Szerző: tornayandras

Van olyan szeretet, amiben minden fél megsérül. Van olyan épület, amely lerombolva felépül. Van olyan kijárat, mit nem nyithatsz ki egymagad. De van olyan béke is, mely értelmeket meghalad. Budapest, 2021. január 7.

Te hamarabb indultál el Én később csatlakoztam hozzád Te hamarabb érsz haza Én egyedül megyek tovább Még egy darabig Már csak néhány lépés van Előre vagy hátra (attól függ, hogy merről nézzük) Egyedül megyek majd tovább Árván és zokogva A hosszú téltől az örök tavaszig Budapest, 2021. január 5.

Üvöltő altatókban Robbantás és káosz Megtépázott világunkba A kis Jézuska milyen fát hoz? Milyen lesz a színe? Mekkora a csúcsa? Lesz-e vajon illata? Ég-e gyertya rajta? Előkerülnek lassan díszeink is: Kapzsiság gömb, hamis angyal Önzőség háború, butaság tankkal Kényszermosoly, fáradt remény Friss édesség, mégis kemény De van igazi ünnep. Tőlünk messze, nagyon távol. Ahol hangtalan … Continue reading "Igazi ünnep"

A teremtő Isten emberekre bízta önmagát. Mekkora bizalom, micsoda szeretet. Végtelen erő és tehetetlen kiszolgáltatottság. Mekkora kérdőjel, micsoda felelet. Budapest, 2020. december 8.

Egyre hosszabbak az ölelések búcsúzáskor Egyre több őzet veszek észre Az autóút melletti szántóföldön Álomzenék dúdolnak csodákat Még mindig csak zsugorodnak a nappali percek Szavaink mélyebbek lesznek Csendjeink alkonyba kapaszkodnak Angyalhangok bátorítanak Legyünk kitartóak a várakozásban is Porcukor hull skarlátfájdalmak emlékeire Induljak? Maradjak? Ártatlan álmokba takarlak Lassítsak? Szaladjak? Így döntöttem: felismerlek Koldusban és barátban Meztelen … Continue reading "Hosszú ölelések"

Szólnom kellene Gyógyító bölcset és tisztát De most csak a csendben vacogás hallható Háború van Ma nem találsz itt mást csak kriptát Ilyenkor csupán reménység és fény adható Budapest, 2020. december 2.

Hallom, amit láthatok Látom, amit hallhatok Egyre jobban hiszek Halk csodáidban Muszáj hinnem Különben meghalok Budapest, 2020. november 20.

Igen. Ott van. A csendben. A fájdalomban. A szenvedésben. A rettegésben. A hideg magányban. A kimondhatatlan szavakban. A bezárt ajtók mögött. A bezárt ajtók előtt. Igen. Ott van. Ott is ott van. Budapest, 2020. november 13.

kenyér, ágy, hajnalok hajó, vágy, városok tenger, híd, csillagok emlék, dal és illatok képek, szó, mondatok festék, fal, ablakok szobrok, tánc, alkonyok székek, ház és asztalok hárfa, lant, vízcseppek gyertya, láng, hópelyhek barát, méz, reggelek játék, arc és gyermekek föld, út, búcsúzás, hála már eltompult a lárma ne keress a rideg csendben Hazaértem. Minden rendben. … Continue reading "Béke"

Együtt lépünk. Egy nyomban illeszkednek döntéseink. Én kilépek. Félre lépek. Két nyomban kuszálódnak döntéseink. Én visszalépek. Hozzád érek. Egy nyomban illeszkednek emlékeink. Együtt lépünk. Budapest, 2020. október 27. (G.W.D.)