Szerző: tornayandras

messze van a tenger mégis morajló hullámok hangja ébreszt lassan vonszolja magát az aranysárga pamacs a házak falaira fest lomha üzenetet néma büszke fa és cserfes madarak süllyednek mihaszna csevegésbe dobban a mélység ásít a szépség a tegnap elporladva szétmállott minden újjászülethet a ma csodáiban ideje szomjunkat oltani és oldani a kiapadhatatlan örök forrásból Budapest, … Continue reading "Nyári hajnal"

bársonyfelhő frissen szüretelt puha szamóca glissando, amelyik félúton megpihen egy kicsit angolgyep és gyertyalángot simogató lebbenés illatos fuvallat takar be óvatosan pihenj meg, szunyókálj csillagok öltöznek cinkos pislákolásukból ünnepi mosolyba szelíden nyújtott hangajándékaid óvatosan bontjuk ki köd, homály, hajnal fénycsóva, lámpavas tánclépések, koccintás Bach, Chaplin, Brel és Jobim szivacsbölcső selyemlepedő és bársonyfelhő sajnálom, hogy máris … Continue reading "S.K. – Bársonyfelhő"

Ha számonkérsz egy szót, amely világot teremt Ha nem látod a jót, ami most is átölel Ha kétség támad rád, nem érted a pusztítást Ha eltompult a vágy és a lángod kihűlt már Mondd el bátran miért hullatsz könnyeket Mondd el kérlek melyik útra lépjünk innen Súgd meg halkan honnan várjuk a reményt Sakkjátszmánkban vajon … Continue reading "Sikertelen dalszöveg – Fájó, néma csend"

még égnek az éjszakai fények de már napsugarak simogatják a háztetőket álomból ébredek ébredésbe álmodok miértből egyre kevesebb támad most e veszteségekkel járó háború vége felé már csak a miért így harcokkal birkózóm nyitott ablakomnál az igazán alattomos bogarakat nem hatja meg a szúnyogháló törékeny és látszatharmónia ölelésében tompa húrok visszafogott rezonanciájában a felszínre lebegnek … Continue reading "Szúnyogháló"

pizsamás gyermekkor ártatlan játszótér tegnap kezdődött ma már hanyatlik farmeres lázadás tudattalan útkeresés májustelek novembernyarak szénakazal forradalmak lassan a nyomuk is eltűnik poros és megszürkült harapások összetört keretek és tükrök megrepedt, kattogó lemezek szűkített akkordok üres bőröndök hangosan zokogó sérülések Elég! – üvöltöm fájdalmasan Elég. – suttogod bátorítva Budapest, 2022. május 2.

kijelentesz? kérdezel. nem számítanak az írásjelek Te magad mondod. akár elárulsz akár megvallsz nem számítanak az írásjelek pont pont nem számít semmit egyik sem ma különösen nem Budapest, 2022. április 14.

verset sír a villamos az üres székek nem tapsolnak nem találnak haza az angyalok elnémított szavai nekem ehhez a világhoz már semmi közöm sincsen csak a nagyritkán rámszakadó pillanatnyi csendet vélem érteni az örökségünk: betűk magán- és mássalhangzók a lehetőségünk vagy talán feladatunk is környezetszennyezés nélkül jó sorrendbe szelídíteni őket Budapest, 2022. április 11.

azt hiszem tiszta a mocskos kezem már mégis dörzsölöm a szappant tovább és újra forróvá és újjá tesz a csobogó vízsugár hófehér illata indít a hegycsúcsra Budapest, 2022. április 6.

Forró lázban égek Fájdalmam temérdek Minden pont olyan Csak Te nem vagy már itt Átvirrasztott esték Homlokon verejték Minden pont olyan Csak Te nem vagy már itt Gennyes torkom karcol Jó és gonosz harcol Minden pont olyan Csak Te nem vagy már itt Tea íze számban Morzsát is találtam Minden pont olyan Csak Te nem … Continue reading "Betegen"

nevető tündér és halottak feltámadása ez is nagykabátban nyáron hallgatom az esőt nem találsz jó szavakat sem égben, sem könyvekben sem szájban, sem hirdetőoszlopon sem tócsában sem sáros lábnyomokban az első halott, akit láttam egy partra fektetett vízbefúlt volt lila ajkaiból csöpögött a tó gyermekként elszaladtam megszöktem akkor és ma semmit sem tesz hozzá a … Continue reading "Összesimult buckák"