Jelen

tornayandras

Mese

(Aki nem hiszi, járjon utána!)

Hárfafutam, kakaó. Indulhat a mese.
Lámpaoltás, takaró. Halkan kezdek bele.
Hol volt, hol nem volt.
Hol voltál? Hol nem voltál?
Hol voltam, hol nem voltam.
Hol voltunk? Hol nem voltunk?
… és boldogan éltünk, amíg meg nem haltunk.
Amikor pedig végre meghaltunk, akkor éltünk igazán.

Budapest, 2020. augusztus 27.
tornayandras

Két sorban, három sorban

Porból vettél mégis szeretsz
Porrá leszek mégis vezetsz

 

Tegnap: Mindenként mértem a semmit.
Semmiként kértem a mindent.

Ma: Mindenként érzem és értem a semmit.
Semmiként értem és érzem a mindent.

 

A múltam szépen elismer
A jelen lassan felismer
A jövőm talán megismer

Budapest, 2020. augusztus 12.
tornayandras

Jó tanár vagy

Előbb adni tanítasz, csak utána kapok
Előrébb vagy te, én csak utánad vagyok
Nem viszek el semmit, mindent itt hagyok
Forró hóesésben csendben elballagok

Budapest, 2020. július 23.
tornayandras

Kevés sok(k)

túl sok a betű de kevés a szó
túl nagy a gonosz és kicsi a jó
túl sok a lárma már magas a fal
túl halk a zene itt kevés a dal

túl sok a beton és kevés a zöld
túl nagy a szemét most beteg a föld
túl sok a törvény és nehéz a lánc
túl mély a kátyú így fáradt a tánc

túl sok a tegnap és kevés a ma
túl nagy a gyökér de kicsi a fa
túl sok a kérdés itt majdnem a tény
túl sok a sötét ránk fér a fény

Budapest, 2020. július 14.
tornayandras

Csapás ösvény

Erdők sejtelmes árnyai mentén megyek
egyre beljebb az sáros csapás úton
Harmatos levelek, majd egyre vastagabb ágak
csapódnak arcomba
Észrevétlenül kezdenek fájni
karcolások, sebek, kérdések

Most súgd fülembe kérlek, hogy „Ne félj, nem tévedtél el.
Igen, ez az az ösvény, vércseppjeim mint népmesei nyomok vezetnek.
Jó irányba haladsz.
Az utolsó sziklán túl ott lesz a hajnal.”

Budapest, 2020. június 21.