorunkban Minden nap menekülsz a hatalom tomboló gyűlöletétől Minden nap gyógyítasz néma szavaiddal Minden nap megmosod és megszárítod ragacsos lábaink Minden nap megeteted kisminkelt áruló ajkaink Minden nap meghalsz utálatközönyünk keresztfáján Minden nap mégis feltámadsz hajnalcsodáidban Minden nap -így ma is- mellém szegődsz felismerhetetlenül Budapest, 2017. szeptember 9.

Nap-tár 2

Hétfő van. Azt javaslom, hogy álljunk meg egy kicsit. Kedd van. Azt javaslom, hogy legyünk csendben még egy kicsit. Szerda van. Azt javaslom, hogy üljünk le egy kicsit. Csütörtök van. Azt javaslom, hogy pihenjünk egy kicsit. Péntek van. Azt javaslom, hogy lóbáljuk a lábunkat egy kicsit. Szombat van. Azt javaslom, hogy legyünk hálásak és hallgassunk … Continue reading "Nap-tár 2"

Nap-tár

Nyár van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit. Ősz van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit. Tél van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit. Tavasz van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit. Budapest, 2017. július 23.

A nagy hegy lábánál

mérleget és csomagot itt hagyok kérdéseket és haragot lerakok csendesen és szótlanul ballagok észre sem veszitek ha meghalok Budapest, 2017. július 8.

Az első három természetes szám

tiszta ágyban dermesztő forróságban először értem meg igazán a galaktikus távolságot a nulla és az egy között évezredek csigaszáguldásában először hasít belém az áthidalhatatlan szakadék az egy és a kettő között a kettő és három ívei már felfoghatatlan hatalmassággal törpülnek el a poros utca zajaiban harmóniahajnalok szikár számok színeiben szoronganak a sokjegyű számoktól meg kell … Continue reading "Az első három természetes szám"

Egyetlen párás ablak hatalma

balladabalzsam és majonéz illata… hullámhegedűszó gyöngéd hazugsága… negyednapi időzónatorlódások emléke… azért fohászkodom, hogy el ne ess a hóban s szétválaszthatatlanul kapaszkodjunk mézeskalácsmuzsikákba olyanokba, amiket még születésünk előtt vajúdtak őrült csavargók sárból álmokat formáz ez az őszinte zene halvány törékeny húrokkal szigeteket köt össze reményt ad védelmező karokkal átölel bölcsőtől kopjafáig elkísér s nem hagy el … Continue reading "Egyetlen párás ablak hatalma"

Simán lehet

szelíden durva lenni köveket mézzel enni átölelve embert ölni szép virágba mérget tenni simán lehet hegycsúcsokon völgybe vágyni mosolyokkal gödröt ásni csodában a gonoszt látni sérült szívet megalázni simán lehet suttogással ordibálni megérkezve tovább állni bólogatva átkozódni betakarva kitakarni simán lehet ígérettel cserben hagyni tisztaságba fekélyt rakni kezet fogva elfordulni szentírással gyalázkodni simán lehet ha … Continue reading "Simán lehet"

Várlak

a kapuban állok  virágok néma táncát nézem  hófehér tavaszban  ismerős harcokban  félreértett szavakkal  összetört nagy lakattal  csendtitok zajokban  lángoló fagyokban  szelíd halk dalokban  mennyillatú pokolban  az ajtódnál állok  virágok gyöngéd táncát járva  magam sem tudom mióta már  de még mindig várlak téged  Budapest, 2017. február 13. „But Not For Me”

tavasz lett

egy külvárosi padon  madarakat hallgattam ki  elbújva egy nem működő szökőkútban  mások szavaival paráználkodtam  forrósággá nemesültek süldő napsugarak  s észrevétlenül  egyetlen rövid pillanat alatt  tavasz lett  holnap valaki más fog ugyanezen a padon  ismét feltámadni Budapest, 2017. március 13.

Otthon

kék illat a hófehér kádban  zöld ismeret és kedvesség az ágyban  vanília nappalok függöny és párna  narancs színű ízek dobozokba zárva  tavasszal és ősszel  bizonyos törékeny pillanatokban  ártatlan polcmuzsika találkozik  a mindenség fénysimogatásával  a kád az ágy a párna  csodatitkok néma tánca  Budapest, 2017. március 15.