Hiába beszéltek, már nem értjük Hiába siettek, már nem tartjuk a lépést veletek Hiába süt a nap, mi reszketünk Hiába vigasztaltok, nem vagyunk szomorúak Már befelé és felfelé nézünk Mindegy, hogy merről nyílik az ajtó Egyetlen dolog fontos nekünk csak: Szeressetek minket. Budapest, 2021. szeptember 5.
egyetlen cipőm sem jó a lábamra az egyik összeszorítja az ujjaim a másik kényelmetlen a bokámnál a harmadiknak csúszik a talpa az esőben a következő feltöri a sarkam van amelyik jó lenne, de szűk van amelyik szép, de megnyomorít van amelyik nem szellőzik jól van, amit csak betéttel tudnék hordani van hivalkodó és van, ami …
Continue reading "Egyetlen cipőm sem"
A szamaritánusok aranyat halmoznak fel Hazudnak a hírvivők, remegnek a fák Éppen búcsúzni készül, vagy már el is ment Az egyetlen, ki mindig szépnek lát Már nincsenek betűk, elfogytak a szavak Besurran az őszi köd a küszöböm alatt A mindig és soha már csupán véletlen Mesék és dalok tartanak még életben Hétmérföldes hazatérő tündérszárnyú lábnyom …
Continue reading "Helyzetkép"
jól szervezett hanyatlás gazdagon díszített enyészet fuvola és hárfakísérettel ám mégis szerethető mert az állványok mögött remények és álmok vajúdnak apró dolgok csodáiban szétmálló nosztalgiára rezegnek a húrok aranyrozsdás pompa ez vajon meddig még? Párizs, 2021. augusztus 13.
enyészet helyett – tavaszt – MÉG rombolás helyett – szépséget – MÉG távolság helyett – érintést – MÉG pusztulás helyett – életet – MÉG hanyatlás helyett – gyógyulást – MÉG vigasztalást, áldást csodákat és lámpást ízeket, illatokat emléket és múltat harmóniát, békességet csendet és szelídséget játékot és teljességet táncokat és fényességet simogatást, ölelést angyalhangot, érkezést …
Continue reading "MÉG"
minden száz évben átélem ugyanazt hajnalreménység gyógyulástavasz virtuóz szabadság ártatlan játék virágzó mérföldkövek szebb holnap álmai Párizs, 2021. július 31.
felhők felett távolodni az érthetetlen szenvedéstől harmóniavédelem csendjében hálás vagyok hárfareménység íze van számban annyira hiányzott már valami földöntúli, angyalléptékű szimfónia ahol eltűnnek a hangszerek határai s egyetlen dallamfolyam mossa át nevetéssel az agóniát gyógyulok, zsugorodik a fájdalom tánc és kacagás hívogat régi új ösvényekre tiszta öröm habos csoda emberfeletti szépség és erő szárnyalok repülök …
Continue reading "Felhők felett"
Félek nézni, mert nem tudom mit látok Félek lépni, mert nem tudom hol járok Segíts nézni, hogy tudjam, hogy mit látok Segíts lépni, hogy tudjam, hogy hol járok Mert az autók sem olyan színesek már és én egyfolytában mindenhol csak fázom Budapest, 2021. július 11.
Számolni még tudok az még megy egy, kettő, három, négy, öt hat, hét, nyolc, kilenc, tíz, tizenegy, tizenkettő, tizenhárom, tizennégy, tizenöt, tizenhat, tizennyolc, húsz, huszonegy, huszonnégy, huszönt, hanrincs, hanrincseny, harminchét, harmincnyolc, harminckilenc, negyvenegy, neggyenhét, hatvanegy, hettenkép, nyolccannégy Látod… számolni még jól tudok kicsim. Nagyon fázom. Takarj be. Énekelj nekem. Jó éjszakát, aludj jól. Miskolc, 2021. …
Continue reading "Számolni még tudok"
kis kacsa vagyok fürdök a fekete tóban minden mozdulatnál egyre sötétebb lesz a víz én mégis megtisztulok a nap szépen csendben aludni tér megjelenik lassan az aranyhíd és készülök arra, hogy megtanuljak végre szabadon lebegni Budapest, 2021. június 28.
