a kapuban állok virágok néma táncát nézem hófehér tavaszban ismerős harcokban félreértett szavakkal összetört nagy lakattal csendtitok zajokban lángoló fagyokban szelíd halk dalokban mennyillatú pokolban az ajtódnál állok virágok gyöngéd táncát járva magam sem tudom mióta már de még mindig várlak téged Budapest, 2017. február 13. „But Not For Me”
egy külvárosi padon madarakat hallgattam ki elbújva egy nem működő szökőkútban mások szavaival paráználkodtam forrósággá nemesültek süldő napsugarak s észrevétlenül egyetlen rövid pillanat alatt tavasz lett holnap valaki más fog ugyanezen a padon ismét feltámadni Budapest, 2017. március 13.
kék illat a hófehér kádban zöld ismeret és kedvesség az ágyban vanília nappalok függöny és párna narancs színű ízek dobozokba zárva tavasszal és ősszel bizonyos törékeny pillanatokban ártatlan polcmuzsika találkozik a mindenség fénysimogatásával a kád az ágy a párna csodatitkok néma tánca Budapest, 2017. március 15.
egy gyermek egy érthetetlen titok egy hömpölygő kinyilatkoztatás egy elesett egy keserű vádaskodó egy felfoghatatlan elhagyás egy párna egy ostor egy hiányzó kézfogás egy tőr egy sír egy észrevétlen pusztulás kettő fél, fél kettő metszettelen halmazokban árulás kettő a szunnyadó kettő a lázadás kettő a csend kettő a hallgatás kettő a koldus kettő a szúró …
Continue reading "egy, 2, három"
jászolban és templomban tóparton és városban hegyoldalban és pusztaságban hajnalban és éjszakában esküvői sokaságban emberi sivatagban betegek közt és gabonaföldeken szélviharban és tengereken útközben és megérkezve leköpve és megsebezve kereszten és sírba téve némaságban eltemetve feltámadva újrakezdve „Ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” (János 14:3b) Budapest, 2017. április 2.
This is the excerpt for your very first post.
