Szerző: tornayandras

Egy békés őszi délután megkérdeztem egy 84 éves embert: – Te hány éves vagy? – Kettő. Válaszolta halkan. Igazat mondott. Majd óvatosan hozzátette: Lassan készülök már hazafelé. Budapest, 2021. szeptember 27.

gyermek – felnőtt – öreg bennem test – lélek – szellem általam reggel – dél – este nekem múlt – jelen – jövő miattam fekete – fehér – szürke előttem balra – középre – jobbra velem hit – remény – szeretet értünk Atya – Fiú – Vigasztaló értem Budapest, 2021. szeptember 21.

Voltál már kiszolgáltatott, szennyes, rút és tompa Rossz ösvényre léptél, fetrengtél mocsokba Bolyongtál a sárban, közben lelked hullott porba Mégis mindig szép vagy, nekem sosem voltál ronda Közeleg az ősz, búcsúzik a kerti fűzfa lombja Szent mimóza mosolyod gyengéd szellő hozta Minden hibád, hiányod már felejtésem foglya Szeretlek és várlak, lépj be otthonodba Budapest, 2021. … Continue reading "Szépnek látlak"

Szavakat gurítok óvatosan eléd Te némán suttogod: elég. Már elég. A tűző Nap elé csoszogva állok Perzseljenek szét az emésztő lángok Pihenj meg árnyékkarjaimban Merülj el kék gondolataimban Meneküljünk el! Együtt. Még ma! Kézen fogva érjünk majd célba Elengedjünk fontosnak hitt bárgyú harcaink Tiszta forrást csókolnak remegő ajkaink Nem kell magyarázkodni. Eltűnünk csendben. Én suttogok … Continue reading "Meneküljünk el! Együtt. Még ma!"

Számomra már véget ért a verseny. Vesztettem és pont ezért nyertem. Budapest, 2021. szeptember 10.

Hiába beszéltek, már nem értjük Hiába siettek, már nem tartjuk a lépést veletek Hiába süt a nap, mi reszketünk Hiába vigasztaltok, nem vagyunk szomorúak Már befelé és felfelé nézünk Mindegy, hogy merről nyílik az ajtó Egyetlen dolog fontos nekünk csak: Szeressetek minket. Budapest, 2021. szeptember 5.

egyetlen cipőm sem jó a lábamra az egyik összeszorítja az ujjaim a másik kényelmetlen a bokámnál a harmadiknak csúszik a talpa az esőben a következő feltöri a sarkam van amelyik jó lenne, de szűk van amelyik szép, de megnyomorít van amelyik nem szellőzik jól van, amit csak betéttel tudnék hordani van hivalkodó és van, ami … Continue reading "Egyetlen cipőm sem"

A szamaritánusok aranyat halmoznak fel Hazudnak a hírvivők, remegnek a fák Éppen búcsúzni készül, vagy már el is ment Az egyetlen, ki mindig szépnek lát Már nincsenek betűk, elfogytak a szavak Besurran az őszi köd a küszöböm alatt A mindig és soha már csupán véletlen Mesék és dalok tartanak még életben Hétmérföldes hazatérő tündérszárnyú lábnyom … Continue reading "Helyzetkép"

jól szervezett hanyatlás gazdagon díszített enyészet fuvola és hárfakísérettel ám mégis szerethető mert az állványok mögött remények és álmok vajúdnak apró dolgok csodáiban szétmálló nosztalgiára rezegnek a húrok aranyrozsdás pompa ez vajon meddig még? Párizs, 2021. augusztus 13.

enyészet helyett – tavaszt – MÉG rombolás helyett – szépséget – MÉG távolság helyett – érintést – MÉG pusztulás helyett – életet – MÉG hanyatlás helyett – gyógyulást – MÉG vigasztalást, áldást csodákat és lámpást ízeket, illatokat emléket és múltat harmóniát, békességet csendet és szelídséget játékot és teljességet táncokat és fényességet simogatást, ölelést angyalhangot, érkezést … Continue reading "MÉG"