túl sokszor integettünk már és remegő kézzel állunk ma is óvatos szavakat próbálunk gyantás fiókokból elővenni egyet kívánok csak az előtted álló útra: Ne legyen olyan, amit gyávaságod miatt nem teszel meg! … de ezt te már tudod is. Budapest, 2017. október 1.
árvaságtalálkozásaink fájdalomintegetéseink viharcsendjeink tudatlan tévelygéseink mind-mind csak ingatag cérnaszálakon reszket a holnapot támadó pusztító hurrikántámadásokban már látni az utolsó homokszemeket elfogy az időnk nem sejtjük – honnan is tudhatnánk – hány csepp tartalék lehet még a kegyelemgyolcsban már hallom az utolsó homokszemeket forduljunk meg! siessünk haza! Budapest, 2017. szeptember 9.
lehetsz bárhol és bármikor lehetsz vidám vagy búskomor lehetsz távol és – a fenébe! már megint valaki beszállt a képembe – lehetsz akár szép, gazdag, földhöz láncolt nagyutazó Sosem fogod tudni magad megörökíteni. Bárhol és bármikor
Minden nap megszületsz visszautasító nyomorunkban Minden nap menekülsz a hatalom tomboló gyűlöletétől Minden nap gyógyítasz néma szavaiddal Minden nap megmosod és megszárítod ragacsos lábaink Minden nap megeteted kisminkelt áruló ajkaink Minden nap meghalsz utálatközönyünk keresztfáján Minden nap mégis feltámadsz hajnalcsodáidban Minden nap -így ma is- mellém szegődsz felismerhetetlenül Budapest, 2017. szeptember 9.
Hétfő van. Azt javaslom, hogy álljunk meg egy kicsit. Kedd van. Azt javaslom, hogy legyünk csendben még egy kicsit. Szerda van. Azt javaslom, hogy üljünk le egy kicsit. Csütörtök van. Azt javaslom, hogy pihenjünk egy kicsit. Péntek van. Azt javaslom, hogy lóbáljuk a lábunkat egy kicsit. Szombat van. Azt javaslom, hogy legyünk hálásak és hallgassunk …
Continue reading "Nap-tár 2"
Nyár van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit. Ősz van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit. Tél van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit. Tavasz van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit. Budapest, 2017. július 23.
mérleget és csomagot itt hagyok kérdéseket és haragot lerakok csendesen és szótlanul ballagok észre sem veszitek ha meghalok Budapest, 2017. július 8.
tiszta ágyban dermesztő forróságban először értem meg igazán a galaktikus távolságot a nulla és az egy között évezredek csigaszáguldásában először hasít belém az áthidalhatatlan szakadék az egy és a kettő között a kettő és három ívei már felfoghatatlan hatalmassággal törpülnek el a poros utca zajaiban harmóniahajnalok szikár számok színeiben szoronganak a sokjegyű számoktól meg kell …
Continue reading "Az első három természetes szám"
balladabalzsam és majonéz illata… hullámhegedűszó gyöngéd hazugsága… negyednapi időzónatorlódások emléke… azért fohászkodom, hogy el ne ess a hóban s szétválaszthatatlanul kapaszkodjunk mézeskalácsmuzsikákba olyanokba, amiket még születésünk előtt vajúdtak őrült csavargók sárból álmokat formáz ez az őszinte zene halvány törékeny húrokkal szigeteket köt össze reményt ad védelmező karokkal átölel bölcsőtől kopjafáig elkísér s nem hagy el …
Continue reading "Egyetlen párás ablak hatalma"
szelíden durva lenni köveket mézzel enni átölelve embert ölni szép virágba mérget tenni simán lehet hegycsúcsokon völgybe vágyni mosolyokkal gödröt ásni csodában a gonoszt látni sérült szívet megalázni simán lehet suttogással ordibálni megérkezve tovább állni bólogatva átkozódni betakarva kitakarni simán lehet ígérettel cserben hagyni tisztaságba fekélyt rakni kezet fogva elfordulni szentírással gyalázkodni simán lehet ha …
Continue reading "Simán lehet" 