Jelen

Zokog az Isten, amikor intézménybe zárják.
Eközben úgy töri át a falakat némaságával,
hogy észre sem veszik a “hatalma sok”.

Budapest, 2022. szeptember 15.

Létrehívnál?
Lehívnál?
Áthívnál?
Behívnál?
Felhívnál?

Meghívnál?
Előhívnál?
Elhívnál?
Hazahívnál?

Budapest, 2022. szeptember 4.

ártatlan elérhetetlen holdmelódiák
elegáns csillárok és csatakarcolt gázlámpák
a távolság sajnos nem üveggolyó
hanem hömpölygő bűzös szakadék

miközben hőseink, álmaink és ideáink
ködbe veszve eltűnnek vagy elfogynak
szavaink elértéktelenednek
éltelenül és élettelenül megkopnak

nem tudok mit kezdeni veled
nem tudok végezni sem veled
kiszáradtak szép találkozásaink
elapadtak gyöngyöző forrásaink

de pernyeparázs hangokból
titkon himnuszok születhetnek

mégis ott lapul e szörnyű káoszban
a kristálytengercsoda
kéz a kézben, bűntelenül
eljutunk majd oda

Budapest, 2022. augusztus 25.

Bentről keményedünk kifelé
Lassan gyógyulnak sebeink
Kell lennie célnak, de mégsem tudjuk a
hogyant, a meddiget és a miérteket

Egyre inkább azok a dolgok határoznak meg
amiket nem teszünk meg
Fontosabb lesz az olvasatlan könyv
A meg nem írt szimfónia
A le nem festett borzalom

Langyos lett minden, dohos lett a díszletek szaga
A szürke foltok mögött elenyészett az ünnepi ruha
Hisz sem a forrót sem a hideget nem bírjuk már
minden mérlegünk rozsdaszínben pont középen áll

Forrósodik a levegő, égnek az erdők
Szentek porosodnak magányosan
Elapadnak a források
Üresen maradnak a padok és padsorok

Hamarosan készülnek a kövek a helyünkre

Budapest, 2022. augusztus 4.

Ha a központban vagy,
az elején gyakorlatilag bármerre elindulhatsz.
De egy idő után már csak arra haladj tovább, amelyik út felém vezet.
Át kell majd menned néhány híd alatt is. Aluljárók is lesznek.
Vigyázz, mert némelyik nagyon koszos és veszélyes is.
Amikor eléred a teret, onnan már csak egy irányba tudsz közlekedni.
Szállj fel arra a járműre, ami nem tud letérni a nyomvonaláról.
Egy sziget felé fog robogni, át kell menni a folyón is.
Van néhány megálló, de azok nem a tieid,
ne vedd őket figyelembe.
Fogsz látni építkezéseket és a vége felé szomorú nyomortelepeket.
Az egyik oldalon lesznek különböző áruházak, boltok.
Van piac is, de hiába nagy a kínálat, hidd el,
hogy minden túl van árazva. Ne arra indulj.
Ha a másik oldalra nézel, fogsz látni egy templomot.
Na, ott kellene leszállnod.

Onnantól már könnyen hazatalálsz.
Sőt, eléd is futok, amikor meglátlak.

Budapest, 2022. július 27.

Az üres kartondobozokat komótosan összetépjük
Mert lassan már majdnem tényleg megértjük
Hogy mindent egyedül Te tartottál össze
Felhalmoztad túlélésünk nehezebb időkre
Kibogoztad a színes kusza összeérő szálakat
Játszóteret adtál, zenét és védelmező várakat

De búcsú nélkül kiléptél
Még csak el sem köszöntél
Mi árván és kifosztva
Egy új harctéren maradtunk
Tisztulsz már, máshol jársz
Így mi csak titokban sírhatunk

Budapest, 2022. július 26.

Véletlenül talált üres hógömböm
milyen tájat álmodjak beléd?
Milyen valótlanságot takarjon be
zárt rendszeredben a soha el nem olvadó
szobahőmérsékletű műanyag hóesés?

Budapest, 2022. július 26.

–          Ezt hogyan csináltad?
–          Nem tudom. Nagyon akartam.

Budapest, 2022. július 18.

Nincs már gyerekszobám, nincs járóka, nincsen párna
Nincs ölelés és homlokcsók, ami egyedül csak nekem járna
Egy otthonnak hitt álom sebhelyeit most elhagyom
Csak képnyomok és karcolások maradnak a falakon

Budapest, 2022. július 18.

Van hozzá kinyújtott tenyér és sebezhető szív
Kanyargó ösvény és völgyeket ívelő híd
Van hozzá szándék és hang, mely most is hív
Hiány és szenvedés, mely lángparazsat szít

Mégsem tudom befogadni egyszerű szereteted
Nem értem, nem érintem, nem érdemlem
Ezer butaságra cserélném tudatlanul gyengén
Ahelyett, hogy elsüllyednék és utaznék a csendjén

Üres templom arany betűivel sem tudom leírni
Csak odaülnék lábaidhoz, s hallgatnék megsemmisülve

Budapest, 2022. július 18.