Bátorság kell a harmadik úthoz.
Az első kettő már ki van taposva.
Nehéz jó szívvel adakozni annak a koldusnak,
aki válogat, reklamál, majd szemétbe dobja ajándékaid.
Tornay András verseinek oldala
Rendszeresen új tartalommal!
Bátorság kell a harmadik úthoz.
Az első kettő már ki van taposva.
Nehéz jó szívvel adakozni annak a koldusnak,
aki válogat, reklamál, majd szemétbe dobja ajándékaid.
testemben ne keresd vágyaim
keresd a tűzben
szememben ne keresd álmaim
keresd az éjben
lelkemben ne keresd titkaim
keresd a földben
arcomon ne keresd könnyeim
keresd a vízben
papíron ne keresd szavaim
keresd a szélben
ajkamon ne keresd dalaim
keresd az égben
bandukol a nagybőgő
sikoltva zokog a klarinét
és csak szól halkan a jazz
eláztat minden szirmot az eső
gyertyafény pislákol a kisszobában
és csak szól halkan a jazz
emlékek támadnak és kötöznek be
füst és paradicsom illata verseng
a remegő tompított trombita szerenádjával
bizonyos mondatok mindig befejezetlenek maradnak
és közben csak szól halkan a jazz
Adj nekünk békét
Add nekünk békéd
Adj nekünk kévét
Hadd legyünk mércék
Majd te küldj T.B.-t
Hadd vegyünk tévét
Hagyj nekünk békét
egyben – mert egy(ben) vagyok
kisbetűvel – mert csak kicsinységem sajátom
ékezetek nélkül – mert nincs szükségem díszekre
pont – mert így (lesz) kerek a történet
hu – mert magyarul alszom el és magyarul hallgatom
a Teremtő suttogásait
egyben, kisbetűvel, ékezetek nélkül
lezárva, magyarul
(jelentsen ez áldást vagy átkot egyaránt)
tornayandras.hu
Eljön egyszer az a rút pillanat
ami egyetlen egy perc alatt
szelíd szentből csinál gusztustalan koszos sarat
Létezik az erdei tisztás is
ahol virágok közt észrevétlen álruhában
gonosz tőről gyilkos gyom is fakad
Csörgedezik csodaforrás
hol elcsüggedve megfáradtan szomjad oltanád
ám az áldás mégis máshol s másnál marad
De mindig jön egy őszi vihar
mi hangos égi csatamezőn
villámmal és jégesővel
elmossa a bolond nyarat
Megszólít egy mennyei hang
melytől kudarc és némaság
hiány és hamisság
mérföldekre menekülve szalad
Tűszúrások rabságából
csúf félelmek fogságából
most születő árva ének
harsány dalra fakad
Saját meg nem értettségünk
elhanyagolt gyermekségünk
felnéz végre a keresztre
és általa lesz végleg szabad
(Aki nem hiszi, járjon utána!)
Hárfafutam, kakaó. Indulhat a mese.
Lámpaoltás, takaró. Halkan kezdek bele.
Hol volt, hol nem volt.
Hol voltál? Hol nem voltál?
Hol voltam, hol nem voltam.
Hol voltunk? Hol nem voltunk?
… és boldogan éltünk, amíg meg nem haltunk.
Amikor pedig végre meghaltunk, akkor éltünk igazán.
Porból vettél mégis szeretsz
Porrá leszek mégis vezetsz
Tegnap: Mindenként mértem a semmit.
Semmiként kértem a mindent.
Ma: Mindenként érzem és értem a semmit.
Semmiként értem és érzem a mindent.
A múltam szépen elismer
A jelen lassan felismer
A jövőm talán megismer
Előbb adni tanítasz, csak utána kapok
Előrébb vagy te, én csak utánad vagyok
Nem viszek el semmit, mindent itt hagyok
Forró hóesésben csendben elballagok
tört
én
elem