Jelen

Panasz keserűsége: Éppen csak örülök, hogy élek.

Hála köszönete: Éppen csak örülök, hogy élek.

Miskolc, 2020. október 24.

Francis, Edvard, Arthur, Vincent
A Mennyben ördögök ők,
De a Pokolban mind szent.

Mindenki őrült itt mellettem
Elmúltam és még csak meg sem születtem
Kiált a csend, most üvölt a néma
Kint van a bent és táncol a béna

Egyetlen szerem a közép
Lefelé nem vezet lépcső
Mű fajhoz tartozom csak
Kezdő állomásom a végső

Csak kérdés van
Válasz semmi
Mű vész vagyok
Nekem ennyi.

Budapest, 2020. október 19.

Bátorság kell a harmadik úthoz.
Az első kettő már ki van taposva.

Nehéz jó szívvel adakozni annak a koldusnak,
aki válogat, reklamál, majd szemétbe dobja ajándékaid.

Budapest, 2020. október 11.

testemben ne keresd vágyaim
keresd a tűzben
szememben ne keresd álmaim
keresd az éjben

lelkemben ne keresd titkaim
keresd a földben
arcomon ne keresd könnyeim
keresd a vízben

papíron ne keresd szavaim
keresd a szélben
ajkamon ne keresd dalaim
keresd az égben

Budapest, 2020. október 3.

bandukol a nagybőgő
sikoltva zokog a klarinét
és csak szól halkan a jazz

eláztat minden szirmot az eső
gyertyafény pislákol a kisszobában
és csak szól halkan a jazz

emlékek támadnak és kötöznek be
füst és paradicsom illata verseng
a remegő tompított trombita szerenádjával

bizonyos mondatok mindig befejezetlenek maradnak
és közben csak szól halkan a jazz

Budapest, 2020. szeptember 28.

Adj nekünk békét
Add nekünk békéd
Adj nekünk kévét
Hadd legyünk mércék
Majd te küldj T.B.-t
Hadd vegyünk tévét
Hagyj nekünk békét

Budapest, 2020. szeptember 19.

egyben – mert egy(ben) vagyok
kisbetűvel – mert csak kicsinységem sajátom
ékezetek nélkül – mert nincs szükségem díszekre
pont – mert így (lesz) kerek a történet
hu – mert magyarul alszom el és magyarul hallgatom
a Teremtő suttogásait

egyben, kisbetűvel, ékezetek nélkül
lezárva, magyarul
(jelentsen ez áldást vagy átkot egyaránt)

tornayandras.hu 

Budapest, 2020. szeptember 3.

Eljön egyszer az a rút pillanat
ami egyetlen egy perc alatt
szelíd szentből csinál gusztustalan koszos sarat

Létezik az erdei tisztás is
ahol virágok közt észrevétlen álruhában
gonosz tőről gyilkos gyom is fakad

Csörgedezik csodaforrás
hol elcsüggedve megfáradtan szomjad oltanád
ám az áldás mégis máshol s másnál marad

De mindig jön egy őszi vihar
mi hangos égi csatamezőn
villámmal és jégesővel
elmossa a bolond nyarat

Megszólít egy mennyei hang
melytől kudarc és némaság
hiány és hamisság
mérföldekre menekülve szalad

Tűszúrások rabságából
csúf félelmek fogságából
most születő árva ének
harsány dalra fakad

Saját meg nem értettségünk
elhanyagolt gyermekségünk
felnéz végre a keresztre
és általa lesz végleg szabad

Budapest, 2020. augusztus 31.

(Aki nem hiszi, járjon utána!)

Hárfafutam, kakaó. Indulhat a mese.
Lámpaoltás, takaró. Halkan kezdek bele.
Hol volt, hol nem volt.
Hol voltál? Hol nem voltál?
Hol voltam, hol nem voltam.
Hol voltunk? Hol nem voltunk?
… és boldogan éltünk, amíg meg nem haltunk.
Amikor pedig végre meghaltunk, akkor éltünk igazán.

Budapest, 2020. augusztus 27.

Porból vettél mégis szeretsz
Porrá leszek mégis vezetsz

Tegnap: Mindenként mértem a semmit.
Semmiként kértem a mindent.

Ma: Mindenként érzem és értem a semmit.
Semmiként értem és érzem a mindent.

A múltam szépen elismer
A jelen lassan felismer
A jövőm talán megismer

Budapest, 2020. augusztus 12.