néma kiáltásban száraz áradásban lassú gyógyulásban forró gyertyalángban vádló halogatásban rejtett szakadékokban szelíd megbocsátásban társas magányosságban fojtó szorításban élő meghalásban éber álmosságban dühös árvaságban a csendben, ahol az aranyhangok elhallgatnak a tóban, ahol üres hálóval csak roncsokat halásznak az úton, ahol sáros bakancsban sebesültek ballagnak ahol sohasem keresnélek, pontosan ott talállak Budapest, 2018. január 2.
hangtalanul a bőrünkhöz simul a neved vajon mit csináltak mások május másodikán ma mégis mozaikszakadékokban csonkán harcolunk miközben modellt és szobrászt farag magából a márvány férfi, nő, fa, folyóárnyékban forog füves fövenyen hatalmas szem simogatja megbocsátott tévedéseink hazatalálunk hamuként puha novemberi hóesésben mi játékos csacska bohóctanoncok akik mindvégig hittünk a mézízű szépségben és szabadságban és …
Continue reading "Hazatalálunk"
Már kilógok a sorból, mert még valami belóg a képbe És szótlanul üvöltök, hogy ne tegyetek engem félre Most tavaszdalt gyűjtök, de elteszem gondosan télre Hát hiába püföltök, én csodákat hozok majd létre Már kilógunk a sorból, mert még valami belóg a képbe És szótlanul üvöltünk, hogy ne tegyetek minket félre Most tavaszdalt gyűjtünk, de …
Continue reading "Lázadó kiáltvány"
Gyertyafényes kávézóban sziklafal előtt egy fiú pengeti gitárját egy lány énekel hamis hangok és érdektelen közönség zuhan tejszínhabos közönybe a fiú a lánynak muzsikál a lány önmagának játszik üvegbe zárt fények lobogni sem mernek ma este itt csak a húrok rezonálnak a gitár mosolyog a lány sír ma csak egy zenész muzsikál szerelmi szavakra feleszmél …
Continue reading "Gitár és szerelem"
túl sokszor integettünk már és remegő kézzel állunk ma is óvatos szavakat próbálunk gyantás fiókokból elővenni egyet kívánok csak az előtted álló útra: Ne legyen olyan, amit gyávaságod miatt nem teszel meg! … de ezt te már tudod is. Budapest, 2017. október 1.
árvaságtalálkozásaink fájdalomintegetéseink viharcsendjeink tudatlan tévelygéseink mind-mind csak ingatag cérnaszálakon reszket a holnapot támadó pusztító hurrikántámadásokban már látni az utolsó homokszemeket elfogy az időnk nem sejtjük – honnan is tudhatnánk – hány csepp tartalék lehet még a kegyelemgyolcsban már hallom az utolsó homokszemeket forduljunk meg! siessünk haza! Budapest, 2017. szeptember 9.
lehetsz bárhol és bármikor lehetsz vidám vagy búskomor lehetsz távol és – a fenébe! már megint valaki beszállt a képembe – lehetsz akár szép, gazdag, földhöz láncolt nagyutazó Sosem fogod tudni magad megörökíteni. Bárhol és bármikor
Minden nap megszületsz visszautasító nyomorunkban Minden nap menekülsz a hatalom tomboló gyűlöletétől Minden nap gyógyítasz néma szavaiddal Minden nap megmosod és megszárítod ragacsos lábaink Minden nap megeteted kisminkelt áruló ajkaink Minden nap meghalsz utálatközönyünk keresztfáján Minden nap mégis feltámadsz hajnalcsodáidban Minden nap -így ma is- mellém szegődsz felismerhetetlenül Budapest, 2017. szeptember 9.
Hétfő van. Azt javaslom, hogy álljunk meg egy kicsit. Kedd van. Azt javaslom, hogy legyünk csendben még egy kicsit. Szerda van. Azt javaslom, hogy üljünk le egy kicsit. Csütörtök van. Azt javaslom, hogy pihenjünk egy kicsit. Péntek van. Azt javaslom, hogy lóbáljuk a lábunkat egy kicsit. Szombat van. Azt javaslom, hogy legyünk hálásak és hallgassunk …
Continue reading "Nap-tár 2"
Nyár van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit. Ősz van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit. Tél van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit. Tavasz van. Azt javaslom, hogy pihenjünk meg egy kicsit. Budapest, 2017. július 23.
