Kategória: Versek

Amikor sárba lépünk lábnyomainkban pocsolyákat teremtünk Budapest, 2022. február 28.  

induljunk el egyszerre egyidőben, egyhelyről, egyfelől egyfelé és nem baj, ha majd hegyek állnak közénk nem gond, ha zátonyok és folyók szorítanak jelen leszek mindig álomban, valóságban emlékben és reménységben hidat építünk a legmélyebb szakadék felett együtt te és én csendviharban, zajok agóniájában lepkeszárnyak zsongásában óriás léptekkel harmatcseppekben csoszogva a legnagyobb szeretet ölelésében kezdjük nevükön … Continue reading "Édenkert"

Ez a kérdés. Válasszatok. El kell indulni. Mindkét irányból egymás felé. Lánc híd vagy Szabadság híd? Budapest, 2022. február 27.

Ott van benne a tenger A töltény nélküli fegyver A választalan kérdés Az érdemtelen féltés Benne van a harcod A könnytől torzult arcod A bölcsőtől a sírig A miért és a meddig Budapest, 2022. február 21.

steril élet ütközések, érintések, sebek hiányától harsány szürkeségben kijózanító unalomban vérző kiszámíthatóságban zárkakalandok börtönében felfedezések, önfeledt táncok őrület és szerelem alkotás és rombolás harapások, simogatások nélküli hangtalan, zenétlen, szobortalan szótlan, verstelen, képtelen elvesztegetett, meg sem talált el sem indult, célba sem ért kimért, kiszámított, meg nem történt értéktelen, meghunyászkodott és gyáva steril élet Budapest, 2022. … Continue reading "Steril élet"

Csendbenhagyásos balesetet okoztam Budapest, 2022. február 17.

minden reggel megerőszakolom önmagam betűk, szavak, néha mondatok vajúdnak bennem azért kell írnom, mert ilyenkor tudhatom csak, hogy még nem hagynak közömbösen a végletek hányásba lépek csupán alakzatok torz tükörképei emlékeztetnek tökéletes szépségedre tömjént égetek hátha megérzem gyermekkori lélektemplomom emlékeit menjünk haza kérlek ez itt nem a mi otthonunk Budapest, 2022. február 16.

Amikor kiálthatnék, de nem mondok ki szavakat Amikor megtehetném, de nem építek falakat Amikor menekülnék, de nem kergetek álmokat Amikor nem akarom, de titokban mégis bántalak Amikor ezüst dallal színaranyba mártalak Amikor üres kézzel csendjeimmel áldalak Amikor hibát hibára halmozok Amikor értéktelen, mit eléd hozok Akkor is, ha belehalok Akkor is a tiéd vagyok Budapest, … Continue reading "Akkor is, amikor"

Semmit nem tudunk róla. Nem látjuk, nem halljuk, nem érezzük. Csupán morzsákban látunk hegygerincet. Táblákban irányt. Sanzonokban álmokat. Talán befogadni sikerül néha. Elkapni a foszlányait a szellőben. De viharban már a neve is homályos. Adni pedig kicsit sem megy. Semmit nem tudunk róla. Semmit nem tudunk rólad. Budapest, 2022. február 2.

Te mentél el és közben én lettem a hajléktalan Nem énekelsz többé de én lettem dallamtalan Nem vittél el semmit mégis én vagyok kirabolva Újra kell most értelmezni szavaim a bizalomra Te csuktad le szemeid és én lettem világtalan Az utat már ismerem mégis minden iránytalan Ahol azonos az egész és a fél Ahol virágot … Continue reading "Elágazás"