Örülj, ha van -és tudsz- még miért sírni Lázadj most, mert a sötét völgyön túl már nem lesz miről írni Szenvedj ma és ünnepeld a könnyed Mert az utolsó hegyen túl a nehéz is már könnyed Köszöntsük hálával a tüskét, a kórt és a kort Táncoljunk a hiánnyal, hisz ez is csak a teljességünk volt …
Continue reading "Örülj, ha van még miért sírni"
Megharcoltam tegnapod. Megvédem majd holnapod. Tiéd az én örök lelkem. És te mégsem bízol bennem? Budapest, 2018. október 3.
a kézfogás, mit nem kaptál meg a forró kedves ölelések a szárnyalás, mely nem repített a tiszta hangú álom ének a soha nem volt lassú táncok a szétszakított álomláncok a tanulás, mely nem épített a barátság, mely nem védett meg mind-mind nálam vannak összegyűjtve csak rád várnak Budapest, 2018. október 3.
kevesen olvasnak, kevesen értenek mindig csak indulnak, sohasem érkeznek tűz a nap mi mégis fázunk táncolhatnánk de csak állunk Budapest, 2018. szeptember 26.
kopott szomorú szürke olcsó motelszobákban ablakréseken és titokban karácsony szökik dohos gyűrött párnákra messze és távol illat és szag fény és sötét felhő és hab nagyváros és tanya egyben engedjetek haza mennem Budapest, 2018. szeptember 24.
Susogó ellenállás Megvakított látványosság Agyagbeton menedék Megtépázott hajnal Elegáns nihil Budapest, 2018. szeptember 24.
felhő felhő felé szalad sötétszürke égbolt alatt vasbeton pancsolás viharháló szakadás szándékaink szegénysége szenteste reménysége szentségtelen hajnalon kételyeim vallatom miként akácmézet csepegtetek csöndben illatos teába úgy várom békédet e kisiklottan eláztatott világba Budapest, 2018. szeptember 24.
te átjársz én bejárlak te meghívsz én belaklak ha elhagysz én maradok ha nevetsz én kacagok titkaid mind megőrzöm ürességed betöltöm ha zenélsz én táncolok ha beszélsz én hallgatok kincseid jól elrejtem könnyeid nem felejtem ha késel majd megvárlak ha zuhansz majd elkaplak csendedben nem dadogok nem kell félned itt vagyok Budapest, 2018. augusztus 15.
minden tánc ugyanaz a dallam volt minden vaskos fejezet mégis csak egyetlen mondat volt Budapest, 2018. július 8.
A ránk bízott csomagokat gondatlanul és gondtalanul elveszítjük Bénult ujjaink már nem lesnek nehéz, dohos függönyök mögé Az éjféli szellő még ma is kérdéseket reteszel tágra nyílt ablakomra Kicsit félek – még nem tudom, készen állunk-e Vajon ki fog táncolni falaim közt megbújó dallamainkra Budapest, 2018. július 8.
