kihullanak ragadozó fogaim ártatlanná és sebezhetővé válok átlátszó falakon túl nézem a felfelé emelkedő szárnyalást fekete voltam, most fehér vagyok fehér voltam, most színes vagyok mindent itt hagyok mindent itt hagyok angyalének támogat kristálygömb zárja magába a mindent szinte nem is ér a lábam a földhöz táncol és ünnepel a fátyolcsend nem leszek szomorú mindent …
Continue reading "Mindent itt hagyok"
Azt játszom, hogy újra elkezdjük De most végre minden másképp lesz Biztonságban, megértő szeretetben Lélekölelésben, testvédelemben Szellemi épségben és tisztaságban Természetesen szent szabadságban Hibák, könnyek és tévedések nélkül Egy másik, egy sokkal szebb kertben Lábunk sosem lesz poros vagy megsebzett Kézen fogva, angyalharangokkal Virágzó aranyösvények felett Repülünk Beljebb Feljebb Közelebb Tudom, hogy majd újra elkezdjük …
Continue reading "Édes kisfiam!"
Nagyon vártad – nem jött el – hidd el, hogy védelem volt Nagyon akartad – nem kaptad meg – hidd el, hogy bölcsesség volt Nagyon kérted – nem valósult meg – hidd el, hogy ajándék volt Nagyon vágytad – nem sikerült – hidd el, hogy józanság volt Nagyon szeretted volna – ő nem szeretett – …
Continue reading "Hidd el"
Kevésbé bölcs döntéseink mint életre kelt cipőfűzők válnak alattomos viperákká Nem segít a kedvességgel megharcolt ártatlanság sem Káosz van itt, nem is kicsi Nagyon kellene tisztaságod illata Tengerpartod forró fövenye Simogató jelenléted szellője ami felszárítja a tévedések záporait ami felszabadítja a beragadt billentyűket ami életre hívja a ki nem mondott imáinkat Jöhetnél már Budapest, 2025. …
Continue reading "Kevésbé bölcs döntéseink"
A hajnal előtti csend A hófehér, a szent A lentben rejlő fent A polcokon a rend A bocsánat itt bent A gitárhúr, mi peng Színezni a színtelent Érezni a szenvtelent Ünnepelni döntetlent Meglátni a végtelent Szeretni a védtelent Átölelni az idegent Megérteni a hitetlent Javítani, mi félrement Elrejtőzni most idebent A harcos, aki megpihen A …
Continue reading "Ajándékcsodák"
tömegmagányban vérző tövisek közt keresem a tekinteted a köves homokba írós a sötét kertben sírós a bénát meggyógyítós a hibát megbocsátós a Lázárt feltámasztós a kenyér és hal megosztós szelíd tekintetet szavak, törvények, intézmények, szabályok, szolgák és uralkodók nélküli vihart lecsendesítő békességet teremtő pillantást amelyik felismer Budapest, 2025. április 18.
Édes és egyszerű dallam csendjével simogat Egyedül ennek talán lehet még értelme Egy dal és egy vers most reményt tartogat Kilépünk a sötétből és belépünk az életbe Budapest, 2025. március 30.
az igazi lényeg láthatatlan az ismeret kincse bonthatatlan a szárnyalás vágya halhatatlan a válaszok útja járhatatlan Budapest, 2025. február 4.
Ahol Heródes támad föl és nem Lázár? Ahol az a bűn, ha nem árulsz el csókoddal? Ahol megnyitják a fogadót Betlehemben? Valóban ilyen világot akarunk? Ahol méltatlanok ítélkeznek aranymoslék szavakkal? Ahol az ostobaság oltárait építjük serényen? Ahol kártevők mérgezik mindennapi kenyerünket? Valóban ilyen világot akarunk? Budapest, 2025. január 27.
Dicsőség legyen a Mennyben. Csak ott legyen, ott fent. Mi nem tudunk bánni vele. Ne legyen senkié itt lent. Békesség legyen a Földön. Nagyon kell, hogy jöjjön. Angyalok szüntelenül küldjék. Az égben soha nincs rá szükség. Budapest, 2024. december 23.
