Semmit nem tudunk róla. Nem látjuk, nem halljuk, nem érezzük. Csupán morzsákban látunk hegygerincet. Táblákban irányt. Sanzonokban álmokat. Talán befogadni sikerül néha. Elkapni a foszlányait a szellőben. De viharban már a neve is homályos. Adni pedig kicsit sem megy. Semmit nem tudunk róla. Semmit nem tudunk rólad. Budapest, 2022. február 2.
Te mentél el és közben én lettem a hajléktalan Nem énekelsz többé de én lettem dallamtalan Nem vittél el semmit mégis én vagyok kirabolva Újra kell most értelmezni szavaim a bizalomra Te csuktad le szemeid és én lettem világtalan Az utat már ismerem mégis minden iránytalan Ahol azonos az egész és a fél Ahol virágot …
Continue reading "Elágazás"
Csendzuhatag időcseppek Dallamaim megkövültek Szent szavaim betűk lettek Arany kapuk tágra nyíltak Angyalszárnyak betakartak Vad kalandok elmaradtak Budapest, 2022. január 25.
rész(é)letek apróbetűvel Budapest, 2022. január 20.
Haszontalan ajándék Velencéből: Rövid gondolatok Budapest, 2022. január 18.
Boldog koldus: Sosem fogy ki igényeiből Szomorú mágnás: Már régen nem tud kire költeni Budapest, 2022. január 17.
Túlvilágűr 2022. január 15.
Mi még itt vagyunk Tisztán várjuk az est csodáit S nem tudjuk pontosan, hogy melyik fáj jobban; Az hogy Te nem vagy itt, vagy az, hogy mi még itt vagyunk Mi még énekelünk A kicsik angyalszárny suhogását hallgatják Halkabb ma az ének és fontos szólamok hiányoznak Csendesen sír az éj, de mi még énekelünk Mi …
Continue reading "Karácsonyi gyász"
Gyöngéden kezet fog a kiáltás és a csend Egymásba simul a hiány és a megbékélés csoszogás, bizonytalan lépések totyogás, gyermekkor és csodák ott vannak elrejtve mind egyetlen virágsziromban Hálásan köszönöm. Budapest, 2021. december 9.
Bármilyen alattomos és átlátszó skorpiók is támadnak Bármilyen kegyetlen álmok és veszteségek lopakodnak feléd Bármilyen hideg és barátságtalanul sötét az éjszaka Van legalább egy ablak valahol, ahol meleg van, befogadnak és pislákol a fény. Mindig van. Budapest, 2021. december 9.
