Örömmel, reszketve és óvatosan
próbálom összegyűjteni mindazt,
amit át kellene menekíteni valahogy
egy szebb és szelídebb világba:
mesés csodákat bejáró rég elszakadt szandálomat
melleiden meghallgatott megnyugtató szívhangokat
megkomponált menekülést, elszakított horgonyokat
hideg télben puha tollal kibélelt fehér paplanokat
táncokat, hangokat, gyógyító dallamokat
átáztatott közösen megélt kalandokat
veszteségben megkondított nehéz harangokat
reményföldből némán nyíló csodavirágokat
tengervíztől kifaragott apró kavicsokat
csillagokra néző tágra nyitott ablakokat
bántás nélkül kimondott tiszta mondatokat
kérdés nélkül megkapott igaz válaszokat
pálmakastélyt, halk és hálát adó fohászokat
áldozattal jól megrakott megszentelt oltárokat
szárnyaló szabadságban elszakított fémláncokat
új mesékben megálmodott simogató holnapokat
összetörve elsuttogott szomorú zsoltárokat
papír havon talált idegen lábnyomokat
szerelmesen átvirrasztott ködös hajnalokat
mennyországban készülődő örök otthonomat