Kávét iszom Egy tegnapi emlékkel Hang nélkül szürcsölöm Hozzá a holnap reménységét Képzelt habja nyomot hagy A bizonytalanság asztalán Művirág dekorációk között Lassú az adatátvitel Mikor érek már haza? Budapest, 2021. október 14.
eltűnnek az árnyékok minden megszépül vonzó lesz a taszító minden perc értékessé nemesedik nincs már harag nincs már megbánás egyetlen köszöntés az érkezés és az indulás ilyen lehet a halál lehet ilyen az élet is Budapest, 2021. október 10.
Örömmel, reszketve és óvatosan próbálom összegyűjteni mindazt, amit át kellene menekíteni valahogy egy szebb és szelídebb világba: mesés csodákat bejáró rég elszakadt szandálomat melleiden meghallgatott megnyugtató szívhangokat megkomponált menekülést, elszakított horgonyokat hideg télben puha tollal kibélelt fehér paplanokat táncokat, hangokat, gyógyító dallamokat átáztatott közösen megélt kalandokat veszteségben megkondított nehéz harangokat reményföldből némán nyíló csodavirágokat tengervíztől …
Continue reading "Át kellene menekíteni valahogy"
Mézet majszolgatok Nem veszem fel a szemüvegem Nem akarok tisztán látni Budapest, 2021. szeptember 30.
Kopogtat. Kopog. Dörömböl. Támad az őszi eső. Távolságod ragadozói üvöltenek álmaimba. Üvegbúra alatt sírnak csengők és csellók. 12 fok. Celsius. Most esik. 1 új értesítés. Duettet párbajozik kedves dallamod reménysége a mai hajnal tátogó és átáztatott ürességével. 5:59. Felhívnálak. Hangszórók 88 %. 1 óra 35 perc múlva lesz teljesen feltöltve a reggel. Ruhátlan főpróba ez. …
Continue reading "5:59 – 1 új értesítés"
Egy békés őszi délután megkérdeztem egy 84 éves embert: – Te hány éves vagy? – Kettő. Válaszolta halkan. Igazat mondott. Majd óvatosan hozzátette: Lassan készülök már hazafelé. Budapest, 2021. szeptember 27.
gyermek – felnőtt – öreg bennem test – lélek – szellem általam reggel – dél – este nekem múlt – jelen – jövő miattam fekete – fehér – szürke előttem balra – középre – jobbra velem hit – remény – szeretet értünk Atya – Fiú – Vigasztaló értem Budapest, 2021. szeptember 21.
Voltál már kiszolgáltatott, szennyes, rút és tompa Rossz ösvényre léptél, fetrengtél mocsokba Bolyongtál a sárban, közben lelked hullott porba Mégis mindig szép vagy, nekem sosem voltál ronda Közeleg az ősz, búcsúzik a kerti fűzfa lombja Szent mimóza mosolyod gyengéd szellő hozta Minden hibád, hiányod már felejtésem foglya Szeretlek és várlak, lépj be otthonodba Budapest, 2021. …
Continue reading "Szépnek látlak"
Szavakat gurítok óvatosan eléd Te némán suttogod: elég. Már elég. A tűző Nap elé csoszogva állok Perzseljenek szét az emésztő lángok Pihenj meg árnyékkarjaimban Merülj el kék gondolataimban Meneküljünk el! Együtt. Még ma! Kézen fogva érjünk majd célba Elengedjünk fontosnak hitt bárgyú harcaink Tiszta forrást csókolnak remegő ajkaink Nem kell magyarázkodni. Eltűnünk csendben. Én suttogok …
Continue reading "Meneküljünk el! Együtt. Még ma!"
Számomra már véget ért a verseny. Vesztettem és pont ezért nyertem. Budapest, 2021. szeptember 10.
