Magaddal vitted a nyarat, az éjszakát és a decembert
Csended kopácsol a ködben
Néma ösvények simogatnak
Végtelen prérik és misztikus erdők várják
Lépteid süppedését
Köszönjük bársonycsodáid
Jó utat!
Tornay András verseinek oldala
Rendszeresen új tartalommal!
Magaddal vitted a nyarat, az éjszakát és a decembert
Csended kopácsol a ködben
Néma ösvények simogatnak
Végtelen prérik és misztikus erdők várják
Lépteid süppedését
Köszönjük bársonycsodáid
Jó utat!
Nem vagyok fontos
– Valóban nem
Nem tudok semmit
– Igazad van
Kicsinek érzem magam
– Kicsi vagy
Szürke az életem
– Nálad vannak a festékek
Nem értek semmit
– Nem is kell értened
Csúnya vagyok
– Én gyönyörűnek látlak
Gyenge vagyok
– Gyenge vagy
Átlagos vagyok
– Csodálatos és egyedi vagy
Szegény vagyok
– Nem tudod, hogy mit beszélsz
Felesleges vagyok
– Nekem nem
Képtelen vagyok szeretni
– Képes vagy
Magányos vagyok
– Veled vagyok minden nap
… ja és minden hiábavalóság
– Majdnem minden
vádló terem
beteg felvétel
idősek ott hona
néma anYatómia
folyamatosan fázom
fogva tart a rácsom
képtelenség a falam
siRvár és kilátástalan
vakság, vadság
védkeringés, vétkeringés
tőrület csend takar ó
téraláfutás marad ó
NEM szoba tiszta
sebes ülés
látogathatatlan
menekül és
gyógyíthatatlanul
tÁRVA lettem
#1
MÁS FÉL ÉV
MÁS FAIL ÉV
#2
beTAG WElág
nincs idő – nincs megbánás
nincs előre – nincs hátrálás
nincs háború – nincs pusztulás
nincs születés – nincs meghalás
nincs tavasz – nincs elmúlás
nincs indulás – nincs megállás
nincs érkezés – nincs búcsúzás
nincs rügyezés – nincs hervadás
nincs veszteség – nincs gyászolás
nincs kézfogás – nincs elhagyás
nincs félelem – nincs hanyatlás
jelen van
jelen vagy
jelen vagyok
jelen vagyunk
iránytévesztés
aránytévesztés
posztolunk
pusztulunk
némaságod hömpölyög
nagybetűkből kicsik lesznek
csendben vagy
csendben vagy
februári mandulavirág reszketése
kék bársonyszárnyalás simogatása
csendben vagy
csendben vagy
mézharmónia dúdol altatót
mégsem zárulnak a nehéz pillák
csendben vagy
csendben vagy
távol, közel
mindig, soha
vagy
csendben
szótlan versekben
álomszeretetben
csendben vagy
csendben vagy
Nem használni a hatalmad – ez a legnagyobb hatalom.
Nem az az igazi védelem, amikor megtörténik, amit kérsz,
hanem amikor nem is tudod, mi minden nem történt meg,
ami akár meg is történhetett volna.
Igazsággal táplálkozni a legfenségesebb lakoma.
Sziklák közé esett mag vagyok – tudom, hogy érted
Megvetett és elutasított leprás vagyok – tudom, hogy érted
Hazug és képmutató szolga vagyok – tudom, hogy érted
Mozgásra képtelen nyomorék vagyok – tudom, hogy érted
Önelégült és beszűkült elit vagyok – tudom, hogy érted
Parancsot teljesítő vad katona vagyok – tudom, hogy érted
Tudatlan halászember vagyok – tudom, hogy érted
Gyűlölt és korrupt vámszedő vagyok – tudom, hogy érted
Erkölcstelen és romlott vagyok – tudom, hogy érted
Éhező kalásztépegető vagyok – tudom, hogy érted
Viharos tengeren hánykolódó vagyok – tudom, hogy érted
Irigy, fukar és tisztátalan vagyok – tudom, hogy érted
Világtalan imbolygó vagyok – tudom, hogy érted
Csókokkal áruló jóbarát vagyok – tudom, hogy érted
Kételyben gyötrődő virrasztó vagyok – tudom, hogy érted
Tagadó, bizonytalan tanítvány vagyok – tudom, hogy érted
Ösztönös és indulatos vagyok – tudom, hogy érted
Tékozló, felelőtlen disznópásztor vagyok – tudom, hogy érted
Egyszerű és együgyű kereskedő vagyok – tudom, hogy érted
Zúgolódó, gyilkos bérmunkás vagyok – tudom, hogy érted
Összetört zokogó gyászoló vagyok – tudom, hogy érted
Nincstelen, hajléktalan koldus vagyok – tudom, hogy érted
Eltévedt és oktalan bárány vagyok – tudom, hogy érted
Tiszta szívű gyermek vagyok – tudom, hogy érted
Egyetlen tollpihe pilléren remeg láthatatlan hitem:
Velem vagy a világ végezetéig és tudom, hogy értesz
Toljuk arrébb és tegyük máshova az ágyat
Fessük ékszerdoboz falainkat bársonyvörösre
Játsszunk óvatosan új, még szelídebb dalocskákat
Álmodóknak osszuk szét nyereményeinket
Semmit és senkit nem birtokolhatunk úgysem